Jobban mondva az őket bemutató dokumentumfilm. Hétvégén volt ugyanis a Jussi gála, amely az Oscar-díj átadási ünnepségének felel meg Finnországban. Dokumentumfilm kategóriában diadalmaskodott a Kovasikajuttu című alkotás, amely a Pertti Kurikan Nimipäivät nevet viselő punkegyüttesről szól.

 

 pkn.jpeg

 

Mozifilmekkel foglalkozó finn újságírók hozták létre 1944-ben a Jussi-díjat. Ezek a derék emberek a világháború tombolásával mit sem törődve, vagy éppen azért, hogy megmutassák, ők még így is tesznek valamit a kultúráért, egyesületet alapítottak a filmesek jutalmazása érdekében. Az Oscar-díj volt a minta, hasonló felhajtást szerettek volna, mint Amerikában. Tulajdonképp így a Jussi lett az első európai filmes nemzeti díj. (A brit BAFTA 1947-ben, a svéd Guldbagge 1964-ben, a francia César 1975-ben indult világhódító útjára.)

 

A díj itt is egy kis szobrocska, amelyet Ben Renvall (1903-1979) finn szobrász készített eredetileg. Jussit jelenleg 15 kategóriában osztanak, ünnepélyes keretek között, előkelő társasági eseményként. A dokumentumfilm kategóriában először 1985-ben adtak szobrocskát a legjobbnak, majd utána hosszú szünet következett. 2002-től ismét kapnak a legjobbnak ítélt dokumentumfilmek elismerést.

 

Idén a Jukka Kärkkäisen és J.-P. Passin által rendezett Kovasikajuttu (Punk szindróma a magyar címe, én adtam neki az angol után) című film nyerte a díjat, amely egy fogyatékos emberekből álló punkzenekart követ a névtelenségből a világhírnévig. (Persze, ez erős túlzás, de megelőlegezzük a fiúknak.)

 

A Pertti Kurikan Nimipäivät (Pertti Kurikka névnapja) zenekar négytagú, és nagyon keményen nyomja. Megérdemlik, hogy ideírjuk a nevüket: Pertti Kurikka – gitár, Kari Aalto – ének, Sami Helle – basszus, Toni Välitalo – dob. Mint látható, a gitáros névnapja a zenekar neve is egyben. (Nálunk az egykori Kispál és a Borz, vagy az Illés együttes hordozta magában az egyik alapító nevét.)

 

Az alább látható filmelőzetes nagyszerűen átadja a film hangulatát. A kritikusok erősen dicsérték, az otthoni siker előtt már Svájcból és Lengyelországból elhozott egy-egy díjat a film. Az előzetes megtekintése előtt úgy korrekt, ha közlöm, sok csúnya szó hangzik el benne. Igaz, finnül, de gondos kezek angol felirattal látták el a bejátszást. Szóval, akik nem kedvelik a punk szókimondást és irtóznak az ordítástól, azok ne nézzék meg.

 

Mindenki másnak viszont ajánlom, mert alpárisága ellenére is kedves. Meg elgondolkodtató. Például merenghetünk azon, milyen szuper dolog, hogy ez a négy fickó zenélhet, utazhat, értelmet adhat az életének.

Forrás: Wikipedia, Ilta-sanomat

A bejegyzés trackback címe:

https://ekozbenfinnben.blog.hu/api/trackback/id/tr785063096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása