„Egy újszülöttnek minden vicc új” – tarja a mondás. Habár a pólyás korból már rég kinőttem, néha mégis megdöbbenek olyan dolgokon, amelyek évekkel ezelőtt sokak számára közismertek lehettek. Például nemrég jöttem rá, hogy van kapcsolat Bruce Willis és a Finlandia között. No, most kivételesen nem a vodkáról, hanem a finn zeneszerző, Jean Sibelius Finlandia című remekművéről van szó. Így még különösebb a kapcsolat.

John McClane-ről, vagyis az őt alakító Bruce Willisről ugyanis mindenki el tudná képzelni, hogy barátságban van a vodkával. Ebben csak részben tévednek az előítéletek szerelmesei, mert ifjú korában valóban ez az alkohol volt Bruce barátunk kedvenc itala. 1988-ban azonban úgy döntött az akkor 33 éves színész, hogy végleg leteszi a poharat. Feltehetően a karrierjét fontosabbnak tartotta, mint a kábulatot. (Ebben az évben forgatta a Drágán add az életed! – Die Hard első részét.)

Néhány éve azonban megszegte fogadalmát Mr. Willis, igaz, már nem a töményeket önti magába, hanem minőségi borokat fogyaszt az étkezésekhez. Legalábbis ezt nyilatkozta valamelyik bulvárlapnak. Vagyis a stressz oldása helyett manapság a luxus maradéktalan élvezete vonzza ismét az alkohol bűvkörébe.

A rejtély tehát adott, vagyis Willis kontra Sibelius. A megfejtést a már említett Die Hard sorozat adja, annak is a második része. Aki emlékszik rá, annak bizonyára beugrik, hogy masszív havazásban játszódik a történet az USA fővárosának repülőterén. Itt már gyanús lehet a dolog, hiszen a hó köthető a finnekhez, novembertől áprilisig biztosan.

A film nagyjelenete az, amikor a felszállni készülő gonoszok repülőjének szárnyára John McClane egy helikopterből leereszkedik. Itt aztán két rosszfiúval is verekedésbe bonyolódik. Az egyiket sikerül feldaraboltatnia a hajtóművel, a másik azonban ledobja a gépről. Igaz, hősünk előtte kinyitja az üzemanyagtartályt, ami a gép végzetét jelenti, hiszen John – már a hóban fekve – meggyújtja a kifolyó kerozint.

Jöjjön tehát egy bejátszás erről a küzdelemről, ahol nem csak az akcióra, hanem a háttérzenére is érdemes figyelni. Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki nem bírja a brutalitást, itt van abból elég. Fröccsen a művér, csattannak az álpofonok, és a trágárkodás sem hiányozhat ebből a pár percből.

Igen, Sibelius említett művéből vett motívumok szólnak a leszámolás alatt! Árpád apánk – bocsánat – Franco Nero, vagyis Esperanza tábornok halálát ez a zene vezeti be. Nem tudom, mit szóltak akkoriban ehhez a finnek.

A film zenéjét Michael Kamen (1948-2003) szerezte, aki akkoriban nagy névnek számított a szakmában. Habár ő a tettes, a felbujtó személye a lényeges, aki nem más, mint Renny Harlin, filmrendező. Ha tudjuk róla, hogy Lauri Mauritz Harjola néven látta meg a napvilágot Riihimäkiben, mintegy varázsütésre, világossá válik minden. A direktor úr így csempészte bele élete főművébe Sibelius főművét.

Tényleg nem tudom eldönteni, hogy ez most dicséretre méltó vagy felháborító. A zene mindenesetre kiváló, a film sem sínylette meg, hogy belekerült. Ítélje meg ki-ki a vérmérséklete szerint!

Íme, a hivatalos feldolgozás:

Szeretjük azt képzelni, hogy a magyar férfiakról külföldön a lovagias, romantikus, szenvedélyes jelzők jutnak a nők eszébe. A közelmúltban, ebben a blogban, egy hozzászólásban ajánlotta figyelmembe Lilienfeld nevű olvasóm Helena Kangas, finn írónő könyvét. (Az én Magyarországom, Argumentum Kiadó, 2001, fordította: Labádi-Bertényi Gizella) Az 1943-44-ben ösztöndíjasként Magyarországon tartózkodott hölgy alaposan szemügyre vette hazánk fiait. Nem ítélkezett felettük, csak leírta, hogy milyennek látta őket. Nem volt hízelgő típus, az biztos.

Helena Kangas (1913-2008) 1943. áprilisában érkezett újságíró-ösztöndíjasként Budapestre. A magyar állam három finn újságírónak akart akkoriban egy évig ösztöndíjat fizetni, cserében a finnektől Magyarországot népszerűsítő cikkeket vártak. A kikötésük csupán annyi volt, hogy a három újságíróból kettő férfi legyen. Ezt a különös feltételt a finneknek nem sikerült teljesíteniük, mert akkoriban a férfiak arrafelé is a fronton szolgáltak. Ezért egyedül a női újságíró, az akkoriban a Helena Kangas nevet viselő hölgy érkezett hazánkba. Azért ez a fura megfogalmazás tőlem, mert Helena lánykori neve Kulovaara volt, Kangas első férje után lett. Később, második férje nevét vette föl és a Helenát is Leenára változtatta. Így végül a finn irodalmi életben Leena Ilmari néven vált ismerté.

Helena szorgalmasan írta cikkeit, amelyeket a turkui Uusi Aura vasárnaponként jelentetett meg. Találkozott az akkori magyar szellemi élet legjelentősebb képviselőivel Szent-Györgyi Alberttól kezdve Kassák Lajoson át Vikár Béláig, Szabó Lőrincig. Érdekesége ezeknek a cikkeknek, riportoknak mégis az, hogy a hétköznapi emberek is szóhoz jutnak bennük, elénk tárul egy letűnt világ, ami már nekünk is ismeretlen.

A visszafogott, szolid finn nő rendre rácsodálkozik a magyarokra. Érdekesnek tartja a divatot, az ételeket, italokat, az ünnepeket, az emberek egymáshoz való viszonyát. Ő is európai ország szülötte, mégis megdöbben azon, mennyire máshogyan gondolkodnak, élnek, szeretnek nálunk az emberek. A párkapcsolatok kifejezetten izgatják, többet is elemezgetni próbál, bár inkább csak bemutatja ezeket finn olvasóinak.

Külön cikket szentelt a magyar férfiak jellemzésének. Megállapította, hogy a magyar úriemberek sok bókot szórnak a nőkre, de szinte azonnal el is felejtik, amit mondtak, mihelyt elhagyja a szájukat. Hozzáteszi, amikor egy finn férfi azt ígéri, hogy másnap tíz órakor telefonálni fog, akkor abban mindenki biztos lehet, a következő napon, pontban tízkor megszólal a telefon. Ha egy magyar férfi ígéri ezt, akkor csak három nap múlva hív, akkor is délután.

Helena hosszú töprengés után megállapította, hogy a magyar férfiaknak Don Juan komplexusuk van. Ha nem hódítnak, ha nem bizonyítják minden nap és minden nő előtt férfiasságukat, egyszerűen értelmét veszíti az életük. A mennyiségre mennek, nem a minőségre. Erkölcsüket könnyűnek és rugalmasnak ítélte.

Leír egy esetet, ami rendkívül kínosan érintette. Egy közelebbről meg nem nevezett írónál vacsorázott, amikor a házigazda kiküldte fiatal és kedves asszonykáját a konyhába, hogy az megnézze, készen van-e már a sült. Amikor a feleség távozott, a ház ura a vacsora egyetlen vendégét, Helenát simán letámadta és meg akarta csókolni. Az ellenkezés hatására az akció kudarcot vallott, a finn hölgy pedig többet nem fogadott el a meghívást abba a házba.

Helena Kangas szemérmesen elhallgatta támadója nevét, de irodalomtörténeti kutatások feltárták, hogy Szabó Lőrinc különös módszerrel próbált közeledni az északi fiatalasszony felé. A finn újságírónő szeretett volna vele is interjút készíteni, de a költő kijelentette, hogy neki nincs ideje beszélgetni, viszont, ha valami mást együtt csinálnának, akkor kivételt tesz, és akármeddig beszélget a nővel. Nem tudni, hogy az említett vendégség idején ő igyekezett-e csókot lopni, amíg a párja a konyhában serénykedett, de nem tartom lehetetlennek ezek után.

Szabó Lőrinc

Finnországban mindez elképzelhetetlen lett volna akkoriban, mint ahogyan a hitegetések, a bókokba csomagolt hazugságok is. (A hazugság is pofon, csak azt a lélek kapja, nem a test.) Helena Kangas azonban igazán megértő volt, a kulturális különbségeknek tudta be az inzultusokat, az átveréseket. Szerinte ugyanis a tüzes magyar férfiak, amikor udvarolnak, tényleg komolyan gondolnak minden szót. Amikor felvirrad a másnap, akkor nem udvarolnak, vagyis semmi sem igaz már az elhangzottakból. Ugyanis minden csak a maga idejében igaz.

A végkövetkeztetése annyira szép, hogy kénytelen vagyok idézni: „Szívesen elküldeném a finneket Magyarországra, s a magyarokat Finnországba egy kis tanulmányútra. Egyszerűen csak azért, hogy megtanuljanak élni. … Ha a finnek megtanulnák kifejezni mindazt, amit éreznek és gondolnak, a magyarok pedig megtanulnák érezni és gondolni mindazt, amit olyan szeretetre méltóan öntenek szavakba, a mostaninál harmonikusabb emberek lennénk.”

Hogyan élnek a finn iskolások? Egyáltalán, milyenek a finn iskolák? Hogyan telik egy átlagos diák egy napja? Erre, és sok más érdekességre kaphattak választ a pécsi Kodály Központban megjelentek Mimmu Paajanen előadásából tegnap.

Mimmu Paajanentől, a Finn Nagykövetség munkatársától megtudhatták az érdeklődők azt is, mit sportolnak, milyen ételeket esznek és milyen fesztiválokon töltik nyári szünidejüket a finn diákok. Az előadó más finn szokásokat – vagy különcségeket? – is ismertetett, hogy az Irány Finnország! Irány Lahti! vetélkedőn résztvevő fiatalok minél szélesebb ismeretanyaggal induljanak a fődíjért.

Mimmu Paajanen Finnországban született, 2009 óta él Magyarországon. Tanulmányait Helsinkiben, Budapesten a CEU:n és Sao Paulóban végezte. Jelenleg a budapesti Finn Nagykövetség tanácsadója, szakterülete a belpolitika és a gazdasági ügyek.

Paavo Nurmi (1897-1973) ma már legenda, a kitartás, lelki erő, küzdeni tudás legendája. Napjainkban kevesen élnek azok közül, akik saját szemükkel látták versenyezni a finn sportolót, de a korabeli tudósítások, fényképek és filmfelvételek megőrizték egyéni stílusát, emberi tartását. Szobra Helsinkiben, az Olimpiai Stadion előtt áll, vagyis inkább úgy tűnik, hogy még bronzba öntve is inkább fut.

Wäinö Aaltonen (1894-1966) 1925-ben készítette el az akkor mindössze 28 éves Nurmi szobrát. Naturalista ábrázolásmódjával a görög hősökhöz hasonlítja a fiatal futó alakját, meztelenségével is hangsúlyozva az ókori szellemiség folytatását. Nurmi ekkor már nyolcszoros olimpiai bajnok, hiszen 1920-ban, Antwerpenben három, majd 1924-ben Párizsban öt aranyérmet szerzett. A kilencedik olimpiai aranyát már a szobor elkészülte után, 1928-ban, Amszterdamban nyeri 10 ezer méteres hosszútávfutásban.

A szobornak jelenleg öt példánya létezik, ezek közül a legismertebb az Olimpiai Stadion előtt látható. Már az 1930-as évek végén szerették volna ott elhelyezni, hiszen az olimpiai játékokat eredetileg 1940-ben tartották volna Helsinkiben. A II. világháború miatt azonban ez nem valósulhatott meg, így csak az 1952-es versenyek előtt került a szobor a mai helyére.

