A közoktatás kérdése a mai magyar közbeszéd egyik kedvelt témája. Ha nem arról esik szó, hogy mekkora az adósság, elviszi-e a bank a házunkat, lesz-e munkánk a jövő héten, milyen az egészségügyi ellátás és érni fog-e valamit a nyugdíjunk, akkor az iskolák helyzetéről diskurálunk, esetleg tüntetgetünk is ezzel kapcsolatban. Most a felsőoktatás és a középiskolák helyzete van terítéken, pedig a gondok már a bölcsődékkel, óvodákkal, általános iskolákkal kezdődnek. Érdemes tehát kitekinteni olyan helyekre, ahol mindez jól, sőt kitűnően működik. Például a finnekhez.

 

A Le Monde diplomatique magyar, online kiadásában egy francia újságíró, Philippe Descamps (szignója: PhD) elemzi szájtátva a finn helyzetet. Leírja, hogy két fizetés nélküli szabadságon lévő francia tanárnő – akiknek férjeik Finnországban dolgoznak –, nem a helyi francia, hanem a finn általános iskolába íratta be gyerekeit. Így szülőként tapasztalatot szerezhettek arról, hogyan működik a finn oktatási rendszer egy szelete. Teljesen másként, mint a francia és összehasonlíthatatlanul másként, mint a magyar.

 

A diákok tanulásának eredményességét vizsgáló nemzetközi program (a szép nevű PISA) Finnországot évek óta az első helyek egyikére sorolja, olyan ázsiai államokkal együtt, mint Dél-Korea, Szingapúr, Hong Kong. A fejlettnek tekintett európai és amerikai államok jócskán lemaradnak mögöttük, a kelet-európaiak pedig olyan messze vannak, hogy nem is látszanak. A finnországi eredmények ráadásul a leghomogénebbek, itt mutatkozik a legkisebb összefüggés az iskolai eredmények és a diákok társadalmi helyzete között.

 

Az írásból kiderül, hogy a megkérdezett finn oktatási szakértők és tanárok nem kedvelik a PISA felmérést, mert nem tartják hitelesnek az összehasonlítást. Finnországban az alapfokú oktatás ingyenes, ahogyan az iskolai étkeztetés, a tanszerek, de még az iskolába járás költségei sem terhelik a szülőket. A középiskolákban és az egyetemeken a könyveket már a családoknak kell megvenniük, de az oktatásért még mindig nem maguknak kell fizetniük. Az egyetemi étkezésen pedig jelentős támogatás van, vagyis az igazán jó anyagi körülmények között élő finn diákok ugyanannyiért, vagy olcsóbban esznek a helyi menzán, mint a csóró magyar egyetemisták itthon. Mindebből a finnek azt szűrik le, hogy az oktatási körülmények miatt a diákok elért eredményei nem összehasonlíthatóak. Kedves, hogy így gondolják, de ettől még nekünk nem lesz jobb.

 

 suli.jpgKép: suomenmaa.fi

 

Az anyagi helyzeten kívül szerintem a legnagyobb különbség – ami miatt tényleg nagyon nehéz az összehasonlítás – a szemléletben van. A finnek szerint ugyanis a felmérésekre nem az értékelések és a személyek, intézmények közötti verseny miatt van szükség, hanem azért, hogy a pedagógusoknak jelezze, mit kell még tanítaniuk, a diákoknak meg, hogy mit kell még tanulniuk, ismételniük, erősíteniük. Vagyis a visszajelzés miatt van jelentősége, nem a dicséretek, hírnév miatt. A Helsinkivel határos Vantaa város oktatási osztályvezetője egyenesen ezt nyilatkozta: „Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a gyerekek nem azért járnak iskolába, hogy teszteket oldjanak meg. Az életet jönnek tanulni, s szeretnének rátalálni saját útjukra. Vajon egyáltalán lehetséges-e mérni az életet?” (Magyarországon és sok helyen a világban pénzben mérik. Vagyis mindenki annyit ér, amennyit keres. „Ha valaki szegény, akkor annyit is ér.” Ki is mondta ezt itthon?)

 

Finnország nem támogatja a magániskolák alapítását, mert ezeket ellentétesnek tartja az érdekeivel. És mindezt nem a politikai elit találta ki, hanem évek hosszú során a politikusok, oktatási szakemberek, a pedagógus szakszervezetek és a szülői közösségek által kitalált és megvitatott oktatási alapelvek mondják ki. A fenntartási és finanszírozási szabályok külön bejegyzést érdemelnének, de nem tartom magam ebben a témában járatosnak, így ezt inkább nálam okosabb emberekre bíznám. (Ha valaki szeretné ide megírni, az jelezze kommentben, szívesen teret adok neki!)

