A finn-magyar nyelv rokonságát sokan igazolva látják, mások kétségbe vonják a tudományos tényeket. Az biztos, ha a külföldön finneket hallunk beszélgetni és a szavakat értelmére nem figyelünk, könnyen azt hihetjük, magyarokba botlottunk. A hangsúly a hibás ebben, mert mind a két nyelvben nagyrészt azonos szabályok vonatkoznak rá. Az alább hallható „klip” lejátszásakor azonban azonnal érezzük, hogy nem magyar anyanyelvű az előadó, még ha magyar szavakat is igyekszik kiénekelni.

Laila Kinnunen (1939-2000) egy elegáns mulatóban dalolt 1963-ban, a Lauantaileikit (Szombati játékok) című filmben. A közönségnek tetszett, bár azt hiszem, semmit sem értett a szövegből. A magyarok iránti romantika érezhető ki a produkcióból. Együnk, igyunk, szeressünk, vigadjuk sírva!

A filmről a finn Wikipedia annyit ír, hogy egyetlen nyári szombaton és vasárnap reggel játszódik, bár valódi története nincs. A kor híres finn énekesei dalolnak laza szerkezetben, más említésre méltó nincs is benn. Jó lenne tudni, miért szerepelt ez a dal a filmben, ki döntötte el, hogy Laila magyarul fog énekelni. A film egyébként veszteséges volt, hiába a sztárok és a slágerek. A magyar szám nem hozott szerencsét a készítőknek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.