Mosolygok, amikor valamelyik magyar város honlapján azt látom leírva, hogy sok parkja van, vagy közel található hozzá az erdő. Finnországban ez igazán furcsán hat, hiszen ugyanebben a témában a kérdés inkább az, hogy az erdő van-e a városban, vagy a város az erdőben.

Nem komolytalankodok tovább, hanem elmesélem, hogy szombaton felkerestük a városunk határában álló Rainert. Rainer egy közönséges lucfenyő (Picea abies), csakhogy olyan nagyra nőtt, hogy őt nevezik fajában Finnország legnagyobbjának. 2013-ban egy vihar során kidőlt a korábbi csúcstartó, így négy éve Rainer a király.

 

kepatmeretezes_hu_raineragai.jpg

Az öreg Rainer király alulról már kicsit kopaszodik

 

Mi gyalogosan indultunk el a borongós, szeles időben Jyväskylä-ből. Az erdei gyalogútra ritkán süt be a nap, így még hóban, időnként latyakkal kevert sárban lépkedtünk. A Mustalampi nevű, kicsike tó környékén kifejezetten mocsaras volt a környék, de a térkép azt mutatta, hogy a Rainer az északi part és a főút közötti területen áll. Később olvastam, hogy a főút mellett van egy parkoló, onnan könnyűszerrel megközelíthető a fa. Mi természetesen a nehezebb terepet fedeztük fel.

 

kepatmeretezes_hu_kereg.jpg

Padon ülve pihenhettünk volna Rainer mellett, ha nem fagytunk volna oda

 

Némi bolyongás után hihetetlen törzsvastagságú fenyőfák közé keveredtünk és ekkor már tudtuk, hogy közel a cél. Rainer tövében egy kis magyarázótábla állt, így ismertük fel a keresett egyedet. A táblácskát sajnos vandál finnek összefirkálták, de egy kis ügyességgel ki lehetett betűzni az eredeti szöveget. Azért gondolom, hogy finnek voltak a rongálók, mert finn szavak éktelenkedtek rajta, amik közül én az „ürülék” és a „női nemi szerv” szlengben használt változatát ismertem fel. A gyerekek, akikkel mentünk, jobban tudnak finnül – egyikük itt is született –, ők mondták, hogy csúnya szavak vannak ott.

Visszatérve Rainerre, ő igazán impozáns látványt nyújt. A táblácskán a graffiti alatt a bemutatkozása olvasható. Elmondja, hogy száz éves elmúlt, 36,78 méter magas, az átmérője 1,3 méter magasságban 92 cm. A város honlapján már más számok szerepelnek, feltehetően frissítették az adatokat. Ott 38,6 méteresnek mondják és 96 cm-es átmérőről írnak. Megtudtam, hogy Rainer a nevét Rainer Hiilesniemiről kapta, aki Jyväskylä város erdészeti ügyeit intézte 1966-93 között. Kedves dolog volt a várostól a megemlékező névadás.

 

kepatmeretezes_hu_felnezes.jpg

Ezt a fát nehéz lenne feldíszíteni karácsonykor

 

A bemutatkozó táblácskán Rainer, a lucfenyő arra kéri a hozzá látogatókat, hogy ne felejtsék el megölelni őt. (Azt nem írta, hogy firkálják össze.) Hárman alig bírtuk körbeölelni, de teljesítettük a kívánságát. Hazaérve aztán a város honlapján bejelentettem, hogy Rainer környezete gondozást igényel. Állítsuk meg a finn huligánokat!

 

kepatmeretezes_hu_oleles.jpg

Szeretünk, Rainer!

 

A képek saját „remekművek”.

Meglepően sok, hosszabb-rövidebb időt Finnországban töltő magyartól hallottam azt az általánosító megállapítást, hogy a finn nők rondák. Nem átlagosak vagy csúnyácskák, hanem egyenesen rondák. Ebben a finomkodástól mentes kijelentésben az is közrejátszhat, hogy a magyar szokásoktól eltérően sokan itt meg sem próbálják korrigálni a természet adta fizimiskájukat. A férfiak sem, de a nőknél feltűnőbb ez az „igénytelenség”. (És még az orrukat is szívják.)

