Szavaztam! Első alkalommal, amióta Finnországban élek. Nem vagyok még finn állampolgár, de jött értesítő, hogy helyi lakosként én is alakítgathatom az önkormányzati testület összetételét. Ha már megtehetem, akkor fogtam magam és a reggeli hóesés ellenére nekivágtam a húszperces sétának, ami a szavazóhelyiségig vezetett.

Fejek, pártok, nevek, számok. Választási hirdetések a városban. (Saját fotó.)

Hihetetlen, hogy 2017. április 9-én havazásban indultam leadni a szavazatomat az önkormányzati választásokon. Nagy tolongás nem volt az iskolában, ahol az urna állt. Néhány egyszerű felirat eligazított arról, hogy melyik terembe kell menni, sőt, a jelöltek listája is ki volt ragasztva egy nagy üvegajtóra. Az iskola aulájában, ahonnan a szavazóhelyiség nyílt, egy asztalra süti, kávé volt kipakolva. Mellette a felirat, hogy az iskola egyik osztálya olaszországi kirándulásra gyűjt. Lehetett fogyasztani némi adományért cserébe. Egy másik asztal mögött egy idős bácsi üldögélt, valamelyik jótékonysági egyesületnek gyűjtött. Az ő perselyébe bedobott pénz ellenében nem járt enni vagy innivaló, de lelkesen kívánt minden szavazónak kellemes virágvasárnapot.

Lehetett böngészni. Nem lett volna érdemes kinyomtatni egy ekkora lepedőt egyetlen X-ért. (Saját fotó.)

A szavazás gyorsan ment. Először az értesítést kellett leadni, majd az alapján ellenőrizték a névsorban, hogy jogosult vagyok-e szavazni. Megkaptam a szavazólapot, amin egy nagy kör volt. Ebbe a körbe kellett beírni annak a jelöltnek a számát, akire szavazni akarok. Vagyis nem nyomtatták ki az egész jelöltlistát, nem kellett a nevek mellé ikszelni. A fülképen ott volt a teljes névsor a sorszámokkal, lehetett ellenőrizni, hogy jó számot magoltam-e be. A mérhetetlen bizalom jelének értékeltem, hogy a számot a körbe ceruzával kellett beírni. Ezek nem ismerik a radírt? El sem tudják képzelni, hogy valaki csalni akar?

A ceruza nem azért van odakötözve, mert esetleg ellopnák, hanem, hogy ne essen le. (Saját fotó.)

A szavazólapot a számozás után összehajtottam és az urnához léptem. Itt be kellett mutatnom valami iratot, ami alapján megállapították, hogy én vagyok én. Miután ez megtörtént, a lapot lepecsételték és már dobhattam is be a faládába. Nem volt tehát a magyarországi szokásoknak megfelelő borítékolás, gondolom, így könnyebb a felbontás és egy kis környezetvédelem is vegyül a praktikummal. Kevesebb szemetet termel ugyanis a választás. (Szép ez a mondat, de senki se értse félre, ezúttal nem átvitt értelmű.)

Ennek a választásnak egyébként szerintem nincs túl nagy tétje, talán csak az, hogy a népek gyakorolhatják a demokráciát. A pártok a szélsőségeseket leszámítva nagyon egyformák és a jelöltek karaktere között sincs nagy eltérés. Bár az is lehet, túl kevés ideje élek az országban és a nyelvi szintem sem elég még ahhoz, hogy a leheletnyi eltéréseket érzékeljem. Megnéztem pár rettenetes választási videót és tényleg nem értem, mi alapján választ az, aki nem húz szélsőjobbra vagy szélsőbalra.

Mindenki nagyjából ugyanazt mondta, ígérte. (Több figyelmet a gyerekeknek, időseknek, fiataloknak, több munkahelyet, nagyobb közbiztonságot, kevesebb adót, tisztább környezetet, az egészségügy, közlekedés javítását, a bürokrácia csökkentését.)

Ezt a közhelyparádét felhasználva készült az alábbi hirdetés, aminek főszereplője egy kitalált jelölt és egy egész sorozatot gyártottak belőle. A szerepet játszó színész ígér mindent, amit ilyenkor ígérni szoktak. A valódi üzenet azonban a hirdetés végén van, ahol a „Vállalkozók pártja” biztatja a szavazókat, hogy támogassák a valódi vállalkozókat a választáson.

Nekem erről egy Churchill idézet jutott az eszembe, ami így szól: „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.” Cinikus volt az öreg, de szellemes. Egyébként én sem tudnám racionálisan megindokolni, hogy miért arra szavaztam, akire.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.