Ezüstpénz a padlózat alatt

2019.08.19. 10:05

Régi épületek bontásakor, felújításakor érdekes dolgokra bukkanhatnak a munkások. Így történt ez a közép-finnországi Petäjävesiben is, amikor az UNESCO világörökségi listáján szereplő templom padozatát szedték fel szorgos kezek. Finnországhoz méltó módon ezek a kezek nem lopták el, amit találtak, hanem leadták az egyháznak, így most a templomba érkező látogatók megnézhetik a leleteket.

 

kepatmeretezes_hu_img_6735.JPG 

A hétvégén kirándulni voltunk a finn tóvidék fővárosától, Jyväskylä-től harminc kilométerre található Petäjävesi községben. Itt van a hozzánk legközelebb eső UNESCO világörökség listán szereplő hely, a falu ótemploma.

 

kepatmeretezes_hu_img_6739.JPG 

A templom kereszt alaprajzú főépülete 1763-64. között épült, a harangtornyot 1821-ben húzták fel. Tóparton áll, mint a korabeli, vidéki templomok. Ez a közlekedés miatt volt fontos, ugyanis a hívek enyhe időben csónakokkal érkeztek az istentiszteletekre, télen pedig a jégen csúszkáltak a templomba. Az úthálózatot ugyanis nem lehetett kiépítettnek nevezni, ami pedig volt, azt a medvék is előszeretettel használták. 

 

kepatmeretezes_hu_img_6747_1.JPG 

Az épület az UNESCO világörökségi listájára 1994-ben került fel. Az egyik ok, amiért a templomot érdemesnek találták a megőrzésre, az az északi építészeti stílus. Ezen a képen jól látszik, hogy milyen módszerrel illesztették egymáshoz a gerendákat. Hatalmas munka lehetett.

 

kepatmeretezes_hu_img_6752_1.JPG 

A finn egyszerűség érhető tetten mindenhol, hiszen például a templom belseje festetlen fa. Igaz, ehhez a puritánsághoz az is hozzájárulhatott, hogy az építkezés idején Finnország rendkívül szegény volt.

 

kepatmeretezes_hu_img_6764.JPG 

A padok sem szolgáltak sok kényelemmel. Ehhez érdemes belegondolni abba, hogy Közép-Finnországban télen gyakoriak a -30 C fok körüli hidegek. Úgy tudom, valahol volt egy téglamelegítő szolgáltató. A hívek előre melegített téglát tettek a padra, arra ültek. Ügyes. Ma már erre nincs szükség, ősztől tavaszig nincs itt istentisztelet, turisták is csak főként nyáron jönnek, ahogy esküvőket is akkor tartanak itt.

 

kepatmeretezes_hu_img_6767_1.JPG 

A szószék helyi mesterek által faragott és festett díszítése egészen elképesztő. Nem volt pénzük világhírű mesterek felfogadására, ezért ez a naiv stílus. A szószék alatt Jézus üldögél.

Az oltárkép az Utolsó vacsora címet viseli, szintén nem Leonardo da Vinci munkája. Mellette Martin Luther látható, ez ugyanis egy evangélikus templom. (A másik képen, félig takarásban Mózes.)

 

kepatmeretezes_hu_img_6778_1.JPG 

A kupola és a róla lelógó, szintén fából készült csillár lélegzetelállító. Fent a dátum a főépület befejezésének éve, vagyis 1764. A templomot egyébként 1929-től több szakaszban újították fel. Mindig egy kicsit, amikor épp volt rá pénz.

 

kepatmeretezes_hu_img_6790.JPG 

A sekrestyében egy üvegtárlóban érdekes tárgyakat mutattak be. A templom felújításakor felszedték a padlózatot és rengeteg olyan dolgot találtak, amit a hívek az évszázadok alatt elejtettek. A fotón az orosz megszállás alatti pénzek láthatóak, de voltak még korábbról származó érmék is, a svéd hatalom idejéből. Értéküket a megtalálási helyük adja, bár az 1845-ös 5 kopejka és az 1869-es 25 penniä ezüstből vannak, önmagukban is értéket képviselnek.

Érdekes elgondolni, hogy valaki pár évszázaddal ezelőtt belépett a templomba, kotorászott egy kicsit a zsebében vagy az erszényében, előhalászott onnan pár érmét, de elejtette azokat. A pénz elgurult, majd eltűnt a padlózat résében. Vajon mertek káromkodni a károsultak?