 

Mindez orbitális előítéletességről tanúskodik. Az, hogy néhányan lusták előkotorni a zsebkendőt a kezeslábasuk zsebéből és mosás helyett inkább lilára festik a hajukat, nem jelent semmit. Lázadók. Lehetne ez egy vagy több, hosszú bejegyzés témája, de most inkább következzen a példákkal megerősített cáfolat. Egyszerű blogger módjára összeállítottam és rangsoroltam a tíz legszebb finn nőt. (Felmérések szerint népszerűek az ilyen listák.) Mindannyian megérdemelnének egy-egy külön írást, és vannak, akik már meg is kapták ezt tőlem.

 

A végletekig szubjektív listába csak „hírességek” kerültek, nem vagyok olyan, mint a finnek, akik pár éve egy ugyanilyen táblázat első helyére a párjukat, a nyolcadikra meg az édesanyjukat szavazták be. (A feleségemről készült sztárfotókat nem akartam itt, nagy nyilvánosság előtt bemutatni, hiába ő lenne az első a listámban. Igaz, ő nem finn.)

 

10. Armi Kuusela (Muhos, 1934) finn szépségkirálynő (1952), ő volt az első Miss Universum (1952)

 

kepatmeretezes_hu_armikuusela01.jpg

A szépség és a gépszörnyeteg. Armi Kuusela egy kamera előtt, 1952-ben. Kép: Iltalehti

 

kepatmeretezes_hu_armikuusela02.jpg

Hazafelé a világsiker után. (1952) Kép: Iltalehti

 

kepatmeretezes_hu_armikuusela03.jpg

Az idő megszelídítése is művészet. (2014) Kép: Iltalehti

 

9. Ida Aalberg (Leppäkoski, 1857 – Szentpétervár, 1915) színésznő, színpadi sztár

 

kepatmeretezes_hu_idaaalberg01.jpg

Mona Lisa-i mosoly és rövidnek ható frizura. Modern nő a 1870-es években. Kép: Wikipedia

 

kepatmeretezes_hu_idaaalberg02.jpg

Rómeóra várva. Júlia szerepében 1881-ben. Kép: teatterimuseo.fi

 

kepatmeretezes_hu_idaaalberg03.jpg

A színpad nagyasszonya (1897) Kép: teatterimuseo.fi

 

8. Ansa Ikonen (Szentpétervár, 1913 – Helsinki, 1989) színésznő, az első női filmsztár Finnországban

 

kepatmeretezes_hu_ansaikonen01.jpg

Dedikált fiatalság. (Kb.: 1930-as évek vége) Kép: teatterimuseo.fi

 

kepatmeretezes_hu_ansaikonen02.jpg

Őrülten szép. Egy különleges filmszerep 1944-ből. Kép: telkku.com

 

kepatmeretezes_hu_ansaikonen03.jpg

Thatcher-i elegancia (1971) Kép: Wikipedia

 

7. Anne Pohtamo (Helsinki, 1955) finn szépségkirálynő (1975), Miss Universum (1975)

 

kepatmeretezes_hu_annepohtamo01.jpg

A világmindenség csúcsán (1975) Kép: museovirasto.fi / UIP

  kepatmeretezes_hu_annepohtamo02.jpg

Fodrászok és szélgépkezelők álma (1976) Kép: Pinterest

 

kepatmeretezes_hu_annepohtamo03.jpg

A művészet jót tesz az egészségnek (2010) Kép:yle.fi

 

6. Armi Aavikko (Helsinki, 1958 – Espoo, 2002) finn szépségkirálynő (1977), énekesnő

 

kepatmeretezes_hu_armiaavikko01.jpg

Győzelmi meghatottság (1977) Kép: Lehtikuva / MTV

 

kepatmeretezes_hu_armiaavikko02.jpg

A szőke ciklon (1980-as évek) Kép: danny.fi

 

kepatmeretezes_hu_armiaavikko03.jpg

Armi örökké fiatal maradt (1990-es évek) Kép: danny.fi

 

5. Kiira Korpi (Tampere, 1988) jégtáncos

 

kepatmeretezes_hu_kiirakorpi01.jpg

Edzéshez kislányos copf praktikus (2000-es évek vége) Kép: Pinterest

 

kepatmeretezes_hu_kiirakorpi02.jpg

Hatásos formamutatvány (2008) Kép: uusisuomi.fi

 

kepatmeretezes_hu_kiirakorpi03.jpg

Listánk legfiatalabbja még nincs harminc éves (2017) Kép: kauneusjaterveys.fi

 

