Csoki, igazi tojásban
2013.03.27. 22:13
Hamarosan húsvét, és jelenleg még mindenki azt találgatja, hogy a nyuszi vagy a Mikulás jár-e felénk az ünnepekkor. Habár az időjárás nem kedvezett a húsvéti hangulatnak, a boltok polcain egy ideje csokitojások, nyuszik, csibék kelletik magukat. Nem vagyok benne biztos, hogy lehet Magyarországon kapni azt a húsvéti édességet, amelyről ezúttal blogolok. A Fazer gyártja Finnországban, valódi tyúkok segítségével.
Nemrég bukkantam rá az interneten arra a videóra, amely a Fazer Mignon gyártásáról szól. Először nem tudtam felfogni, amit láttam. Teljesen úgy tűnt, mintha az eredeti tartalmától megszabadított, kifújt tojásokba töltenék a gépek a krémet. Aztán keresgéltem egy kicsit a neten és kiderült, tényleg ez történik.
A Helsinkiben született, svájci származású Karl Otto Fazer (1866-1932) 1891-ben alapította meg cukrászdáját Helsinkiben. Az első, tojásba töltött Mignon 1896-ban készült el és rögtön siker lett. A recept különösebb változtatáson nem esett át az elmúlt 117 év alatt, és ma is az egyik legkeresettebb húsvéti desszert Finnországban.
A Mignonhoz használt, méret és minőség alapján válogatott tyúktojásokat kifújják, az így kapott héjat tisztítják, fertőtlenítik, szárítják. A lyukon keresztül, amin az egykori tartalom távozott, a gyártás során mogyorókrémhez hasonlatos masszát töltenek a tojásba. Ezt a nyílást fehér cukormázzal zárják le. A megszilárdult belsejű tojásokat ezek után címkékkel látják el és kézzel csomagolják.
A csokitojásokat otthon kedvünk szerint festhetjük, díszíthetjük, hiszen a héjuk ugyanolyan, mint a normál tojásoknak. Ha a belsejüket szeretnénk már végre megkóstolni, feltörni is épp úgy kell ezeket, mint a főt, kemény tojásokat.
Íme, a videó, ami miatt meg szeretném kóstolni egyszer ezt az édességet:
Forrás: finn Wikipedia, fazer.fi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hungarisztan 2013.03.28. 07:52:25
Állítólag a Finlandia vodkás cucc ütős, de azt mind elajándékoztam kóstolás nélkül. (Manapság talán már otthon is kapni.)
Viszont a fő termékvonal alapvetően nagyipari gyártású, ennek megfelelő tömegcikk minőséggel, közepes receptúrával és/vagy kommersz/olcsó alapanyagokkal. Nem mondom, hogy ehetetlen (hiszen mi mindent megeszik egy magyar menzán nevelkedett egyén – na attól fényévekre van nyilván!), de nem is az a selymességgel, ízharmóniával, utózöngékkel kényeztető, endorfintermelést serkentő élmény, amit az alapján vártam volna, hogy mennyi helyen kapható (értsd: milyen messzire hajlandóak elszállítani, kvázi milyen presztízst próbálnak építeni köré). Amolyan protestáns csoki: van, de puritán. Túl nagy választék sincs belőle, vagy legalábbis a legtöbb helyen nem kapható.
Én, bár roppant édesszájú vagyok, a csokik iránt pusztán másodlagos érdeklődéssel bírok (ha egyáltalán). Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy közel 7 évnyi belgiumi tartózkodás alatt talán ha 3 csomagnyi bonbont fogyasztottam el, azokat is ajándékba kaptam. (Mondjuk tény, hogy azok jók voltak – csak azok meg drágák! :o)) De végül csak felfedeztem a tömeggyártású csokik között is egy nagyon jót, ha arrafele jársz vagy ha teheted, inkább arra gyúrj. A márka neve Galler, rengeteg ízesítésben létezik, nekem a fehércsokisak a kedvenceim, egyik jobb, mint a másik. (Pedig ez sem kézműves csoki.)
Szóval bár imádom Finnországot, csokiért inkább Belgiumba megyek. Cipőt a cipőboltból, ugye. ;o)