Meghalt Lassard parancsnok

2016.02.17. 09:33

A kelekótya rendőrparancsnok szerepében hírnevet szerzett, Helsinkiben született George Gaynes 98 évet élt.

 

lassard_02.jpg 

George Gaynes eredeti családneve Jongejans, ami nem cseng túl finnesen. Ez nem is véletlen, hiszen az édesapja holland volt. Anyai ágon sincs sok finn rokona, mert a mama orosz nemesnek született. George születési anyakönyvi kivonatában azonban mégis a szépen mutató Helsinki van feltüntetve születési helyként, ezért a finnek finnként gondolnak rá. Az ország akkor, 1917. május 16-án még az Orosz Birodalom része volt, közel hét hónapot kellett még várni a függetlenségre.

 

lassarde_fiatal.jpg

 

Az orosz nemesből lett színésznő és a holland üzletember az Amerikai Egyesült Államokat választotta lakhelyéül, amiben talán a birodalomban történt, a nemesekre nézve hátrányos politikai fordulat is közrejátszhatott. Ez a helyzet George életére mégis pozitív hatást gyakorolt, mert a kedves mama hivatását követve ő az Újvilágban futott be szép karriert. A világhír azonban nem színpadon, hanem a filmvásznon, vagyis inkább a képernyőn találta meg, a Rendőrakadémia sorozatnak köszönhetően. A kissé dilis és szenilis Lassard parancsnok elnyerte a nézők szimpátiáját.

George Gaynes, ha nem is volt vér szerint finn, lelke mélyén feltehetően az északi élethez vonzódhatott. Kanadai születésű színésznőt vett feleségül és a halál is egy északi kistelepülésen, a Washington állambeli Nordh Bendben érte 2016. február 15-én.

Forrás: Wikipedia, Iltalehti

A bóklászás szabadsága

2013.07.22. 07:54

Finnországban mindenkinek joga van szabadon barangolni az erdőkben, járni a természetet, attól függetlenül, ki a terület tulajdonosa. Az északi országok sajátos jogi gyakorlata a „mindenkit megillető jog” néven ismert.

 

A mindenkit megillető jog alapján finnek és külföldiek egyaránt felfedezhetik az ország erdeit, hegyeit és tavait – és szabadon szedhetik az ízletes vadon termő bogyókat és gombákat, még a magántulajdonú erdőkben is.

 

 bogyos.jpg

 

„A mindenkit megillető jog koncepciója nemzedékeken keresztül fejlődött” – mondja Anne Rautiainen jogász, a Finn Természetjáró Szövetség képviselője. „Ez nem egy bizonyos jogszabály, alkalmazási területét több, különböző területet szabályozó rendelkezés határozza meg. A mindenkit megillető jog hátterében az a gondolat áll, hogy minden ember szabadon élvezhesse a Finnországban rendkívül népszerű szabadidős tevékenységeket a természetben, túrázhasson, síelhessen, evezhessen, úszhasson, szedhessen gombát vagy gyümölcsöt.”

 

„A mindenkit megillető jog alapján az ország területének mintegy 90 százaléka bárki számára elérhető, ami igazán szabad országgá teszi Finnországot.” – mondja Ville Niinistö környezetvédelmi miniszter. „Életben kívánjuk tartani ezt a finn szokásjogot, de természetesen felelősségteljesen kell viselkednünk, mikor ezzel a jogunkkal élünk. Mindenki számára fontos, hogy megtanulja, ide értve a városi környezetben felnövő gyermekeket, de azokat a bevándorlókat és a turistákat is, akik ilyen jogokkal esetleg még nem találkoztak.”

 

Az áthaladás csupán a családi házak udvarán, a bevetett termőföldeken, néhány természetvédelmi területen, az ipari és katonai létesítmények területén, valamint a finn-orosz határ keskeny sávjában tiltott. A mindenkit megillető jog nem engedi a gépjárművek és motorkerékpárok letérését az utakról. Pecázni egyszerű horgászbottal és damillal szabad, az orsó és csali használatával történő horgászáshoz és a hálóval, varsával való halászathoz engedély szükséges. Néhány tevékenységhez, mint pl. a vadászat és a tűzrakás kérni kell a földtulajdonos engedélyét.

