Aki harminc évig él egy országban és érvényesülni is akar, az bizonyára megtanulja az adott helyen használt hivatalos nyelvet. Így tett egykor Yrjö Liipola, Magyarországra menekült finn szobrász is, akinek különleges személyiségét egy korábbi bejegyzésben már említettem. A derék finn annyira megkedvelte a magyarokat, hogy még regényfordításra is adta a fejét. Nem aprózta el a dolgot, az Egri csillagokat tette át finn nyelvre.

Székely Bertalan: Egri nők

Az Egerin tähdet: Gergely Bornemisszan elämä, vagyis az Egri csillagok: Bornemissza Gergely élete című vaskos művet finn nyelven először Porvoo-ban adták ki 1926-ban.

1983-ban ismét megjelentették a történelmi regényt, igaz, kicsit elrontották a címlapját. A finn Librum Kiadó által gondozott könyv borítóján ugyanis Wagner Sándor (1838-1919) festőművész Dugovics Titusz önfeláldozása című, 1853-ban készített képe látható. Szegény Dugovics ugyanis nem Egerben, hanem Nándorfehérváron vitézkedett. 1456-ban, az ostrom idején a vár ormáról a mélybe rántotta azt a török harcost, aki ki akarta tűzni oda a lófarkas zászlót.

A kötet borítójának tervezője feltehetően keveset tudott a magyar történelemről, vagy nem találta lényegesnek, hogy az egri eseményeknél száz évvel korábban lejátszódott jelenet szerepel a könyvön. Törökök támadnak, magyarok védekeznek, jó lesz az, száz év ide-oda, a lényeg a hősiesség.

Egri csillagok, 1983

*

A bejegyzés remélhetően segítette az „Irány Finnország! Irány Lahti!” című vetélkedőre jelentkezett csapatok munkáját. Hajrá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.