Kincskeresők a hóban

2013.03.29. 16:25

„A víz hatalmas kincs!” – ma már egyre kevesebben vannak, akik kétségbe vonnák ezt a kijelentést. Az azonban csak néhány emberben tudatosodik, hogy a hó is értékes lehet. Nem csak azért, mert tisztítva ivóvizet készíthetünk belőle. A kincsvadászok is érdekes dolgokra bukkanhatnak benne.

 

 holerako.jpg

 

Az ivóvíz bolygónk jelentős részén nehezen beszerezhető, így valóban olyan érték, amelyet nem szabad elherdálni. A vízkészletek jelentős része fagyott állapotban található a Földön. Ez azonban nem hatja meg azokat, akik utálják a telet. A havazás ugyanis sokaknak okoz bosszúságot, hazánkban kifejezetten bénító hatású is lehet, ha egy kis szélviharral is színesíti a természet.

 

Az északi és alpesi országok polgárai azonban már megtanulták, hogy miként kezeljék a helyzetet. A télre való felkészülés ezeken a helyeken nem csak azt jelenti, hogy megnézik, áll-e hókotró a garázsban és van-e homok a lerakóban, amit szét lehet szórni a látszat kedvéért az utakon.

 

Finnországban a hó eltakarítása rutinfeladatnak számít. Valahol olvastam, hogy a Helsinki-Vantaa nemzetközi repülőteret 2003-óta csak egyetlen alkalommal kellett fél órára lezárni a nagy hó miatt. Ez ahhoz képest, hogy Helsinki Európa legészakibb, kontinentális fővárosa, igazán szép teljesítmény. (Reykjavík északabbra van, de az a város egy szigeten fekszik, messze a kontinenstől.)

 

A finnek nem csak kotorni tudják hatékonyan a havat, hanem igyekeznek olyan helyre szállítani, ahol nincs láb alatt. Régebben egyenesen a befagyott tenger jegére öntötték a havat, de a környezetvédők erősen tiltakoztak a módszer ellen. A városokban begyűjtött hó ugyanis teli van olyan szennyezőanyagokkal, amelyek a tengerek élővilágát megmérgezhetik. A hatóságok méltányolták ezt a kifogást, és ahol lehetőségük adódott rá, más megoldást találtak.

 

 holerako03.jpg

 

Jelenleg igyekeznek olyan kijelölt lerakóhelyekre szállítani a havat, ahol munkagépekkel tömörítik, egyengetik el a szállítmányokat. Tavaly magam is láttam ezeket a hatalmas hegyeket április végén, de úgy tudom, hogy még augusztusban is megvan a maradékuk, addig sem olvadnak el teljesen. A finn sajtó szerint itt jelennek meg időnként a guberálók.

 

A latyakban járkálnak ezek a merész emberek, és vagy valamilyen fémdetektorral, vagy puszta kézzel keresgélnek a piszkos hókásában. Sajtóértesülések szerint lábtörlők, hólapátok, kerékpárok és komplett kerékpártározók is kerültek már elő a hóhegyekből, de matrac, szemetes edény és utcai pad is olvadt már innen ki. A legszerencsésebbek természetesen azok, akik nyakláncot, fülbevalót, gyűrűt lelnek a fagyos masszában.

 

 kedd A 004.jpg

Könnyen a lerakóhelyre kerülhetnek ezek a bringák

 

A hatóságok igyekeznek valamilyen gátat szabni a keresgélésnek, hiszen a kincsvadászat nem veszélytelen elfoglaltság. A hóhegyek ugyanis valóban magasak és csúszósak, olvadáskor pedig az omlásveszély is fennáll. Nem érdemes tehát egyedül nekivágni a kutatásnak, mert baj esetén, ha nincs a közelben segítség, könnyen fagyasztott kincskereső válik az emberből.

 

 

 

Forrás: mtv3.fi

A bejegyzés trackback címe:

https://ekozbenfinnben.blog.hu/api/trackback/id/tr635182375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása