Az északiakat – köztük a finneket –, visszahúzódó, introvertált népeknek tartják. Ezért is érdekes, hogy kilencvenöt évvel ezelőtt egy csapat meztelen nő, férfi és gyerek került a nagy címletű finn papírpénzekre.

Távolban egy gőzhajó. Kép: setelit.com

II. Sándor, orosz cár 1860. április 4-én írta alá azt a dokumentumot, amely megengedte a finneknek, hogy a birodalmon belül saját pénzt hozzanak létre. A rubel a Krími háborúnak köszönhetően elvesztette stabilitását, így ezt az alkalmat használták ki a finnek a saját valuta létrehozására. A cár belement a játékba, de természetesen ezt a saját nyereségét szem előtt tartva tette. A rubel és a finn pénzegység egymáshoz viszonyított árfolyamát rögzítették, méghozzá 1:4 arányban. Az átváltás során remekül tudtak nyerészkedni az orosz urak. Hiába, velük csak így lehet üzletelni!

Negyed rubel, azaz egy finn márka. Kép: kerailyraha.fi

A finnek szerették volna, ha az új pénz bevezetését mindenki szívügyének tekinti az országban, ezért kiváló marketingfogásként megpályáztatták a nevét. Jöttek is az érdekesebbnél érdekesebb ötletek, felmerült például az orava (mókus) vagy az omena (alma) elnevezés is. A váltópénzt muru (morzsa) vagy rahtu (szemernyi, szikrányi) néven illették volna a kreatív elmék. Végül a márka és penni szavak győzedelmeskedtek. A márka középkori nemesfém mértékegység volt, és a penni eredete is hasonló, bár többen vitatkoznak a származásán.

A háttérben termelnek a gyárak. Kép: setelit.com

Nekem személy szerint az orava (mókus) név tetszik, amely nem is olyan légből kapott cukiskodás, mint amilyennek látszik. A régi időkben ugyanis szegény mókusok bőre volt finn földön a kereskedelmet megkönnyítő, közvetítő áru. Valahol olvastam, hogy a középkorban egy tehén ára 100 mókus bőre volt. Igaz, az információ forrására már nem emlékszem, de nem tartom elképzelhetetlennek ezt a számot. Nem mellesleg a finn raha (pénz) szó eredetileg azt jelentette: mókusbőr. Megérdemelték volna tehát szerencsétlen, nyúzott rágcsálók, hogy így tisztelegjenek a közgazdaság oltárán hozott áldozatuk előtt.

Az ő bőrére ment a vásár. Kép: pixabay.com

A mókusok szerencséjére a finnek tehát 1860-tól márkával fizettek, s ezt a jó szokásukat megtartották az 1917-ben kivívott függetlenségük után is. Az addig használt érméiket és bankóikat nemzeti szimbólumaikkal díszítették, néhány nevezetes épületükkel, és természeti képekkel elegyítve. 1922-ben azonban új papírpénzeket vezettek be, amelyeket – a korábbi sorozatot is jegyző –, Eliel Saarinen (1873-1950) tervezett meg. A Helsinkiben található vasúti pályaudvar épületét is megálmodó Saarinen azonban úgy tűnik, nem szerette önmagát ismételni, így valami egészen újszerű dologgal állt elő. Aktokkal dobta fel kicsit az unalmas bankjegyeket.

A parasztoknak sincs ruhája. Kép: setelit.com

Az első megdöbbenést néhány kritikus újságcikk követte, majd a botrány lassan a semmibe veszett. A finnek gyorsan megszokták a csupasz fenekek és mellek látványát, különben is, a szaunákban láttak eleget belőlük. Feltehetően jobban érdekelte őket, hogy mennyi vodkát kapnak a pénzükért, mint a művész és az erkölcscsőszök vitája.

Lépjünk a fénybe! (Miért hurcolják azt a kígyót a gyerekek?) Kép: finntimo.com

A meztelen sorozat végül egészen sokáig, 1955-ig forgott közkézen, igaz, a világháború után változtattak rajta néhány dolgot, például a színét. A legfurcsább beavatkozás azonban egy műtét volt, közvetlenül a háborút követően. Ekkor Finnországban is elszabadult az infláció, amelyet felezéssel igyekezett az állam kordában tartani. Szó szerint erről volt szó, ugyanis a nagy címletű bankjegyeket egyszerűen meg kellett felezni, az egyik feléért vásároltak, a másik felét kötelező kölcsönként felajánlották az ország újjáépítésre. Ez az intézkedés természetesen nagyobb elégedetlenséggel járt, mint a pucér alakok megjelenése, de a kötelességtudó finnek ezúttal sem zúgolódtak sokáig. A kényszerű kölcsönre az állam még 2% kamatot is adott, habár ezzel a nép nem sokra ment, hiszen az infláció a felezés ellenére jócskán meghaladta a kamat mértékét. (Az állam 1949-ben fizette vissza a kölcsönt a nevetségesen alacsony kamattal együtt. Itt nem a „nevetségesen alacsony” a figyelemreméltó, hanem a „fizette vissza”.)

Én elmentem a vásárba fél pénzzel. Kép: kerailyraha.fi

Magyarországon ebben az időben hiperinfláció tombolt, amit a pengőt váltó forint bevezetése állított meg. Külön érdekesség, hogy a finneknek ehhez is volt közük. Az új forintot ugyanis Franciaországból és Finnországból beszerzett papírra nyomtatták. De, ez már egy másik történet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.