A legtöbb magyar olimpiai aranyérmet hozó 1952-es Helsinki Olimpiai Játékok megnyitóünnepségén, az addigra már visszavonult Paavo Nurmi gyújtotta meg az olimpiai lángot. Különös érzés lehetett neki elfutni a saját szobra előtt, amelyik az olimpiai hivatalos plakátjára is felkerült.

Nurmi egyébként mogorva, zárkózott ember hírében állt, sportkarrierje után üzletemberként dolgozott az építőiparban és részvénykereskedelemmel is foglalkozott. Visszafogottságáról az a sztori terjedt el, hogy 70. születésnapján is csak azért adott interjút, mert az ország elnöke, Urho Kekkonen volt a riporter, és őt nem akarta megsérteni. Szótlansága ellenére az egykori sportoló sokat tett a hazájáért, anyagi támogatásával mentőautókat szerzett be Finnország, és egy alapítványt is létrehozott, amely a szív- és érrendszeri betegségek kutatását támogatja.

Paavo Nurmi 1973-ban hunyt el, és a halála alkalmából kiadott finn bélyegen szintén a híres szobor jelenik meg.

A „repülő finnek” nevezett Paavo Nurmi az először 1987-ben kiadott 10 márkás bankjegyre is felkerült. A becenevét, amelyet a finn hosszútávfutók rendre megkaptak a médiától, ma már számtalan finn sportolóra is használják, Forma-1-es pilótáktól kezdve síelőkig. A legismertebb „repülő finn” azonban Nurmi volt. (Habár először szintén egy futót, Hannes Kolehmainent neveztek így.)

Bélyegeken máskor is feltűnt Nurmi, és nem csak finn kiadásúakon. Jöjjön most három ezek közül!

1997-ben, születésének 100. évfordulóján, hazája ezzel a bélyeggel emlékezett Nurmira:

A Dominikai Köztársaság tisztelgése a finn futó előtt:

Mongólia is megemlékezett a repülő finnről:

Forrás: finn Wikipedia

*

A bejegyzés remélhetően segítette az „Irány Finnország! Irány Lahti!” című vetélkedőre jelentkezett csapatok munkáját. Hajrá!

Az „Irány Finnország! Irány Lahti!” című vetélkedő második fordulójának helyes megfejtése:

1  Ki NEM volt Mikael Agricola kortársa?

1. Martin Luther
2. B.    Galilei
3. Kopernikusz

2 Melyik évben alapították a Finn Irodalmi Társaságot?

1. 1811
2. 1821
3. C.    1831

3 Hány gyűjtőutat tett meg Elias Lönnrot, mielőtt összeállította a Kalevala első kiadását?

1. 4
2. B.    6
3. 7

4 Mi A hét testvér című regény főszereplőinek családneve?

1. Mäkelä
2. Kallela
3. C.    Jukola

5 Hol található Helsinkiben Aleksis Kivi szobra?

1. A.    a Nemzeti Színház épülete előtt
2. a Nemzeti Múzeum épülete előtt
3. a Helsinki Egyetem épülete előtt

6 Mi a közös a következő irodalmi alkotásokban: Kanteletar, A hét testvér, A kölcsönkért gyufa?

1. ugyanaz az írójuk
2. ugyanabban az évben jelentek meg Finnországban
3. C.    mindhármat Rácz István fordította magyarra

7 Kit tartottak a magyar irodalmárok a „finn Adynak”?

1. Johannes Linnankoskit
2. B.    Eino Leinot
3. Jaakko Juteinit

8 Melyik évben kapott irodalmi Nobel-díjat F. E. Sillanpää?

1. 1935-ben
2. 1937-ben
3. C.    1939-ben

9 Ki írt krimisorozatot Palmu felügyelőről?

1. A.    Mika Waltari
2. Veikko Huovinen
3. Matti Yrjänä Joensuu

10 Melyik Finnország legrangosabb irodalmi díja?

1. a Waltari-díj
2. B.    a Finlandia-díj
3. a Kalevala-díj

11 Milyen jelentős világirodalmi művet fordított finnre a „nem főzünk kávét?” című vers költője (a verset Jávorszky Béla fordította)?

1. a Háború és békét
2. B.    az Odüsszeiát
3. az Isteni színjátékot

12 Sofi Oksanen hány regénye jelent meg idáig magyarul?

1. egy
2. kettő
3. C.    három

13 Hol rendezik Finnország leghíresebb népzenei fesztiválját?

1. A.    Kaustinenben
2. Kajaaniban
3. Kuopioban

14 Melyik a kakukktojás: pajupilli, pukinsarvi, pelimanni?

1. pajupilli, mert az nem húros hangszer.
2. pukinsarvi, mert az nem fából készült
3. C.    pelimanni, mert nem egy hangszer, hanem a népzenész neve.

15 Melyik finn együttes „slágere” az Ievan polkka (Éva polkája)?

1. Värttinä
2. B.    Loituma
3. Frigg

16 Melyik NEM Sibelius műve?

1. A tuonelai hattyú
2. Valse triste
3. C.    Suomen laulu (Finn dal)

17 Hol található a finnek leghíresebb zeneszerzőjének, Jean Sibeliusnak tóparti háza?

1. A.    Järvenpääben
2. Helsinkiben
3. Kuopioban

18 Mi a közös Leevi Madetoja, Oskar Merikanto és Uuno Klami zeneszerzőkben?

1. mindhárman az atonális zene képviselői
2. B.    mindhárman írtak Kalevala ihlette zeneműveket
3. mindhárman külföldön haltak meg

19 Melyik zeneszerző írt operát Kaivos (A bánya) címmel az 1956-os magyar forradalomról?

1. A.    Einojuhani Rautavaara
2. Toivo Kuula
3. Leevi Madetoja

20 Mikor rendeztek először operafesztivált Savonlinnában?

1. 1911-ben
2. B.    1912-ben
3. 1913-ban

21 Mi a neve a helsinki székesegyház híres fiúkórusának, amely 2010-ben Pécsett is fellépett?

1. Piae Cantiones
2. Pacius kórus
3. C.    Cantores Minores

22 Milyen hangszeren játszik metálzenét az Apocalyptica együttes?

1. hegedűn
2. B.    csellón
3. fuvolán

23 Melyik együttes legújabb albuma a Manala?

1. Nightwish
2. HIM
3. C.    Korpiklaani

24 Mi található a hattulai és a lohjai kőtemplomban?

1. A.    középkori falfreskók
2. földalatti sírkamrák
3. barokk oltárképek

25 Hol született a finnek nemzeti festője, Akseli Gallen-Kallela?

1. Helsinkiben
2. Lahtiban
3. C.    Poriban

26 Járt-e Gallen-Kallela Magyarországon?

1. Nem járt, de Párizsban találkozott magyar művészekkel.
2. 1905-ben járt.
3. C.    Kétszer is, 1907-ben és 1908-ban.

27 Melyik híres finn szobrász volt a magyar Kallós Ede tanítványa?

1. Eila Hiltunen
2. B.    Yrjö Liipola
3. Emil Wikström

28 Mi a közös a három művészben: Aino Hakulinen, Helene Sjerfbeck és EllenThesleff?

1. mindhárman a századfordulón alkottak
2. mindhárman svéd anyanyelvűek voltak
3. C.    mindhárman festőnők voltak

29 Hol található Hugo Simberg A sebesült angyal című freskója?

1. a helsinki Dómtemplomban
2. B.    a tamperei székesegyházban
3. a turkui székesegyházban

30 Szatyor Győző kiállításának 2013. február 28.-i megnyitóján Nagy Csaba, Pécs MJV alpolgármestere hány, a versenyre regisztrált csapatról számolt be a megjelenteknek?

1. A.    80
2. 85
3. 90

Vagyis a kód: BCBCA CBCAB BCACB CABAB CBCAC CBCBA

A közelmúltban szólt egy bejegyzés itt a kosárlabda trick shotról, ami Finnországban rekorddöntögetésre sarkallta az ifjúságot. Ezúttal egy kisebb golyóval, pingponglabdával ügyeskedő finn srác videójára bukkantam rá.