 

kepatmeretezes_hu_img_6840.JPG 

A templom a temető felől nézve is hangulatos képet nyújt. Réges-rég nem temetkeznek már ide, néhány síron azonban így is volt virág. Megfigyeltem, hogy sok sírra felírták az elhunyt egykori foglalkozását, még azt is, ha csak egyszerű földművesként élt. Úgy tűnik, nekik ez fontos volt az önmeghatározáshoz.

Tetovált nyár

2019.06.23. 12:36

A finn humor nem sci-fi, de nem is lírai költemény. Önmaga a kőkemény valóság.

Szerencsére a finnek tudnak nevetni saját magukon. Ezt példázza szépen a Suur Jyväskälän Lehti című lap karikatúrarovatában június elején megjelent rajz.

tetovalt_nyar.jpg 

Anya: – Nézzétek gyerekek! Teljesen olyanok, mint a mi családunk!

Gyerekek: – Tényleg! A nagyok tetováltak, a kicsik még nem.

 

A finn tópartok mentén ilyenkor rengeteg különleges és annál is több, kifejezetten sablonos, semmitmondó tetoválást is meg lehet figyelni. Egyéb tanulság nincs.

Kimoderált a Facebook

2019.06.11. 10:39

A közelmúltban írtam egy bejegyzést erre a blogra Brüsszeli arisztokrácia magas lovon címmel. Megosztottam a Facebook oldalamon és még néhány csoportban, ahol tag vagyok. A Facebook két nap elteltével mindenhonnan törölte a következő megjegyzéssel: „Ez a bejegyzés nem felel meg közösségi alapelveinknek…” Az írás Schillinger Gyula (1888-1930) grafikusról szólt, akinek a rajzait egy finn újság 1913-as példányaiban találtam meg.

kimoderalva03.jpg 

Belátom, a bejegyzés címadása kissé provokatív lehetett, bár senkiről semmi rosszat nem állított. A rajz, amire utalt, egy karikatúra, amit Schillinger Gyula készített a belga fővárosban, ahol szobrászatot tanult. Nem tudom, ma már kit sértett ez meg. Volt még egy zsidó családot ábrázoló mű is, ami necces lehetett. Szerintem ez sem volt botrányos.

 

sch_muncheni_csalad.jpg

Ez a rajz lehetett a probléma, vagy valami más? 

 

Nem néztem alaposan utána, hogy miképp lehetett volna a Facebook moderátorát figyelmeztetni a tévedésére. A Facebookon a saját oldalamon és a csoportokban körülbelül száz ember láthatta ezt az írást. Mivel az Index kitette az i2-re, ötezernél több megtekintés volt rajta. Vagyis a Facebook tiltása nem volt nagy érvágás, mégis bosszantó egy csöppet.

kimoderalva05.jpg

Borzongató érzés, amikor száz évnél régebbi, finn újságokban magyar vonatkozású dolgokra bukkanok. (Legalább olyan király ez, mint amikor világbajnokságot nyernek a finn jégkorongosok. Vagy a magyar focisták.) Digitalizált újságokat böngészve lettem figyelmes egy Schillinger Gyulo (!) néven említett karikaturistára, akinek az egyik rajza megragadta a figyelmemet. Gondoltam, ez a név csak elírás lehet, és keresgélni kezdtem. Így leltem rá a rövid és zaklatott életet élt Schillinger Gyula grafikusra.

 

sch_onkarikatura.jpg

Tuulispää, 1913/11-13. Önkarikatúra

 

Nem jelez túl boldog és kiteljesedett életet, ha egy rajzolónak csak a nekrológját lehet megtalálni az interneten ingyenesen fellelhető magyar újságokban. Schillinger Gyula így járt. A Magyar Művészet 1930/4. számában emlékezik meg róla a szerkesztőség az In memoriam rovatban. Ebből megtudtam, hogy az 1888-ban, Budapesten született Schillinger először a magyar fővárosban tanult rajzolni, majd Münchenben folytatta a tanulmányait. Itt megkedvelte a szobrászatot, s Brüsszelben már a szobrászakadémiát látogatta.