4. Jenni Vartiainen (Kuopio, 1983) énekesnő

 

kepatmeretezes_hu_jennivartiainen01.jpg

Fagyoskodó kalevalai hősnő (2009) Kép: YouTube

 

kepatmeretezes_hu_jennivartiainen02.jpg

Magassarkúban könnyebb ülni, mint állni (2010) Kép: iltalehti.fi

 

kepatmeretezes_hu_jennivartiainen03.jpg

Jenni üzletasszonyként is megnyerő (2011) Kép: yle.fi

 

3. Pirkko Mannola (Sääksmäki, 1938) finn szépségkirálynő (1958), énekesnő, színésznő

 

kepatmeretezes_hu_pirkkomannola01.jpg

A virágcsokor mellé kupa is járt? Királynőként 1958-ban. Kép: MTV

 

kepatmeretezes_hu_pirkkomannola02.jpg

Kockásban (1960) Kép: elonet.fi

 

kepatmeretezes_hu_pirkkomannola03.jpg

Vili kutyával (2015) Kép: iltalehti.fi / Jenni Gästgivar

 

2. Johanna Kurkela (Lumijoki, 1985) énekesnő

 

kepatmeretezes_hu_johannakurkela01.jpg

Fény, a hosszú, finn télben (2014) Kép: Kari Pekonen / iltalehti.fi

 

kepatmeretezes_hu_johannakurkela02.jpg

A piros orr jól megy a haja színéhez. Kelet-Timorban egy jótkonysági akció alkalmával. (2015) Kép: johannakurkela.com / NDF

 

kepatmeretezes_hu_johannakurkela03.jpg

Johanna a lovakkal is barátságban él (2014) Kép: MTV

 

1. Jenni Haukio (Pori, 1977) költő, finn first lady

 

kepatmeretezes_hu_jennihaukio01.jpg

Csak lazán! (1999) Kép: Turun Sanomat

 

kepatmeretezes_hu_jennihaukio04.jpg

Csak kimérten! Gyertyafényes fogadáson (2012) Kép: iltalehti.fi

 

kepatmeretezes_hu_jennihaukio02.jpg

Az elnöki pár. Sauli Niinistö és Jenni Haukio (2017) Kép: Lehtikuva / Heikki Saukkomaa

 

kepatmeretezes_hu_jennihaukio03.jpg

Michelle Obama társaságában (2016) Kép: yle.fi

Csirkék albérletben

2017.04.25. 21:24

Finnországban a tyúktartás eléggé macerás dolog. Télen, de általában tavasszal és ősszel is fűtött helyet kell biztosítani a baromfiknak, ami eléggé megdrágítja a csirkézést. Akik mégis szeretnének kotkodácsolást és kukorékolást maguk körül, azok nyárra bérelhetnek pár háziszárnyast.

 

kepatmeretezes_hu_tyuk02.jpg

Kettős portré fenyőággal. Kép: Munanetti / Mari

 

Az interneten több magángazdaság is hirdeti az úgynevezett „vuokrakana” szolgáltatást, amit magyarul talán a „tyúkbérlés” szóval lehet a leginkább visszaadni. Bérelt tyúk. Agyament ötlet, de feltételezem, ha nem lenne rá kereslet, nem is lenne ekkora kínálat sem.

Én a Kuusikorpi nevű magángazdaság hirdetését néztem át komolyabban, de a többiek is hasonló feltételekkel adják bérbe a tyúkjaikat. Az Urjala településen található farm helyes kis formanyomtatványt is alkotott, amely segítségével a csirkék után vágyakozók könnyen és gyorsan leadhatják megrendelésüket a neten.