A feltűnően vörös fürtökkel rendelkező fiú elég sok időt tölthet el a kis labda hajigálásával, mert elképesztő pattogáskombinációk után képes az üvegpoharakba beletalálni. Néha nem tudom eldönteni, hogy pontosan kiszámított és begyakorolt dobásokról, vagy pusztán véletlen szerencséről van-e szó az esetében.

Igaz, a szerencse is ahhoz szegődik, aki sokat dolgozik a meghívásán.

Finnországban április 9-ét Mikael Agricola napjaként ünneplik, a finn írásbeliség megteremtőjére, Turku püspökére emlékezve, aki 1557-ben ezen a napon hunyt el. Április 9-én fellobogózzák a középületeket, hiszen ez a nap is úgynevezett zászlós ünnep.

Mikael Agricola pontos születési évét nem ismerjük, de az 1510-es évek elején született fiú Viipuriban és Turkuban járt iskolába, majd pedig a németországi Wittenbergben tanult Melanchton Fülöp és Luther Márton tanítványaként. Később a turkui katedrális iskolájának rektora lett, és itt, Turkuban jelentek meg művei. 1543-ban az Ábécéskönyv látott napvilágot, amely az első finn nyelvű könyvként ismert, majd a Biblia különböző részeinek fordításai, elsőként 1548-ban az új testamentum.

Mikael Agricola egy wittenbergi templom üvegablakán

Mikael Agricola nevét viseli a finn fordítók és tolmácsok szövetsége által 1957-ben alapított díj is, amellyel mindig egy, az előző évben megjelent jelentős irodalmi mű kiemelkedő finn fordítását és fordítóját jutalmazzák.

Megalapítása óta már három alkalommal nyerték el a díjat magyar művek fordítói: 1974-ben Hannu Launonen XX. századi magyar novellák fordításáért, 1994-ben Taisto Nieminen Konrád György: Kerti mulatság című regényének fordításáért, 2009-ben pedig Outi Hassi, Dragomán György: A fehér király című könyvének fordítója vehette át e rangos díjat.

Forrás: szöveg - Finn Nagykövetség, kép – Mikael Agricola-seura

A Finnországban működő Finn-Magyar Társaság magyar tematikus napok szervezésére kérte fel tavaly a finn iskolásokat. A Magyarországgal foglalkozó iskolai eseményről kisfilmet kellett készíteniük a diákoknak, amelyek értékelése a közelmúltban zajlott le. A nyertes alkotók közül 15 gyerek és 5 kísérő utazhat május elején Magyarországra, ahol öt napig ismerkedhetnek hazánkkal.

A Darabka Magyarország (Palanen Unkaria) című vetélkedőre 26 pályázat érkezett, amelyeken több mint 200 általános és középiskolás, valamint szakképzős tanuló dolgozott. Az értékelés a közelmúltban zajlott le, de a kész filmek egy ideje megtekinthetők a világhálón. Ezek közül válogattam most néhányat, teljesen önkényesen.

Az első bejátszás egy kistelepülésen, Nakkilában készült. Úgy tűnik, mintha egy felsőbb éves diáklány tartott volna órát a többieknek Magyarországról. Az igazán érdekes rész 1.17-től jön, ahol a gyerekek bemutatják az általuk készített maketteket. Van itt Lánchíd, Parlament, villamos, rajzon pedig a Halászbástya. 3.01-től pedig a lányok próbálkoznak a magyar néptánccal, pólóban, farmerban, mezítláb.

A Jó étvágyat! című videó egy tamperei speciális iskola diákjait mutatja be, ahogyan magyar ételeket főzőcskéznek. A menüben pörkölt nokedlivel és madártej szerepelt. A kis szakácsok filmjében jó ebédhez szól a cigánynóta, látszik, hogy nagyon koncentráltak arra, amivel foglalkoztak, de közben jól is érezték magukat. Még a receptet is közli a film, hogy otthon is el tudják készíteni a finnek ezeket a magyar ételeket. Nem tudok szó nélkül elmenni a kiválóan felszerelt konyha mellett, ahol a fogyatékkal élő gyerekek kedvükre főzhettek és a kész alkotást el is fogyaszthatták.