 

sch_brussel.jpg

Tuulispää, 1913/4. Brüsszeli arisztokrata lovagolgatása

 

1913-ban római ösztöndíjat kapott, de hamarosan rárúgta az ajtót a történelem és kitört a háború. A Magyar Művész megemlékező írásának szerzője nem részletezi, merre harcolt Schillinger, csak azt említi meg, hogy a frontról tüdőbajosan tért haza az „egyébként atlétaerejű férfi.” Az orvostudomány akkoriban nem kecsegtette túl sok jóval, ezért az éghajlatváltozás mellett döntött. Abban reménykedett, hogy az afrikai levegő majd jót tesz neki. Ez a gondolat vezette Egyiptomba, ahol sokat rajzolt, cikkeket írt és szobrokat készített. Grafikáit megpróbálta eladni a világ minden pontjára. Rajzai jelentek meg német, francia, észak-amerikai, svéd és finn lapokban. Egyiptomban állatszobraival lett népszerű, 1927-ben Kairóban gyűjteményes kiállítása is volt. (Budapesten 1922-ben állították ki néhány szobrát.)

 

sch_muncheni_csalad.jpgTuulispää, 1913/8. Müncheni zsidó család

 

sch_parizsi_kereskedo.jpg

Tuulispää, 1913/18-19. Párizsi „üzletember”

 

Betegsége rosszabbodása miatt 1928-ban visszaköltözött Európába. Ekkor végső elkeseredésében a hegyi levegő gyógyító hatásában kezdett el reménykedni, így Svájcban, Davosban telepedett le. A fárasztó szobrászkodással fel kellett hagynia, csak rajzokat, karikatúrákat készített. Anyagi forrásai idővel elapadtak, nélkülözéseinek a hosszú szenvedés után bekövetkezett halála vetett véget 1930-ban. Mindössze 42 évet élt.

 

sch_parizsi_semmittevok.jpg

Tuulispää, 1913/28. Párizsi semmittevők a Luxemburg-kertben

 

sch_parizsi.jpg

Tuulispää, 1913/31. Párizsi csavargó és a nője

 

sch_parizsi_kavehaz.jpg

Tuulispää, 1913/37. Utcai kávéház közönsége Párizsban

 

A Tuulispää 1913-ban megjelent példányaiból hét képet tudtam összeszedegetni. Folyamatosan nézem majd át a többi évfolyamot is, biztosan találok további rajzokat Schillingertől. Felteszem ide, a blogba azokat is. Talán örülne a megjelenésnek a művész úr. Mi, emigránsok, tartsunk össze, még, ha van is közöttünk pár évtizednyi távolság!

Kossuth Lajos és Finnország

2019.05.18. 20:11

Ahogyan magyarok vannak a világon mindenhol, úgy mindenkinek köze van valahogyan Finnországhoz. Bizony, bármennyire is hihetetlen, még Kossuth Lajosnak is. A magyar szabadság megszállottja ugyanis ifjúkorában fordított egy drámát, amelynek a címe: János, Finland hercege.

„Fiatal voltam, kellett a pénz” – mentegetőznek azok, akiknek a fejére olvassák ifjúkori botlásaikat. Maga, Kossuth Lajos sem volt igazán büszke irodalmi próbálkozására, hallgatott róla bőszen, pedig, ha valaki, ő szeretett szónokolni. Tudott is.

kossuth_1838.jpg

Kossuth Lajos legkorábbi ábrázolása 1838-ból (Forrás: Wikipedia)

 

Forrásaim szerint a darabot 1830-ban Kolozsvárott, majd 1834-ben Pesten is előadták. Vagyis az 1802-ben született Kossuth nagy valószínűség szerint huszonévesen fordította németből. Az öt felvonásból álló dráma egy finnországi hercegről szól, aki lázadni merészelt az uralkodója ellen. Kossuth lelki és politikai beállítódását ismerve érthető tehát, hogy a Magyarországon akkor és most is jórészt ismeretlen német író és színésznő, Johanna Franul von Weißenthurn (1773-1847) műve miért ragadta meg a későbbi államférfi figyelmét.

johanna_franul_von_wei_enthurn_1835.jpg

Johanna Franul von Weißenthurn 1835-ben (Forrás: Wikipedia)

 

A magyar irodalomnak ez a különleges szelete előttem is rejtve volt mindaddig, amíg a világhálón rá nem bukkantam a finn Valvoja-Aika 1927/4. számának digitalizált változatára. Szeretek régi újságokat böngészni, gyakorlom a nyelvet és gyakran találok rá érdekes dolgokra. Így jártam most is, amikor az említett lap egyik címe alatt az alábbi szerző nevét olvastam: „Elise von Végh”. Érdeklődve olvastam bele a „Juhana,  Suomen herttua” című cikkébe. A magyar hölgy ebben az írásában ismerteti a finn olvasókkal, hogy egy német írónő, finnországi témájú drámáját az egyik legismertebb magyar politikus fordította le egykor. Csak én érzem azt, hogy csöppet abszurd a dolog?

elise_v_vegh.jpg

Elise von Végh, Végh Istvánné (Forrás: Naisten ääni, 1924. 02. 16.)