 

satoros.jpg 

 

Néhány területet illetően a mindenkit megillető jog szabályozása szándékosan nem részletekbe menő. A túrázók a védelem alatt nem álló természeti területeken „ideiglenesen” letáborozhatnak. Más tulajdonában álló földterületen azonban nem szabad senkit „indokolatlanul zavarni”, vagy „jelentős kárt okozni”. A törvény a gyakorlatban remekül működik, mivel a finnek általában jól érzékelik, mi az, ami másokat zavarhat.

 

A mindenkit megillető jog azon a felfogáson alapul, hogy a természetben való szabadidős tevékenység mindenütt engedélyezett Finnország egész területén, ahol ez külön nincs megtiltva. Ezzel szemben a legtöbb országban mindenütt tiltott, kivéve, ahol külön engedélyezve van.

 

A minden embert megillető jog Finnországban, Norvégiában és Svédországban világviszonylatban is olyan egyedülálló, hogy javasolták felvételét az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.

 

Az írás a This is Finland cikke alapján készült. Forrás: Finn Nagykövetség

Echo címmel 16 finn és 10 magyar művész alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten, a Duna Palotában. A finn és a magyar művészeknek két éve volt közös kiállításuk a Városligetben, az Olof Palme Házban, most a 16 finn művész – köztük két keramikus, festők és grafikusok – 65 munkát küldött a tárlatra – mondta el Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművész, a Wartha Vince Alapítvány vezetője.

 

Tavaly magyar művészek jártak és állítottak ki a közép-finnországi Iisalmiban, 2014-ben pedig azt tervezik, hogy gobelinművészek rendeznek kiállítást a kelet-finnországi Kuopióban, Finnország kilencedik legnagyobb városában.

 

A Duna Palotában kiállító magyar művészek között van Bódis Erzsébet, Farkas Éva és Remsey Flóra gobelinművészek, Fábián Dénes festő, Szuppán Irén és Katona Szabó Erzsébet textilművész.

 

 kiallitas.jpg

 

Pannonhalmi Zsuzsa keramikus egyméteres „szarvasoltárt” készített kerámiából. Az ihletet a monoszlói templomban látható magyar áldozati oltár adta a művésznek a plasztika elkészítéséhez.

 

Pannonhalmi Zsuzsa beszélt arról is, hogy jó kapcsolatokat ápolnak a budapesti finn nagykövetséggel és a Finnagorával, a finn kulturális, tudományos és gazdasági központtal. A kiállítást, amely augusztus 13-ig tart nyitva, Leena Pasanen, a Finnagora igazgatója nyitotta meg.

 

Pannonhalmi Zsuzsa szerint a finn-magyar művészeti kapcsolatok hagyományosan jók és szerteágazók, több mint 100 évre tekintenek vissza: a művészek találkozásai, egyházi kapcsolatok, népfőiskolák, az iparművészeti főiskola 1970-es éveinek diákcsere programja jelzi az együttműködést. Az Echo 2011., az Echo 2013. és a finnországi cserekiállítások ennek programnak a folytatását jelentik.

 

Forrás: MTI. Kép: délmagyar.hu

Atomerőmű-építési szerződés előkészítéséről írt alá projektfejlesztési megállapodást a Roszatom orosz állami atomenergetikai konszern marketing-leányvállalata, a Rusatom Overseas és a Fennovoima finn energetikai társaság. A közös célokat megfogalmazó dokumentum értelmében a felek idén is folytatják az egyeztetéseket.

 

 Fennovoima.jpg

 

A Hanhikivi-1 Atomerőmű építéséről szóló szerződést várhatóan 2013 végéig szentesítik. Eközben megbeszélések folynak arról is, hogy a Rusatom Overseas 34 százalékos tőkehányadot szerez a Fennovoimában.

 

Noha a finn cég februártól párhuzamosan tárgyalt a Toshibával is, mostantól kizárólag a Rusatom Overseas-zel folyó egyeztetésekre koncentrál. A Roszatom AESZ-2006 típusú, 1200 megawattos, nyomottvizes reaktora, valamint a Rusatom Overseas kivitelezési modellje és a teljes ajánlat megfelel a Fennovoima tulajdonosai által támasztott igényeknek.

 

A 3+ generációs reaktortípus a legújabb fejlesztési eredményeket képviseli. Ennek korszerűsített változatát kínálja a Roszatom a csehországi temelíni erőmű új energiablokkjainak építésére kiírt tenderben, és a paksi erőmű tervezett bővítésében is ilyennel venne részt az orosz cégcsoport.

 

A Roszatom orosz állami atomenergetikai konszernhez tartozó marketingtársaság, a Rusatom Overseas és a Fennovoima finn energetikai cégcsoport megállapodása arról tanúskodik, hogy a legfejlettebb európai országok is elismerik az orosz atomtechnológia minőségét és hatékonyságát.

 

A RIA Novosztyi hírügynökség kommentátora szerint az elismerés súlyát csak növeli, hogy a finn atomfelügyeletet tartják a legszigorúbbnak a világon. A választásban persze az is szerepet játszott, hogy a Roszatom-leányvállalat kész megvásárolni a finn cég 34 százalékát, amely egészen februárig az E.ON tulajdona volt, de a német konszern kiszállt a vállalkozásból. Azt egyelőre nem tudni, mennyibe kerülnek a finn cég részvényei, de a becslések 1,7-2 milliárd dollárról szólnak.

 

Szükség lesz természetesen még számtalan megbeszélésre, egyeztetésre, mert a finnek óvatosak. Jobban mondva, a saját kárukból tanultak. A francia Areva által tervezett, 1600 MW-os új blokk építése Olkiluotoban a tervezetthez képest minimum öt év késéssel, ráadásul dupla költséggel készül majd el hamarosan. Legalábbis a közeli befejezésben bíznak a finnek.

 

Finnország egyébként elkötelezett az atomenergia iránt: a működő négy reaktoruk összteljesítménye 2,7 gigawatt (Paksé 2 GW) és részesedése az ország villamosenergia-ellátásában 28%.

A szöveg és kép forrása: atomenergiainfo.hu

Szépségkirálynő bikiniben

2013.06.29. 23:22

Hamarosan visszatér hozzánk is a kánikula, jön a strandidő, amit egy klasszikus nyári sláger finn feldolgozásával köszöntök. A retro nótát Pirkko Mannola adta elő 1961-ben, egy, a bugyutácska dalhoz méltó könnyed filmben.

 

PM.jpgPirkko Mannola 1958-ban

 

A hölgy nem akárki, 1958-ban, húszévesen megnyerte a finn szépségkirálynő-választást. A versenyre a bátyja nevezte be, igaz, nem testvéri szeretetből, hanem a 25 ezer márkás fődíj reményében. A menedzser típusú bátyus persze bízhatott a sikerben, hiszen Pirkko remekül énekelt és egy ideje már fürdőruhamodellként egészítette ki a családi kasszát.

 

A királynői trón elfoglalása után Pirkko karrierje meredeken emelkedni kezdett, megtalálták a filmszerepek, a dalok és egy előnyös házasság is. Mi most csodáljuk meg fekete-fehérben az alakját és elbűvölően butácska előadását!

 

Forrás: Wikipédia, mtv3.fi

Szerző: Vejnemöjnen12

Szólj hozzá!

Címkék: zene

Egy gyűrű a víz alól

2013.06.28. 14:24

A finnek becsületes emberek, ha találnak valamit, azt igyekeznek visszajuttatni eredeti tulajdonosához. Így van ez akkor is, ha közel harminc éve veszett el a holmi. Ez történt a napokban egy aranygyűrűvel.

 

gyuru.jpg 

 

A közelmúltban írtam egy bejegyzést arról, hogy egy finn tó partján palackpostára lelt egy fiatal pár. Az üzenetben 1977-es dátum szerepelt, így a megtalálók feltételezték, hogy akkor került vízbe az üveg. Az Ilta-Sanomat című finn bulvárlap most egy másik, hasonlóan különös esetet kapott fel.

 

Történt ugyanis, hogy a Raisio város közelében található Haunisten nevet viselő mesterséges tóban egy aranygyűrűre bukkantak. (Arról nem szól a fáma, hogy miért van szükség mesterséges tóra egy olyan országban, ahol van természetesből is pár ezer. Feltehetően víztározó szerepet tölt be a tavacska.) A szerencsés megtaláló, bizonyos Ville Valjus jó finn módjára megtisztogatta az ékszert és feltette a Facebook oldalára a fényképét, hogy így felkutassa jogos tulajdonosát.

 

A keresésben egyetlen információ volt a segítségére, méghozzá a gyűrű belsejébe vésett név és évszám: „Netta 1 – 8 – 81” Azt feltételezte tehát, hogy egy Netta nevű nő párjáé lehetett a gyűrű, s az eljegyzés vagy esküvő 1981. augusztus 1-jén volt.

 

Ville Valjus elmondta az újságnak, hogy arra számított, az ismerősei majd megosztják a képet, így talán a környékbeliek közül valaki ráismer a leletre. Ehhez képest három nap alatt 11 ezer megosztást ért el, és néhányan jelentkeztek is nála a gyűrűért. A becsületes megtaláló azonban gyanakvó is egyben, így alaposan kikérdezte a jelentkezőket. Végül írt neki egy nő, aki szerint az édesapja hagyta el a gyűrűt még friss házas korában, amikor a Haunisten tóban úszott.

 

A hölgy édesapját is felkereste az alkalmi nyomozó csapat, aki igazolni tudta, hogy a bevésett dátum napján volt az esküvője, a feleségét Nettának hívták, valamint megerősítette a lánya által elmondott történetet a balszerencsés úszkálásról. A férfi azonban nem tart igényt a gyűrűre, mert annak elvesztése után néhány évvel el is vált egykori feleségétől. A megtaláló azonban mégis megválik az ékszertől, az egykori tulajdonos lányának adja azt. Így közel harminc év után ahhoz kerül a gyűrű, aki miatt mégis volt értelme megkötni azt a rosszul sikerült házasságot.

 

Isten útjai és a finn tavak kifürkészhetetlenek.

Forrás: Ilta-Sanomat/Ville Valjus

Horogkereszt a templomban

2013.06.27. 18:55

A közelmúltban írtam egy blogbejegyzést arról, hogy a finn hadsereg már jóval Hitler előtt, 1918-tól használta a horogkereszt szimbólumot, amely a szerencsét jelképezte számukra. Most azonban egy még régebbi horogkeresztre bukkantam, méghozzá egy finn templomban készült fényképen.

 

templom rajz hkereszt.jpg 

 

Finnország korábbi fővárosában, Turkuban áll a Mária templom (Maarian kirkko), amely számtalan rejtély otthona. A mai kőtemplom helyén az 1200-as években fatemplom épült. Már ez a kezdetleges épület sem véletlenül épp oda került, ahol a mostani templom áll. A korabeli keresztények egy pogány áldozati dombra, a ma Rantamäkinek nevezett területre emeltek házat saját istenüknek. Mivel az áldozati hely körül pogány temető is volt, a városi legenda szerint a mai templom mellett álló épület most is kísértetjárta hely.

 

templom kepeslapon.jpg

A templom egy retro képeslapon, Lada kombival

 

Akik nem hisznek a visszajáró lelkekben, azok is érdekesnek találják a templomot, amely a faépítmény leégése után épült. A falakat feltehetően az 1440-es években húzták fel kőből, majd később téglával is kiegészítették néhol. A különleges festmények is ekkor kerültek a falakra. Egy helyreállítás során, 1909-ben tették ismét láthatóvá az egykori rajzokat az akkor már lutheránus templomban.

 

templom kepek.jpg

Falra festették az ördögöt

 

A rajzok érdekessége az, hogy nem hivatásos művészek készítették azokat, hanem feltehetően az építőmunkások. Mintha középkori gaffitik díszítenék a falakat, igaz, főként bibliai témájúak, azonban néhol illetlenek, sőt, pogány motívumokat is magukon viselnek. A korabeli munkások tisztában voltak vele, hogy a keresztény hatalom ad kenyeret nekik, de őseik hitét sem felejtették akkor még el teljesen.

 

Maga, az ördög is felkerült a falakra, máshol meg egy maszkos sámán (sátán) jár táncot a fejfák, keresztek között. A horogkeresztre emlékeztető szimbólum is megjelenik, bár nem tudom, van-e hozzá bármi köze, vagy csak valami érdekeset szeretett volna a falra pingálni a másodsegédmunkás.

 

templomrajz01.jpg

Nem szeretnék vele éjfélkor találkozni

 

A katonai temetővel is övezett templom a XX. században szintén történelmi jelentőségű eseménynek adott otthont. 1963. március 31-én a Svédországból érkezett Elisabeth Djurle prédikált a templomban, így ő volt az első nő, aki ezt megtehette Finnországban. A 450 férőhelyes templomba 700 ember zsúfolódott be, hogy tanúja lehessen a női egyenjogúság újabb győzelmének.

 

Hol máshol lehetett volna egy ilyen korszakalkotó tettet véghezvinni, mint egy Máriának szentelt templomban, groteszk figurák mosolyával kísérve?

 

(Virtuális látogatást itt tehet a templomban.)

 

Forrás, képek: Turun Sanomat, Wikipédia

A finn nyelv regénye

2013.06.23. 22:03

A közelmúltban jelent meg magyarul Diego Marani, olasz író könyve, amely az Új finn nyelvtan címet viseli. Marani érdekes figura lehet, olasz létére úgy ír a finn nyelvről, mintha szerelmes lenne belé.

 

DM.jpg 

 

Az 1959-ben olasznak született Diego Marani jórészt külföldön él, az Európai Unió hivatásos tolmácsa, fordítója és lektora Brüsszelben. A nyelvekkel való bensőséges viszonyát jellemzi, hogy kitalált egy mesterséges nyelvet, az europantót, amin még rendszeresen publikál is.

 

Az Új finn nyelvtan című regény olaszul 2000-ben jelent meg, 2001-ben pedig elnyerte az egyik legrangosabb olasz irodalmi díjat, a Premio Grinzanét. A könyv magyar kiadására tizenhárom évet kellett várni, de ezúttal szerencsés ez a szám, legalábbis azok számára, akik kezükbe vehetik a Park Könyvkiadó által megjelentetett kötetet.

 

A történet 1943 szeptemberében indul a trieszti kikötőben. Az olasz kikötővárosban egy eszméletlen, azonosíthatatlan férfit találnak, akit a közelben horgonyzó német kórházhajóra, a Tübingenre szállítanak. A hajó finn származású neurológusa a sebesült férfi zubbonyába varrt név – Sampo Karjalainen – alapján azt feltételezi, hogy az illető finn katona. Amikor a beteg magához tér, kiderül, hogy sérült a beszédközpontja és nem emlékszik rá, ki is ő valójában. Ekkor Friari doktor megkezdi páciense nyelvi és kulturális nevelését, majd Helsinkibe küldi, mert abban bízik, hogy gyökereit megtalálva visszatér majd az emlékezete.

 

UjFNy.jpg 

 

A könyv valójában Sampo Karjalainen és Friari doktor visszaemlékezéseit tárja elénk, így két szemszögből is megismerhetjük az eseményeket. Az identitását, múltját elveszített ember gyötrődése áll a történet középpontjában, de engem mégis két „mellékes” szál ragadott meg igazán.

 

Különösen érdekesek a háborúban álló Finnország mindennapjait bemutató részek, az a hősies küzdelem a hátországban, ahogyan a finnek a szovjet agresszióval szemben védekeztek. Példaértékű volt az összefogás, ami ellensúlyozta a nagyvilág közönyét. Utóbbi kitűnik abból, ahogyan a külföldi újságírók a szovjet inváziót várják Helsinkiben, egy hotel bárjában berendezkedve. Amikor úgy vélik, hogy hamarosan bekövetkezik az ellenséges támadás, még a tengerhez is kiautóznak, mert onnan lehet igazán hiteles tudósítást küldeni egy partraszállásról.

 

Leginkább mégis a finn nyelvről írott eszmefuttatások ragadták meg a figyelmemet és a szívemet is. A történet szerint Sampo Karjalainent Helsinkiben Olof Koskela tiszteletes veszi pártfogásába és tanítja a finn nyelvre. A lelkész fanatikus hazafi, olyan, akikre akkoriban hatalmas szükség volt az ország függetlenségének megőrzéséhez. Ő mondja vodkától bódult állapotában, hogy: „… a finn nyelv egyetlen, soha véget nem érő ének. A finn nyelvet csak énekelni volna szabad, ez az igazi formája, az igazi morfológiája. Beszélni a finn nyelvet olyan, mint egy költeményt prózában előadni. Ez csak vadembereknek való, akik nem értik a költészetet.” „… a többi nyelv jelentések ideiglenes állványzata. A finn nyelv nem, az nem kitalált nyelv. A mi nyelvünk hangjai ott voltak körülöttünk, a természetben, az erdőben, a tenger hullámverésében, az állatok beszédében, a hópelyhek neszezésében. Összegyűjtöttük ezeket a hangokat, és kiejtettük őket.”

 

És mindezt egy olasz írta, olaszos szenvedéllyel! Az, hogy nem finn a könyv szerzője, talán abból is látszik, hogy Marani pár közhelyet összeszedett az országról és lakosairól. Jóindulattal tette ezt, szerintem azonban egyszer legalább biztosan hibázott. A történetben ugyanis Koskela és Karjalainen asztalán mindig ott volt egy félig teli Koskenkorvás üveg és a Kalevala. Mind a kettő a finneket szimbolizálja. Sőt, Karjalainen keresztneve Sampo, amely a Kalevala egyik központi tárgya, birtoklásáért alakul ki a csatározás a hősök között. Az, hogy mi is a szampó (talán a magyar csodamalom megfelelője) a Kalevalából pontosan nem derül ki. A lényeg, hogy aki birtokolja csak egy darabkáját is, ahhoz hozzászegődik a szerencse.

 

A Koskenkorvás flaska viszont megítélésem szerint melléfogás. Valóban finn jellegzetesség, de a Wikipédia szerint csak 1953-ban került forgalomba az első üveg. Marani bizonyára úgy vélte, ha a finnek folyton Koskenkorvát isznak, akkor azt már régóta teszik. Ha igaz a közösségi lexikon állítása, akkor 1943-ban, amikor a regény története játszódik, még mást iszogattak Helsinkiben. (Vagy valami más nedű futott akkor Koskenkorva néven?)

 

Ennek a dilemmának a feloldását meghagyom a vodkatörténészeknek, én meg újraolvasom párszor a finn nyelv szépségéről szóló sorokat.

 

„A finn nyelv pedig nem nyelv, hanem szokás: ülni a pad végén fölborzolt fővel.”

Paavo Haavikko

Szerző: Vejnemöjnen12

Szólj hozzá!

Címkék: könyv

A ryijy nagy múltú, különleges finn szőnyeg. Az elsőket vikingek készítették, akik a nyitott hajókon a sós víztől megkeményedett állati bőrök helyett nedvesen is meleg, csomózott gyapjútakarókba burkolóztak. A ryijyk a hajókból, csónakokból kerültek az ágyakba, és a partvidékek után a szárazföld belsejében is elterjedtek.

 

 szonyeg01.jpg

 

A középkor óta takaróként, szőnyegként, az esküvői szertartások rituális kellékeként használt ryijy a finnek számára nemcsak a melegséget, hanem a kézügyességet, a szépérzéket, a fantázia szabadságát és az élő hagyományt egyaránt jelképezi. A Néprajzi Múzeum impozáns tárlata 106 egyedi, lenyűgöző formavilágú és színharmóniájú, kiemelkedő művészi értéket képviselő finn szőnyeget mutat be Tuomas Sopanen magángyűjteményéből.

 

szonyeg02.jpg 

 

A kiállítás a ryijy történetének több mint 300 esztendős múltját mutatja be. A különleges tárgytípus végig kalauzolja a látogatót a finn történelem különböző stíluskorszakain, bemutatja készítésének sajátos technikáját, feltárja esztétikai szépségeit, és szemlélteti azt a folyamatot, amelynek során a népművészet egykori használati tárgya a finn design egyik különleges, meghatározó példája lett.

 

A legszebb és legeredetibb finn népi ryijyk az 1780–1820 közötti időszakban készültek. 1918-ban, egy évvel azután, hogy Finnország kivívta függetlenségét, Ivar Hörhammer műkereskedő, a gyűjtők egyike, nagy kiállítást szervezett Helsinkiben a népi ryijykről. A nagyközönség ekkor értette meg, hogy a finn ryijyk nemzeti kincsként milyen jelentős kulturális-történeti értéket képviselnek.