A kedvencem egy másik speciális iskola filmecskéje, amely tulajdonképp egy videoklip. A szintén Tamperében működő suli 8. osztályos tanulói az LGT együttes Miénk ez a cirkusz című számát jelenítették meg. A dalt nem ismerő finnek feliraton követhetik a szöveget, a gyerekek pedig eljátsszák azt.

A klipben megjelenik a karikás ostor, a néptáncos, a kolbász, a paprika és a C-vitamin, sőt az erőművész egy Rubik-kockával súlyzózik. Mindenkire várt egy szerep, amit ezek a fiúk és lányok kitűnően megoldottak.

A könnyem kicsordult, annyira tetszett a vidámságuk. Ki tud többet Magyarországról, ki tud többet az életről? Utóbbiról talán ők.

Forrás: Suomi-Unkari Seura

A trick shot kifejezés a billiárdból származik, és valami olyat jelent, hogy trükkös lövés. Ha valaki pontot ér el egy lehetetlen állásból, bonyolult lövéskombinációval, az trick shot. A kifejezés azonban ma már más sportágakban, például a kosárlabdában is meghonosodott.

A finnek a trick shotban is a rekordok döntögetésére hajtanak. Ahogyan egy korábbi bejegyzésben már utaltam rá, létezik egy csapat, amelyik Lahtiban, a síugró sáncról dobálja a kosárlabdát a mélybe. Most találtam róluk két összeállítást. Az első filmen Lahtiban trükköznek a fiúk és tényleg fura kosarakat érnek el.

A második bejátszás az igazi nagy dobás. Ezt szó szerint kell érteni, mert Helsinkiben, az Olimpiai stadion tornyából dobták ki a srácok a labdát úgy, hogy 72,71 méter zuhanás után kosarat értek el. A felvétel hitelességét sok kommentelő megkérdőjelezi, mások bizonygatják, hogy minden úgy zajlott, ahogyan a filmen látszik. Igazságot tenni én sem tudok, íme, a felvétel, mindenki higgyen a saját szemének. Vagy kételkedjen, ha akar.

Aki harminc évig él egy országban és érvényesülni is akar, az bizonyára megtanulja az adott helyen használt hivatalos nyelvet. Így tett egykor Yrjö Liipola, Magyarországra menekült finn szobrász is, akinek különleges személyiségét egy korábbi bejegyzésben már említettem. A derék finn annyira megkedvelte a magyarokat, hogy még regényfordításra is adta a fejét. Nem aprózta el a dolgot, az Egri csillagokat tette át finn nyelvre.

Székely Bertalan: Egri nők

Az Egerin tähdet: Gergely Bornemisszan elämä, vagyis az Egri csillagok: Bornemissza Gergely élete című vaskos művet finn nyelven először Porvoo-ban adták ki 1926-ban.

1983-ban ismét megjelentették a történelmi regényt, igaz, kicsit elrontották a címlapját. A finn Librum Kiadó által gondozott könyv borítóján ugyanis Wagner Sándor (1838-1919) festőművész Dugovics Titusz önfeláldozása című, 1853-ban készített képe látható. Szegény Dugovics ugyanis nem Egerben, hanem Nándorfehérváron vitézkedett. 1456-ban, az ostrom idején a vár ormáról a mélybe rántotta azt a török harcost, aki ki akarta tűzni oda a lófarkas zászlót.

A kötet borítójának tervezője feltehetően keveset tudott a magyar történelemről, vagy nem találta lényegesnek, hogy az egri eseményeknél száz évvel korábban lejátszódott jelenet szerepel a könyvön. Törökök támadnak, magyarok védekeznek, jó lesz az, száz év ide-oda, a lényeg a hősiesség.

Egri csillagok, 1983

*

A bejegyzés remélhetően segítette az „Irány Finnország! Irány Lahti!” című vetélkedőre jelentkezett csapatok munkáját. Hajrá!