 

Következő lépésben azt próbáltam megtudni, hogy ki is lehetett Elise von Végh. Finn nyelvű újságokban az 1920-as évek második felében többször is felbukkant ez a név. Egy alkalommal még a hölgy arcképét is közölte egy lap. Magánéletéről alig sikerült kiderítenem valamit, de a két nép kapcsolatának erősítése terén igazán nagyot alkotott. Felbukkant a neve akkor, amikor Helsinkiben magyar kézműves kiállítást szervezett. Itt főként a népviselet bemutatására törekedett, kiemelve a színes és változatos hímzéseket. 1926-ban pedig társszervezője volt magyar gyerekek finnországi nyaraltatásának. Több rövid cikkből azt hámoztam ki, hogy 12-16 év körüli fiúkat és lányokat sikerült Finnországba kiutaztatnia a magyar Külügyminisztérium segítségével. A 60 gyerek finn családokhoz került egy nyárra, s a hazautazásukkor a finn külügyminiszter búcsúztatta a hajóra szálló csoportot. Minden tiszteletem az övé! Ha valaki tudja, mi lett a sorsa, hogyan alakult az élete a későbbiek során, az írja meg kommentben a bejegyzés alá!

 

A Fenno-Ugria, 1925. 3-4 számában találtam még egy írást tőle, de itt már Végh Istvánné néven. (Több helyen úgy emlegették, mint Végh István ezredes nejét, tehát épp csak ennyi az, amit tudok a magánéletéről.) A Fenno-Ugria három világnyelven jelentetett meg minden cikket, méghozzá finnül, észtül és magyarul. Az említett számban olvasható Végh Istvánné „A finn-magyar nyelvrokonság nyomai a magyar irodalomban” című tanulmánya. Ebben is megemlíti Kossuth finn vonatkozású fordítását, hivatkozva Beöthy irodalomtörténeti munkájára. A témát azzal zárja, hogy: „Ezen művet nem sikerült felkutatnom. A Nemzeti Múzeum könyvtárában, Kossuth iratai között nincs meg.” Vajon 1925 óta felbukkant-e ez a különleges fordítás valahol, vagy végleg a múlt ködébe veszett?

Kullancs a kullancsban

2019.05.11. 20:37

Finnországban sok gondot okoznak a kullancsok. Ezek a vérszívók nem csak ránk, emberekre veszélyesek, hanem a velünk élő kedvenceinkre is. Érdemes tehát időnként átnézni a macskáink, kutyáink bundáját, hogy megszabadíthassuk őket az esetleg rájuk akaszkodott élősködőktől.

Így tett a közelmúltban a finnországi Lieksában lakó Juha is, aki a kutyájából kiszedett kullancsot furcsának találta. A gondos gazda nagyítóval vette szemügyre az eltávolított vérszívót és igencsak meglepődött. A nagyobbik kullancson ugyanis ott csüngött egy kisebb, amelyik a kollégájából szürcsölgette a vért.

 

kullancs_kullancs.jpg

Kullancs kullancsnak farkasa (Fotó: Juha/Iltalehti)

 

Ezen a mohó pároson még a tapasztalt természetjáró Juha is elcsodálkozott, pedig a finneket nehéz ámulatba ejteni. Az Iltalehti című finn bulvárlapnak elmondta, hogy a 12 éves, nagytestű, Viljo névre hallgató kutyájával az erdei nyaralójában töltött néhány napot. Az a környék erdei fenyővel van tele, amit a kullancsok nem igazán kedvelnek. Mivel azonban az idén már az otthon, a kertjükben lustálkodó macskájukból is kiszedett egy kullancsot, hazatérve a kutyáját is átvizsgálta. Volt értelme a dolognak, hiszen így a mindenkinek kijáró, 15 perc hírnevet megszerezte magának, Viljónak és a telhetetlen kullancsoknak egyaránt.

