Finnország harmadik legnépesebb települése, Tampere egykor ipari központ volt. Mára a gyárak vagy eltűntek, vagy jó esetben kulturális terekké alakultak. Ilyen új arculatot kapott a textiliparban érdekelt Finlayson cég valamikori épületegyüttese, amely a várost átszelő Tammerkosi folyó partjára épült. Itt bukkantam rá egy fura tehénre, amit távolról birodalmi lépegetőnek néztem.

Hatalmas divat az újrahasznosítás. Igaz, bolygónkat nem ez menti meg a pusztulástól, de legalább a kreativitást növeli. Akik pedig régi anyagokból új dolgokat hoznak létre, menő művészeknek tekinthetik magukat. Szerintem sok gagyi készül az újrahasznosításra hivatkozva, de a tamperei tehén kifejezetten jól sikerült.

A Toyota Hiace testű barom egy időszaki kiállítás keretében érkezett a valaha volt gyár udvarára, s eredetileg már augusztusban távoznia kellett volna. Egy általam rejtve maradt ok miatt azonban maradt, így sikerült vele összefutnom.

A fejét büszkén az égre emelő fémállat a Szent borjú címet viseli és Miina Äkkijyrkkä művésznő alkotása. A 68 éves, de örökifjú szobrásznő eléggé ellentmondásos személyiség, akár megosztó egyéniségnek is nevezhetjük. Megszállott tehénmániás, tervezett már postabélyeget és ágyneműgarnitúrát, étkészletet és függönyöket is, valamennyin tehenek néznek bizakodva a vásárlókra. Pár éve perben állt Helsinkivel, mert a várostól bérelt területen vágóhídról vásárolt, így megmentett teheneket tartott. A pert elvesztette, állatait levágták és a boltokban Äkkijyrkkä nevével reklámozva árulták a húsukat.

Miina Äkkijyrkkä valóban furcsa teremtés, például állatimádata nem akadályozta meg abban, hogy a képen látható bádogtehén tamperei bemutatására hatalmas bundában érkezzen. Különös, hacsak nem műszőrme volt rajta. Már a neve is sokatmondó, ugyanis művésznév. Korábban Riitta Loiva néven élt, majd 1976-ban váltott. Az äkkijyrkkä szó jelent meredeket, túlzót, szélsőségest is. A Miina létező keresztnév, a Vilma finn megfelelője, de a szótáram szerint katonai használatban aknát is jelent. Szélsőséges Akna. Ehhez már nem is tudok mást hozzátenni…

(A képek sajátok.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.