A finnek szeretik a betűket. Személyes tapasztalatom, hogy rengeteget olvasnak, meglepően sok itt a könyvesbolt és az antikvárium. Jyväskylä-ben mindezeken felül minden tavasszal van egy vásár a városi könyvtárban, ahol helyi és környékbeli antikváriusok kínálják az árujukat. Itt botlottam bele a Tuntematon maa című mesekönyvbe, amelynek szerzőjeként a György Jánosi név szerepelt. Nem teketóriáztam sokat, öt papírpoharas kávé áráért megvettem.

 

kepatmeretezes_hu_sekonyvbor.jpg

A szerző nem lett Janosi, ott az ékezet, még, ha nem is pirossal, hanem fehérrel

 

A mesekönyv eredetije Seholsincsország címmel jelent meg 1935-ben Magyarországon, s két évvel később a Gummerus Kiadónak köszönhetően már Finnországban is olvasható volt a Tuntematon maa. (A magyar kiadás borítóján Seholsincs ország a cím, a finn kiadásban eredeti címként Seholsincs-ország szerepel, míg a szerző több újságcikkben így írja: Seholsincsország.) A kötetben tizennégy, pár oldalas mese található, amelyet Jánosi György, református lelkész írt. A kedves és kifejező rajzokat Nemes Török János készítette, a fordításért a szép nevű Helmi Helminen (helmi = gyöngy) volt a felelős. Gyorsan utánanéztem a neten az alkotóknak, mert korábban egyikük nevét sem hallottam.

kepatmeretezes_hu_seszakall.jpg

Idős házaspár és az ő reménységük

 

Jánosi György Beregszászon született 1889-ben, szegény családban. Édesapja korán meghalt, így anyja egyedül nevelte kilenc testvérével együtt. Jánosi György jó tanuló volt, sikerült gimnáziumba mennie, de a tanulás mellett dolgoznia kellett. Nyaranta napszámosként keresett némi pénz, vagyis nem unatkozhatott sokat a vakációk alatt. Tanulmányainak befejezése után előbb református segédlelkész, majd lelkész lett. 1914-ben megnősült, az évek során négy gyermeke született.

kepatmeretezes_hu_sefutas.jpg

Két szegény rászoruló gyerek fut valahová

 

Az I. világháborúban Jánosi György tábori lelkészként vett részt, majd a Tolna megyei Váraljára került, ahol az 1954-es kényszernyugdíjazásáig szolgált. A közösség életében tevékenyen vett részt, számos újságcikket, elbeszélést, verset jelentetett meg különféle lapokban. A kommunizmust megvetette, de egészen sokáig sikerült elkerülnie a felelősségre vonást, végül mégis akkorát hibázott, ami miatt öt hónapig az ÁVH-nál „vendégeskedett”. 1953 márciusában, amikor Sztálin meghalt, a református templomról bevonatta az oda már kitett gyászlobogót. A zászlótlanítás márciustól augusztusig terjedő fogságot jelentett számra, majd 1954 januárjában kénytelen volt nyugdíjba vonulni. 1966-ban Szekszárdon hunyt el 77 éves korában.

kepatmeretezes_hu_sekiralyipar.jpg

Hatalmasságok és apróságok

 

A rajzoló, Nemes Török János születési évszáma az interneten általam talált helyeken kérdőjelesen szerepel, vagyis feltehetően 1900-ban született. A grafikus, karikaturista első rajzai a Fidibusz című szatirikus folyóiratban láttak napvilágot 1919-ben, majd haláláig, 1980-ig rengeteg lapban publikált. Többek között a Ludas Matyi és a Füles is igénybe vette tehetségét. A Seholsincsországban minden mese címe felett van egy rajza, és néhány meséhez egész oldalas illusztrációt is készített.

kepatmeretezes_hu_setojasnagy.jpg

Egy tojás mind felett

 

A Tamperében, 1905-ben született Helmi Helminen Helsinkiben járt egyetemre, történelem szakra. Több néprajzi gyűjtőkörúton vett részt a ma már Oroszországhoz tartozó Karjalában, de járt Észtországban és Magyarországon is. 1948-71 között a Helsinki Városi Múzeum igazgatója volt. A helyi könyvtárban utánanéztem, két magyar műfordítása kölcsönözhető, méghozzá Kodolányi János: Feketevíz és Jókai Mór: Az új földesúr című munkája. Helmi Helminen 1976-ban hunyt el.

kepatmeretezes_hu_sevarazslo.jpg

Varázsolj nekünk valami szépet!

 

A Seholsincsország az első könyv, ami egykor magyarul született meg, én azonban egy másik nyelven olvastam. Jó lenne egyszer az eredetibe is belenézni, kíváncsi vagyok, hogy mindent jól értettem-e és arra is, hogy a fordító hogyan oldotta meg a két nyelv kifejezései közötti eltéréseket. Amikor először belelapoztam, még nem vettem észre, csak otthon lettem rá figyelmes, hogy egy száraz, töredezett, négylevelű lóherét is rejt a könyv. Ki tudja, mióta pihent már a lapok között és ki tette oda? Nem vagyok babonás, de benne hagytam, hátha egyszer szerencsét hoz valakinek.

kepatmeretezes_hu_selohere.jpg

A képek a könyv rajzai plusz a lóhere. A fotókat én készítettem, és ez meg is látszik.

A bejegyzés trackback címe:

https://ekozbenfinnben.blog.hu/api/trackback/id/tr3612406515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.