 

kullancs_viljo.jpg

Viljo, a bundás kullancsbusz (Fotó: Juha/Iltalehti)

Az alábbi kép Jyväskylä-ben, a helyi Sokos áruházban található. Nemrég várakoznom kellett egy rendezvényre, de nem akartam odafagyni a sétálóutcára, ezért bóklásztam egyet a Sokosban. A felsőbb szintekre is felmerészkedtem, oda, ahol korábban még nem jártam. Megérte. Az áruház falain régi fotók lógnak, az egyiken ezek közül egy MALÉV gépet fedeztem fel.

A kép magyarázata szerint 1965-ben nem csak utasokat hozott a magyar gép a közép-finnországi Jyäskylä-be, hanem szőlőt is. A repülőtérről hűtőkocsik szállították a friss árut közvetlenül a boltokba. Gyümölcsöző kapcsolat volt.

 

kepatmeretezes_hu_img_5125.JPG

 

Ma voltam életem első, finn, választási beszélgetésén. Itt szavazok az uniós választáson, ezért megfogadtam, hogy alaposan tanulmányozom a jelölteket. Még nem döntöttem arról, hogy kit támogatok.

 

suomen_lippu.jpg

Kép: YLE.fi

 

Mai "áldozatom" Yannick Lahti volt. A jyväskylä-i származású, 28 éves fickó a szociáldemokraták színeiben indul. Édesanyja belga, édesapja finn, ő pedig jelenleg Bolognában, az egyetemen kutat. Olasz felesége van és egy kisgyereke. Szakterülete az európai populizmus.

 

A választási beszélgetés egy belvárosi vendéglátóegység hátsó termében volt. A jelölttel és velem együtt tizenhatan voltunk jelen, főként egyetemisták. Maga a rendezvényt is főként az egyetemen hirdették, én a Facebookról értesültem róla.

 

Az elhangzottaknak körülbelül hatvan százalékát értettem, mert a finnek által használt, beszélt nyelv nekem rettentően nehéz. (A leírt dolgok nyolcvan százalékát megértem, a többi húszat kikövetkeztetem.) Gyakorlásnak kiváló volt a rendezvény és élménynek sem rossz. Érdekes volt megfigyelni nem csak az előadót, hanem a hallgatóságot, az ő reakcióikat is. Megállapítottam, hogy nem csak a nyelvet, hanem a finn gondolkodást is tanulnom kell még.

 

Itt látható Yannick Lahti egyik választási videója, ami a magyarok számára is érdekes lehet. Kommentálni előszűréssel lehet, de csak nagy önuralommal. (Bocsi!)

 

34 nyelven előadott dal

2018.05.02. 19:15

Idén Finnországot Saara Aalto képviseli az Eurovíziós Dalfesztiválon. Kíváncsi vagyok, kinek a fejéből pattanhatott ki az ötlet, hogy az eredetileg angolul megszólaló dalt az énekesnő 34 nyelven adja elő. Bízom benne, hogy csak marketingfogás az egész és Portugáliában az eredeti verzió csendül fel.

 

kepatmeretezes_hu_aalto.jpg(Kép: eurovisionword.com) 

Finnországban az Eurovíziós Dalfesztivál ugyanolyan érthetetlenül fontos, mint Magyarországon. A nemzetközi döntő után még sokáig beszédtéma az igazságtalan szavazás, s mindenki szakértőként nyilatkozik arról, hogy milyen fellépővel lehetne elkápráztatni a világot.

Idén a finn illetékesek nem bízták a véletlenre és a nézők ízlésére a versenyző kiválasztását, felkérték Saara Aaltót és kész. Ehhez kellet az is, hogy a tényleg kitűnő hangú énekesnő a brit X-Faktorban második helyet érjen el. Talán Nagy-Britanniából megkapja majd a 12 pontot.

Nemzeti válogatót mindezek ellenére rendezett a Finn Televízió, ahol a népek arról szavazhattak, hogy Saara melyik számát adja elő az európai megmérettetésen. Végül a Monsters című produkció nyert. Ezt igyekeznek a marketingesek népszerűsíteni a dalfesztiválon résztvevő országok nyelvén előadott változattal.

 

 

Le a kalappal Saara Aalto előtt, nem kis teljesítmény így előadni a dalt. Igaz, a magyar sor érthetősége hagy némi kívánnivalót maga után, de a próbálkozás dicséretes. Van azért egy kis csalás ebben a 34-es számban, mert a szerb-horvát-montenegrói hármast és a román-moldáv párost külön-külön számolták.

Nem tudom, mire lesz elég ez a mostani Monsters, nekem a 2006-os finn szörnyek jobban tetszettek.

Hős címet adományozott négy macskának a Finn Macskaszövetség. A szervezet minden évben nyilvánosságra hozza azoknak a macskáknak a tetteit, akik a megelőző évben jelentős mértékben hozzájárultak emberi életek megmentéséhez, vagy sérüléseket, súlyos betegségek kialakulását előzték meg.

 

Sofi, Helsinki

 

kepatmeretezes_hu_sofi.jpg Kép: Jari Joenpuro

A finn fővárosban él idős gazdájával Sofi, aki egy cornis rex cica. A férfi egy napon gyengének érezte magát, ezért kórházba ment, ahol azonban nem tartották bent. Este, szokás szerint a gazdája mellé telepedett Sofi, s arra lett figyelmes, hogy a férfi elveszítette az eszméletét. Hangosan nyávogni kezdett és addig nyalogatta a gazdája arcát, amíg az magához nem tért. A férfi nagy nehézségek árán elérte az ágya melletti asztalon lévő mobiltelefont és mentőt hívott magához. Kiderült, hogy szívinfarktusa volt, s a macskája kétségbeesett ébresztési kísérlete nélkül feltehetően meghalt volna. Ma már ismét otthon van és hazakerült Sofi is a barátoktól.

  

Roope, Uusikaupunki

 

kepatmeretezes_hu_roope.jpg

Kép: Roopen omistaja

A Németországban kiképzett segítőmacska, Roope, kerekesszékes gazdájával és annak ápolójával lakik. Gazdájának nélküle örömtelen lenne az élete a rossz egészségi állapota, az epilepsziája és a közelmúltban diagnosztizált leukémiája miatt. Roope rendkívül érzékenyen reagál gazdájának minden változására. Legutóbbi esetben éjszaka ébresztette fel az ágyra ugorva az ápolót, és izgatott viselkedésével tudatta, hogy valami nincs rendben. Az ápoló a macska jelzésére vette észre a légzéskimaradásokat, de a kórházban azt is megállapították, hogy feltehetően szívritmuszavar is fellépett Roope gazdájánál.

 

Dalton, Vaasa


kepatmeretezes_hu_dalton.jpg

Kép: Irina Söderholm

A cukorbeteg Irina, kölyökmacskaként kapta Daltont. A közelmúltban Irina elveszítette az eszméletét, s Dalton mindent megtett, hogy magához térítse. Ez nem sikerült neki, de a nagy zajra a családtagok felfigyeltek és mentőt hívtak. Az eset óta Dalton még jobban figyel a gazdájára és Irina rájött, hogy a macskája képes érzékelni vércukorszintjének megváltozását. Ha eszméletvesztéssel járó roham közeleg, Dalton nyugtalan lesz, ebből Irina rájön, hogy sürgősen óvintézkedéseket kell tennie. Irina szerint bámulatos, hogy a macskája jobban megfigyeli és megérti őt, mint önmaga.

  

Häpi, Valkeakosi

 

kepatmeretezes_hu_hapi.jpg

Kép: Tiina Virtanen

Happyday, akinek Häpi a beceneve, 6 éves, ivartalanított kandúr. Társával, Sanival – akinek Sunnyday a becsületes neve – és gazdaasszonyával, Tiinával él Valkeakoskiban, egy kis, családi házban. Egy éve történt, hogy már mindannyian nyugovóra tértek, amikor a ház tulajdonosnőjét Häpi felébresztette. A hangosan nyávogó cica egyszerűen ráugrott gazdája hasára. Addigra sűrű füst borította be a házat, a nő és cicája gyorsan kimenekültek az udvarra. Ekkor vette észre a Tiina, hogy a másik macskája nincs velük, így visszaszalad és kihozta az akkor már eszméletlen Sanit is, aki a gondos állatorvosi ellátás hatására hamarosan ismét szerettei körében lehetett.

A tűzoltóság a konyhában keletkezett elektromos zárlatot nevezte meg a tűz okaként. A házat a konyha és az előszoba felújítása után ismét használni lehet. Häpi így megmentette a gazdaasszonyát, a macskatársát és a házukat is.

 

Forrás: Iltalehti, Suomen kissaliitto