Ahogyan magyarok vannak a világon mindenhol, úgy mindenkinek köze van valahogyan Finnországhoz. Bizony, bármennyire is hihetetlen, még Kossuth Lajosnak is. A magyar szabadság megszállottja ugyanis ifjúkorában fordított egy drámát, amelynek a címe: János, Finland hercege.

„Fiatal voltam, kellett a pénz” – mentegetőznek azok, akiknek a fejére olvassák ifjúkori botlásaikat. Maga, Kossuth Lajos sem volt igazán büszke irodalmi próbálkozására, hallgatott róla bőszen, pedig, ha valaki, ő szeretett szónokolni. Tudott is.

Kossuth Lajos legkorábbi ábrázolása 1838-ból (Forrás: Wikipedia)

Forrásaim szerint a darabot 1830-ban Kolozsvárott, majd 1834-ben Pesten is előadták. Vagyis az 1802-ben született Kossuth nagy valószínűség szerint huszonévesen fordította németből. Az öt felvonásból álló dráma egy finnországi hercegről szól, aki lázadni merészelt az uralkodója ellen. Kossuth lelki és politikai beállítódását ismerve érthető tehát, hogy a Magyarországon akkor és most is jórészt ismeretlen német író és színésznő, Johanna Franul von Weißenthurn (1773-1847) műve miért ragadta meg a későbbi államférfi figyelmét.

Johanna Franul von Weißenthurn 1835-ben (Forrás: Wikipedia)

A magyar irodalomnak ez a különleges szelete előttem is rejtve volt mindaddig, amíg a világhálón rá nem bukkantam a finn Valvoja-Aika 1927/4. számának digitalizált változatára. Szeretek régi újságokat böngészni, gyakorlom a nyelvet és gyakran találok rá érdekes dolgokra. Így jártam most is, amikor az említett lap egyik címe alatt az alábbi szerző nevét olvastam: „Elise von Végh”. Érdeklődve olvastam bele a „Juhana,  Suomen herttua” című cikkébe. A magyar hölgy ebben az írásában ismerteti a finn olvasókkal, hogy egy német írónő, finnországi témájú drámáját az egyik legismertebb magyar politikus fordította le egykor. Csak én érzem azt, hogy csöppet abszurd a dolog?

Elise von Végh, Végh Istvánné (Forrás: Naisten ääni, 1924. 02. 16.)

Következő lépésben azt próbáltam megtudni, hogy ki is lehetett Elise von Végh. Finn nyelvű újságokban az 1920-as évek második felében többször is felbukkant ez a név. Egy alkalommal még a hölgy arcképét is közölte egy lap. Magánéletéről alig sikerült kiderítenem valamit, de a két nép kapcsolatának erősítése terén igazán nagyot alkotott. Felbukkant a neve akkor, amikor Helsinkiben magyar kézműves kiállítást szervezett. Itt főként a népviselet bemutatására törekedett, kiemelve a színes és változatos hímzéseket. 1926-ban pedig társszervezője volt magyar gyerekek finnországi nyaraltatásának. Több rövid cikkből azt hámoztam ki, hogy 12-16 év körüli fiúkat és lányokat sikerült Finnországba kiutaztatnia a magyar Külügyminisztérium segítségével. A 60 gyerek finn családokhoz került egy nyárra, s a hazautazásukkor a finn külügyminiszter búcsúztatta a hajóra szálló csoportot. Minden tiszteletem az övé! Ha valaki tudja, mi lett a sorsa, hogyan alakult az élete a későbbiek során, az írja meg kommentben a bejegyzés alá!

A Fenno-Ugria, 1925. 3-4 számában találtam még egy írást tőle, de itt már Végh Istvánné néven. (Több helyen úgy emlegették, mint Végh István ezredes nejét, tehát épp csak ennyi az, amit tudok a magánéletéről.) A Fenno-Ugria három világnyelven jelentetett meg minden cikket, méghozzá finnül, észtül és magyarul. Az említett számban olvasható Végh Istvánné „A finn-magyar nyelvrokonság nyomai a magyar irodalomban” című tanulmánya. Ebben is megemlíti Kossuth finn vonatkozású fordítását, hivatkozva Beöthy irodalomtörténeti munkájára. A témát azzal zárja, hogy: „Ezen művet nem sikerült felkutatnom. A Nemzeti Múzeum könyvtárában, Kossuth iratai között nincs meg.” Vajon 1925 óta felbukkant-e ez a különleges fordítás valahol, vagy végleg a múlt ködébe veszett?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.