 

Engem sokkal jobban izgatnak azok a gondolatok, amelyek kialakították a mostani rendszert. Például az, hogy miért tartják fontosnak Finnországban, hogy a bevándorlók a finn mellett a saját anyanyelvüket is tanulják. A Finnországba érkező családok gyerekei általában egy évig a finn nyelvet próbálják elsajátítani, hogy utána normál, finn iskolába járhassanak. Ez a felkészítő év is ingyenes. Ahogyan a heti 2 óra is az, amiben az anyanyelvüket tanulják. Azért, hogy ne felejtsék el azt sem, mert hasznukra válhat felnőtt korukban. Ahogyan Finnországnak is hasznára válhat, ha sok nyelvet beszélő polgárai vannak. Ma Helsinkiben 44 különböző nyelvet tanítanak az általános iskolákban. (Én meg mindjárt sírok.)

 

Finnországban az egyik legelismertebb, magas presztízzsel rendelkező szakma a tanítói, tanári pálya. Anyagilag is megbecsülik azokat, akik erre a nem könnyű, de szép hivatásra teszik fel az életüket és társadalmilag is elismerik az erőfeszítéseiket. (Nálunk valami lúzerséget emlegetnek velük kapcsolatban néhányan. És a tanárverés is kedvelt sport felénk.) Mivel magasan képzett szakemberek a tanárok, ezért az oktatási kormányzat rájuk hagyja, mikor, mit tanítsanak és hogyan tegyék. Egyszerűen megbíznak bennük, mert ők tudják, hogy a tanítványaiknak, az intézményüknek és persze a saját habitusuknak milyen módszer felel meg a legjobban.

 

Befejezésül ismét felhívnám a figyelmet arra, hogy maguk a finnek is azt tartják, az ő módszereiket nem lehet egy az egyben más országokra ráerőltetni. Egyszerűen más az életfelfogásuk, mint például nekünk. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy változtatnunk nekünk kellene, és főként a mentalitásunkon. Anélkül, hogy Magyarországot a sárga földig gyaláznám – pedig magyar vagyok, simán megtehetném – jelzem, a hideg, a sötét és a helyiek különös humora ellenére, ha gyerek lennék, örömmel járnék finn suliba. Feltehetően ez az oktatási rendszerük sikerének titka.

A bejegyzés trackback címe:

https://ekozbenfinnben.blog.hu/api/trackback/id/tr405083451

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vejnemöjnen 2013.02.17. 16:34:52

Szia, most találtam a blogodat, nagyon tetszik. Fél évet voltam kint, ennek az emlékét őrzi a blogom, itt egy bejegyzés az oktatásról, olvasd el, ha gondolod!

ilmarinen.blog.hu/2012/01/21/a_bekulekenyekkel_vagyok_en

Tényleg szuper hely Finnország, nagyon remélem, hogy egyszer-kétszer még elmehetek.

Vejnemöjnen12 2013.02.17. 21:20:19

@Vejnemöjnen: Szia Druszám!
Köszönöm a dicséretet, igyekszem érdekes dolgokról írni, hátha így felkeltem a magyarok érdeklődését Finnország iránt.

Az oktatásról írt bejegyzésed érdekes, jó lenne egyszer a helyszínen is tanulmányozni az iskolai viszonyokat.

Megértem, hogy szeretnél még párszor Finnbe kijutni, ezzel én is így vagyok. At írtad az utolsó bejegyzésedben, hogy nem kapott még el a post-erasmus szindróma. Engem viszont már elkapott a finnmánia, pedig csak néhány hétig voltam kint. Na, de nagyobb bajom sose legyen!

Ha esetleg kint vagy és látsz ott valami olyat, ami ezen a blogon jól mutatna (persze, ha a sajátot nem írsz) akkor küldd el ide, szívesen közzéteszem.

Üdv!

hozzászólok 2013.02.18. 18:23:09

Arra azért kíváncsi lennék, hogy az SNI-s gyerekek, pl. autisták oktatását hogy oldják meg? Ez Magyarországon még a "normál" oktatásnál is siralmasabb helyzetben van...
süti beállítások módosítása