 

szonyeg05.jpg 

 

U. T. Sirelius könyve – amely angolul 1926-ban jelent meg – The Ryijy-Rugs of Finland (Finnország ryijy szőnyegei) talán még fontosabb volt. A könyv nyomán óriási érdeklődés támadt a ryijyk iránt, és a Finn Kézművesek Barátai a régi népi ryijyk modelljei alapján újakat kezdtek piacra dobni, sőt árusítottak olyan készleteket is, amelyek minden szükséges kelléket tartalmaztak egy ryijy házilagos elkészítéséhez. Akadtak olyanok is – közöttük Arttu Brummer belsőépítész és tanár –, akik azt hangsúlyozták, hogy új, a kor ízlésének megfelelő változatokra van szükség. A ryijy-technikával ezután más tárgyakat is készítettek: díszpárnák, kávés kannát melegen tartó takarók, hintaszékre való ryijyk, szőnyegek, falvédők is készültek. Sokan szerették a régi népi ryijyk másolatait, de ezek az új modellek is népszerűek voltak. Egy részüket textilművészek, más részüket – sokszor a legnépszerűbbeket – laikus formatervezők tervezték.

 

 szonyeg04.jpg

 

A finn ryijy elkerülte az egyszerű másolás csapdáját, s még ma is fejlődik, követi az aktuális irányokat. A legújabb ryijyk viszonylag kicsik és különféle innovációk jellemzik őket. A csomófonalak hosszát olykor úgy alakítják, hogy dombormű hatását keltse, vagy különböző hosszúságúra vágják őket. Lehetnek hosszúak és keskenyek, de akár kör alakúak is. A gyapjú mellett megjelenik sok más anyag is: a len és selyem, rozsdás fém, kövek, könnyű rostok, üveggyöngyök, művirágok. Ezek a ryijyk gyakran textilművészeti alkotások, amelyeken az alkotó érzéseit, gondolatait fejezik ki.

 

szonyeg03.jpg 

 

Technika, stílus, színek, funkció, esztétikum: ezek együtt mind a lefordíthatatlan szó: a ryijy. A Néprajzi Múzeum kiállításán egy kivételes ember: Tuomas Sopanen folyamatosan gyarapodó, jelenleg 352 ryijyt tartalmazó gyűjteményének válogatott darabjai láthatóak. A neves magángyűjtő, akinek a nagy finn múzeumok anyagával vetekedő szőnyeg-gyűjteménye van, évtizedek óta gyűjti a finn ryijyt az ország minden területéről és minden korszakból. Célja, hogy példákon és különböző típusokon keresztül bemutassa a finn nők 18. századtól napjainkig tartó rendkívüli találékonyságát és szép iránti érzékét, a finn ryijyk fejlődését, ahogyan népművészeti tárgyból nemzetközileg elismert textilművészeti alkotássá vált. A gyűjtő szerint a tárlatnak talán az lenne a legnagyobb eredménye, ha az emberekben felébresztené az igényt, hogy saját otthonukba is készítsenek egyet ezekből az otthonos és finom textíliákból. A kiállítást Szarvas Zsuzsa rendezte.

 

 szonyeg06.jpg

 

A ryijy élő hagyománya – A finn szőnyeg 1707-2012 között
Tuomas Sopanen gyűjteménye, 2013. június 22. – 2014. január 5.

 

Forrás: Néprajzi Múzeum, képek: Kari Jämsen

Angry Birds zsonglőrök

2013.06.14. 13:13

Lassi Hurskainen, a labdamágus kapus és Joni Kulmala, gördeszkás fenegyerek legújabb videójukban együttes erővel győzik le a dühös madarakat. A világhírű figurákat ezúttal nem egy mobiltelefon képernyőjén kergetik az őrületbe, hanem plüssváltozataikat tizedelik meg.

AB park.jpg

A film feltehetően a finnek legújabb nemzeti büszkeségét, az Angry Birds játék népszerűségét kihasználó kalandpark népszerűsítése miatt készülhetett. (Itt egy korábbi bejegyzésem a parkról.) A Vuokattiban található tematikus játék- és sportközpont Finnország középső részén helyezkedik el, és feltehetően ugyanazért jött létre, amiért Rovaniemiben a mikulásipar. Valamivel oda kellett csalogatni a turistákat.

Ügyes.

Forrás: youtube.com