Madárlesen ücsörögni Finnországban menő dolog. Sokak hobbija a madármegfigyelés, rengeteg faépítmény várja országszerte a kukkolókat. A túrabakancs biznisz ugyanolyan jól megy, mint a távcsőüzlet, és a szakirodalom is remekül fogy. Utóbbiak között a Suomen Luonto (Finn Természet) című képes magazin – színvonalas írásaival –, jelentős rangot vívott ki magának. Internetes oldalán ráadásul a madárhang specialisták is hosszan elidőzhetnek.

Mi figyeljük őket, vagy ők minket? Kép: pixabay.com

Valakik vették a fáradtságot és a Suomen Luonto oldalán feliratozták néhány madár énekét. Ahogyan az a karaoke bárokban lenni szokott, a képernyőn látszik az adott énekes képe, a dalszöveg üres betűkkel olvasható ugyanott, majd szépen színt vált, ahogyan a „művész” az adott részhez ér. Aki együtt szeretné zengeni az éneket a tollas előadókkal, annak alapos felkészültséggel kell rendelkeznie, vagy sok vodkát szükséges előtte fogyasztania. Próbálkozni természetesen lehet, például itt és most.

Kezdőknek mindenképp a szakállas bagoly huhogása, vagyis inkább bvuugása ajánlott. Baglyunk nem rohan sehová, hosszú szünetet tart két megszólalás között. A gondos karaokevideó-készítők ezt kis kockákkal jelezték, amik ugyanúgy színesek lesznek az idő múlásával, mint egyébként a betűk. Van tehát lehetősége a dalra fakadónak, hogy átérezze a bagolyköltészet lényegét. Finnesen egyszerű az egész.

Az örvös galamb mondanivalója sem túl bonyolult, bár itt már oda kell figyelni a ritmusra. A hangok nyújtása szintén koncentrációt igényel, de talán segíthet az, hogy Magyarhonban is hasonló szövege van a galambféléknek. Nyelvrokonok, vagyunk, vagy mi a csuda.

Fontos, hogy a dankasirályok kiáltásait semmiképp se gyakoroljuk tömegközlekedési eszközön. Amennyiben mégis erre ragadtatnánk magunkat, legyünk felkészülve utastársaink furcsa tekintetére és ne lepődjünk meg, ha valamelyik megállóban vár minket egy mentőautó.

A feketerigót követni már csak az igazán profi karaokézóknak sikerülhet. Annyira cifrázza a madárka, hogy a videót megalkotók még a képet is mozgatták egy kicsit, hogy segítsék a dal hiteles előadását. Ne legyünk elkeseredve, ha elsőre nem sikerül szöveghűen reprodukálni a hallottakat, ezredikre sem fog.

Végezetül a széncinke és a szarka duettjére hívom fel a figyelmet. Nálunk ez a két hang hallható a legtöbbet. A cinke nem zavar kifejezetten, de hajnali négykor a szarkák beszélgetése már csöppet idegtépő. Ez a fekete-fehér tolvaj banda annyira bátor mifelénk, hogy csöppet sem zavarja őket, ha rájuk kiabálok. Egy pillanatra felfüggesztik a cserregésüket, rám pillantanak, hogy meggyőződjenek, ki az a lúzer, akinek az álmát szétordították, aztán folytatják ott, ahol abbahagyták.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.