A szolgáltatás leírásából kiderül, hogy a kölcsönzési díj 100 euró / 3 tyúk. Minden további tyúk plusz 15 euró, s amennyiben egy kakast is szeretnének vinni, ő is ugyanannyiba kerül, vagyis 15 euró. A kakasok száma azonban erősen korlátozott, így férjet a tyúkoknak csak az tud szerezni, aki időben leadja a rendelését.

kepatmeretezes_hu_tyuk03.jpg

Együtt a banda. (A kakas mintha kicsit fáradt lenne.) Kép: Munanetti / Mari

 

A kölcsönzési idő június elsején kezdődik és az első éjszakai fagy érkezéséig tart, ami lehet akár már augusztusban is, de általában szeptemberben dermeszti meg a tájat. Az árban benne van a teljes bérlési időszak alatti telefonos vagy e-mailes tanácsadás. Beletartozik egy kisadag takarmány és mész, utóbbi a tojástermelésben a tojáshéj létrehozásához kell a madaraknak. Jár továbbá minden állatra életbiztosítás. Vagyis, ha baleset vagy betegség árnyékolja be a nyarat, a gyógykezelés költsége a bérbeadót terheli és az elhullott állat árát sem kell megtéríteni. Kikötés azonban, hogy ez a biztosítás a tudatos levágásra és megevésre nem vonatkozik. (A csalás a finnek legtöbbjére nem jellemző, így az ellenőrzésre nem is gondoltak a szabályok megfogalmazói.) Amennyiben őszre a bérlő szívéhez nő a baromfi, meg is vásárolható, méghozzá a bérleti díj és az eladási ár közötti különbség kiegyenlítésével. Egy madár ára 30 euró.

A kölcsönzési rendelés leadásakor foglalási díjat, 80 eurót kell átutalni a gazdaság számlájára, ezzel jelezheti a bérlő az üzlet komolyságát. Lehetőség van a formanyomtatványon kérni a hobbimadarak kiszállítását, de ezt önmaga is megoldhatja az ideiglenes gazda. A Kuusikorpi felhívja a figyelmet arra, hogy minden állattartónak be kell tartania az állattartásra vonatkozó törvényeket és a helyi rendeleteket, de természetesen ennek ellenőrzését sem vállalják.

kepatmeretezes_hu_tyuk04.jpg

Tyúklak, valahol a finn nyárban. Kép: Tuohimutkan kanala

 

Több hasonló oldal átnézése során találtam egy érdekes szlogent, de sajnos azt már nem jegyeztem fel, hogy hol. Utólag nem sikerült visszakeresnem, így kénytelen vagyok fejből idézni, vagyis a magyar fordítását visszaadni. Valahogy így szólt: „Miért mennék Thaiföldre pihenni, ha mehetek a tyúkólba is?”

Télűző thrash metál

2017.04.21. 18:15

Amikor a legszebb tavasz változik havas rettenetté, az sokakat megvisel. Finnországban hatványozottan ez a helyzet, hiszen ott egyes vidékeken a tél fél évig is eltarthat. Hathónapnyi fagyoskodás után hatalmas öröm, ha kizöldül a táj. Amikor ebbe a kellemes, felszabadult érzésbe belerondít Tél tábornok, a fél ország kiborul. Vagy a kétharmada, de nem akarok politizálni.

A finneknek külön szavuk is van a visszatérő télre, ez a „takatalvi”. Abból, hogy saját elnevezése van a jelenségnek, látszik, élő probléma a télbe történő visszazuhanás. A Mokoma nevű metálbanda 2003-ban meg is énekelte, vagyis inkább meghörögte az északi depresszió egyik kiváltó okát, a takatalvit. A szám annyira híven tükrözi azt a lelkiállapotot, amit a már eltűntnek hitt évszak visszatérése okoz, hogy egy csöppnyi, stílusos képzavarral akár örökzöldnek is tekinthetjük.

 

kepatmeretezes_hu_mokomaegy.jpg

Mokoma, középen az alapító énekes, Marko Annala. Kép: YouTube

 

A Mokoma együttest Marko Annala alapította 1996-ban, aki egyben a csapat énekese, bocsánat, hörgője is. A banda neve Marko Annala egy korábbi barátnőjének, vagyis inkább az ő karjalai származású nagymamájának köszönhető. A nagyi ugyanis karjalai nyelvjárásban morgott kis unokájára és annak barátaira, ha valami rosszat tettek. Szavajárását a hivatalos finnt használók és a szlengben beszélő fiatalok sem nagyon értették, de Annalának megtetszett a „mokoma” szó, így ez lett a zenekar neve. (Az 1970-ben kiadott Finn-magyar szótár szerint a „mokoma” a hivatalos finnben jelentheti: „ilyen-amolyan, derék, kitűnő, jelentéktelen, hitvány, semmirekellő”. Vagyis igazán ellentmondásos, és még nem is tudom, hogy a karjalaiak egykor mit is érthettek alatta.)

A Takatalvi című szám az együttes Kurimus (Örvény) című stúdióalbumán jelent meg 2003-ban. A thrash metál rajongók azonnal a szívükbe zárták, videoklipjét a közszolgálati televízió többször is játszotta. Most mindenki megtekintheti és így azonnal meg is értheti, milyen elképesztően laza dolog volt a TV-től, hogy a műsorára tűzte.

Szeretettel küldöm a magyarországi tavaszváróknak és mindenkinek, aki szereti! Kellemes szórakozást! (Csak saját felelősségre!)

Állati buli a szomszédban

2017.04.19. 12:08

A húsvét Finnországban is négynapos ünnep, hiszen a dolgozók legtöbbjének már pénteken elkezdődik és legközelebb csak kedden kell munkába menni. Sokan elutaznak otthonról, kihasználva a hosszú hétvége nyújtotta lazítási lehetőséget. Akik otthon maradnak, azok is pihenni szeretnének.

Feltehetően így voltak ezzel történetünk szenvedő alanyai is, a kelet-finnországi Mikkeli városában lévő egyik emeletes ház lakói. Ők azonban vasárnap éjjel, 23 óra körül éktelen hangzavarra lettek figyelmesek. Az egyik lakásban teljes erővel tombolt a buli, helyi slágerek üvöltöttek, ahogy a hangszórón kifért.

A szomszédok először csöngettek, aztán dörömböltek az ajtón, de semmi sem történt, végül kihívták a rendőrséget. Az eset azért is volt furcsa, mert az egyébként bérelt lakásban nem fiatalok, hanem egy hatvan év körüli házaspár lakik a macskájukkal. Próbálták őket hívni telefonon, de senki sem vette fel. A kiérkező közegek is eljátszották ugyanazt, amit a szomszédok, csöngettek, dörömböltek, de semmi sem történt. Nem tudom, milyen szabályok vonatkoznak Finnben az ilyen helyzetre, de az újság szerint, mivel belülről nem hallatszott veszekedés vagy verekedés hangja, a rendőrök szépen távoztak, a zene meg ment tovább. A szomszédoknak sikerült elérni telefonon a lakást kiadó tulajdonost, aki azonban szintén nem volt a városban, vagyis ő sem tudott mit tenni.

Másnap reggel, amikor a Helsinkiben pihengető házaspár megnézte a lenémított telefonját, volt rajta néhány nem fogadott hívás. Hamarosan kereste őket a lakás tulajdonosa és kérdőre vonta a meglepődött víkendezőket a hangos húsvét miatt. Kiderült, hogy ők pár száz kilométerre vannak az otthonuktól és csak a hatéves macskájuk, Nona őrzi a lakást.

 

kepatmeretezes_hu_macsur.jpg

Macska az úr a házban. Kép: Minttu Tamski

 

A feleség gyorsan telefonált annak a barátjuknak, akit megbíztak a macska etetésével, amíg távol vannak. Ő elmondta, hogy vasárnap délelőtt járt ott, mindent rendben talált, csend volt és béke. A barát kapta magát és elrohant a lakáshoz, ahol kikapcsolta az üvöltő sztereót. Csak Nona volt otthon, aki kissé fáradtnak tűnt, mint aki keveset aludt, mert átmúlatta az éjszakát.

kepatmeretezes_hu_macsalszik.jpg

Nehéz éjszakám volt, hagyjatok! Kép: Minttu Tamski

 

A házaspár arra gyanakszik, hogy Nona unalmában elszórakoztatta egy kicsit önmagát. Természetesen nem zenét akart hallgatni, hanem a berendezésen világító fényt szerette volna levadászni. Kedvelt szórakozása ugyanis, hogy lézerfény után szaladgál, amit a gazdái vetítenek ki neki. A házaspár most macskabiztossá igyekszik tenni a zenegépeit és a ház minden lakójától egyesével bocsánatot kér.

kepatmeretezes_hu_macsbosszu.jpg

Véletlen? Aligha! Bosszú volt, bosszú! Kép: Jari Rahikainen

Forrás: Iltalehti

Jelenkori falfirkálók kedvelt közhelye, hogy már őseink is szerettek rajzolgatni falakra, sziklákra. Igaz, mindez a rendőrséget vagy az átfestett falak, kerítések, közlekedési eszközök tulajdonosait a legritkább esetben hatja meg. Pedig csak pár ezer évet kellene várniuk és a most zavarónak tartott mázolmányok kultúrtörténeti kinccsé változnak. Egy ilyen primitív, de felbecsülhetetlen értékű, ősi alkotásra bukkant Anssi Toivanen egy finnországi szigeten, Pöyhönsaarin.

 

kepatmeretezes_hu_kokorkisebb.jpg

Mint aki jól végezte a dolgát. Anssi Toivanen üldögél a sziklán. Kép: Iltalehti

 

A grafikusként dolgozó, 49 éves Anssi Toivanen hobbija a természetjárás. A Leppävirtában lakó férfi nem csak vaktában bolyong a finn fenyvesekben, hanem igyekszik felfedezni a különleges természeti képződményeket. Mindezek mellett bátor ember is, mert a közelmúltban azt vette a fejébe, hogy medvebarlangokat fog felkutatni. Lakóhelye közelében található az Unnukka tó, amelyben közel 400 különböző nagyságú sziget van. Érdekes tó ez az Unnukka, hiszen mindössze 80 négyzetkilométer a területe, legmélyebb pontja azonban 41 méterrel van a víz szintje alatt és az alaposan tagolt partvonala 478 kilométer hosszúságú. (A Balaton 598 négyzetkilométer, legnagyobb mélysége csupán 11 méter körül van, partvonala pedig mindössze 200 kilométer.)

Az Unnukka egyik szigete a Pöyhönsaari, amelynek nyugati partvonalát a népnyelv Medvehegynek nevezi, habár valójában csak egy szürke sziklafal az egész. Hősünk joggal gondolhatta, hogy ott lehet vagy lehetett egykor medvelak, ha már a mézkedvelő bundásról nevezték el. Februárban neki is vágott a kalandnak, körülnézett a szigeten. A nagy hideg ebben az esetben nem hátráltató, hanem segítő körülmény, ugyanis ilyenkor minden csonttá van arrafelé fagyva, így nincs szükség csónakra a szigetvilág bejárásához.

kepatmeretezes_hu_kokorsziget.jpg

Medvehegy a Pöyhönsaari nyugati oldalán februárban. Kép: Anssi Toivanen / Iltalehti

 

Toivanen barlangot sajnos nem talált, de körülbelül öt méter magasságban egy furcsa, vöröses pálcikaembert vélt látni az egyik sziklán. Grafikus lévén érdekelni kezdte a dolog, készített néhány fényképet és otthon utánanézett a szakirodalomban a látottaknak. Miután bizonyítottnak vélte, hogy eddig ismeretlen, őskori rajzot fedezett fel, bejelentette a dolgot a Kuopióban lévő múzeumnak. A múzeum szakértője, Tanja Tenhunen régész a helyszínre utazott és igazolta a felfedező sejtését.

kepatmeretezes_hu_kokorfestmeny.jpg

Egy kis hunyorítás után belelátható a sziklába a kb. kétméteres pálcikaemberke. Kép: Anssi Toivanen / Iltalehti

 

Tanja Tenhunen az Iltalehti című lapnak elmondta, hogy Észak-Savo tartomány tekintetében ez a sziklarajz nagy jelentőségű, hiszen ott ezen kívül csak egyetlenegy másikra bukkantak eddig. Finnország más területein összesen 150 sziklára festett alakról van tudomása a régészeknek. A Pöyhönsaarin fellelt rajz körülbelül 5200-3600 évvel időszámításunk előtt keletkezhetett. A pálcikaembernek jól látszanak a lábai, amelyek közül az egyik be van hajlítva. A figura a kezében is tart valamit, talán fegyvert. A rajz a Finnországban sok helyen megtalálható vasoxid felhasználásával készült, amelybe a korabeli tagger zsírt vagy vért kevert. Munkáját dicséri, hogy az anyag még ennyi ezer év elteltével is ott van, ahová egykor felkente. További érdekesség, hogy feltehetően nem kellett sziklát másznia azért, hogy dolgozhasson, mert a kőkorszakban az Unnukka vízszintje lényegesen magasabban volt. Vagyis akár a jégen, akár egy csónakban állva is alkothatott a művész.

A régész szerint elképzelhető, hogy további rajzok bukkannak elő a környéken, hiszen hatalmas területről van szó, amit ilyen szempontból nem kutattak még át. A sziklákat benövő növényzet is rejthet további érdekességeket. Fontos azonban, hogy aki ilyen, őskori freskókra talál, az ne bolygassa meg a lelőhelyet és jelentse be a múzeumnak a felfedezését, ahogyan azt tette Anssi Toivanen is.

Forrás: Iltalehti

Madárdal karaoke

2017.04.11. 16:16

Madárlesen ücsörögni Finnországban menő dolog. Sokak hobbija a madármegfigyelés, rengeteg faépítmény várja országszerte a kukkolókat. A túrabakancs biznisz ugyanolyan jól megy, mint a távcsőüzlet, és a szakirodalom is remekül fogy. Utóbbiak között a Suomen Luonto (Finn Természet) című képes magazin – színvonalas írásaival –, jelentős rangot vívott ki magának. Internetes oldalán ráadásul a madárhang specialisták is hosszan elidőzhetnek.

 

kepatmeretezes_hu_madarszem.jpg

Mi figyeljük őket, vagy ők minket? Kép: pixabay.com

 

Valakik vették a fáradtságot és a Suomen Luonto oldalán feliratozták néhány madár énekét. Ahogyan az a karaoke bárokban lenni szokott, a képernyőn látszik az adott énekes képe, a dalszöveg üres betűkkel olvasható ugyanott, majd szépen színt vált, ahogyan a „művész” az adott részhez ér. Aki együtt szeretné zengeni az éneket a tollas előadókkal, annak alapos felkészültséggel kell rendelkeznie, vagy sok vodkát szükséges előtte fogyasztania. Próbálkozni természetesen lehet, például itt és most.

Kezdőknek mindenképp a szakállas bagoly huhogása, vagyis inkább bvuugása ajánlott. Baglyunk nem rohan sehová, hosszú szünetet tart két megszólalás között. A gondos karaokevideó-készítők ezt kis kockákkal jelezték, amik ugyanúgy színesek lesznek az idő múlásával, mint egyébként a betűk. Van tehát lehetősége a dalra fakadónak, hogy átérezze a bagolyköltészet lényegét. Finnesen egyszerű az egész.

 

Az örvös galamb mondanivalója sem túl bonyolult, bár itt már oda kell figyelni a ritmusra. A hangok nyújtása szintén koncentrációt igényel, de talán segíthet az, hogy Magyarhonban is hasonló szövege van a galambféléknek. Nyelvrokonok, vagyunk, vagy mi a csuda.

 

Fontos, hogy a dankasirályok kiáltásait semmiképp se gyakoroljuk tömegközlekedési eszközön. Amennyiben mégis erre ragadtatnánk magunkat, legyünk felkészülve utastársaink furcsa tekintetére és ne lepődjünk meg, ha valamelyik megállóban vár minket egy mentőautó.

 

A feketerigót követni már csak az igazán profi karaokézóknak sikerülhet. Annyira cifrázza a madárka, hogy a videót megalkotók még a képet is mozgatták egy kicsit, hogy segítsék a dal hiteles előadását. Ne legyünk elkeseredve, ha elsőre nem sikerül szöveghűen reprodukálni a hallottakat, ezredikre sem fog.

 

Végezetül a széncinke és a szarka duettjére hívom fel a figyelmet. Nálunk ez a két hang hallható a legtöbbet. A cinke nem zavar kifejezetten, de hajnali négykor a szarkák beszélgetése már csöppet idegtépő. Ez a fekete-fehér tolvaj banda annyira bátor mifelénk, hogy csöppet sem zavarja őket, ha rájuk kiabálok. Egy pillanatra felfüggesztik a cserregésüket, rám pillantanak, hogy meggyőződjenek, ki az a lúzer, akinek az álmát szétordították, aztán folytatják ott, ahol abbahagyták.

Te kit választanál?

2017.04.09. 15:13

Szavaztam! Első alkalommal, amióta Finnországban élek. Nem vagyok még finn állampolgár, de jött értesítő, hogy helyi lakosként én is alakítgathatom az önkormányzati testület összetételét. Ha már megtehetem, akkor fogtam magam és a reggeli hóesés ellenére nekivágtam a húszperces sétának, ami a szavazóhelyiségig vezetett.

 

kepatmeretezes_hu_tablak.jpg

Fejek, pártok, nevek, számok. Választási hirdetések a városban. (Saját fotó.)

 

Hihetetlen, hogy 2017. április 9-én havazásban indultam leadni a szavazatomat az önkormányzati választásokon. Nagy tolongás nem volt az iskolában, ahol az urna állt. Néhány egyszerű felirat eligazított arról, hogy melyik terembe kell menni, sőt, a jelöltek listája is ki volt ragasztva egy nagy üvegajtóra. Az iskola aulájában, ahonnan a szavazóhelyiség nyílt, egy asztalra süti, kávé volt kipakolva. Mellette a felirat, hogy az iskola egyik osztálya olaszországi kirándulásra gyűjt. Lehetett fogyasztani némi adományért cserébe. Egy másik asztal mögött egy idős bácsi üldögélt, valamelyik jótékonysági egyesületnek gyűjtött. Az ő perselyébe bedobott pénz ellenében nem járt enni vagy innivaló, de lelkesen kívánt minden szavazónak kellemes virágvasárnapot.

kepatmeretezes_hu_nevsor.jpg

Lehetett böngészni. Nem lett volna érdemes kinyomtatni egy ekkora lepedőt egyetlen X-ért. (Saját fotó.)

 

A szavazás gyorsan ment. Először az értesítést kellett leadni, majd az alapján ellenőrizték a névsorban, hogy jogosult vagyok-e szavazni. Megkaptam a szavazólapot, amin egy nagy kör volt. Ebbe a körbe kellett beírni annak a jelöltnek a számát, akire szavazni akarok. Vagyis nem nyomtatták ki az egész jelöltlistát, nem kellett a nevek mellé ikszelni. A fülképen ott volt a teljes névsor a sorszámokkal, lehetett ellenőrizni, hogy jó számot magoltam-e be. A mérhetetlen bizalom jelének értékeltem, hogy a számot a körbe ceruzával kellett beírni. Ezek nem ismerik a radírt? El sem tudják képzelni, hogy valaki csalni akar?

kepatmeretezes_hu_ceruza.jpg

A ceruza nem azért van odakötözve, mert esetleg ellopnák, hanem, hogy ne essen le. (Saját fotó.)

 

A szavazólapot a számozás után összehajtottam és az urnához léptem. Itt be kellett mutatnom valami iratot, ami alapján megállapították, hogy én vagyok én. Miután ez megtörtént, a lapot lepecsételték és már dobhattam is be a faládába. Nem volt tehát a magyarországi szokásoknak megfelelő borítékolás, gondolom, így könnyebb a felbontás és egy kis környezetvédelem is vegyül a praktikummal. Kevesebb szemetet termel ugyanis a választás. (Szép ez a mondat, de senki se értse félre, ezúttal nem átvitt értelmű.)

Ennek a választásnak egyébként szerintem nincs túl nagy tétje, talán csak az, hogy a népek gyakorolhatják a demokráciát. A pártok a szélsőségeseket leszámítva nagyon egyformák és a jelöltek karaktere között sincs nagy eltérés. Bár az is lehet, túl kevés ideje élek az országban és a nyelvi szintem sem elég még ahhoz, hogy a leheletnyi eltéréseket érzékeljem. Megnéztem pár rettenetes választási videót és tényleg nem értem, mi alapján választ az, aki nem húz szélsőjobbra vagy szélsőbalra.

Mindenki nagyjából ugyanazt mondta, ígérte. (Több figyelmet a gyerekeknek, időseknek, fiataloknak, több munkahelyet, nagyobb közbiztonságot, kevesebb adót, tisztább környezetet, az egészségügy, közlekedés javítását, a bürokrácia csökkentését.)

Ezt a közhelyparádét felhasználva készült az alábbi hirdetés, aminek főszereplője egy kitalált jelölt és egy egész sorozatot gyártottak belőle. A szerepet játszó színész ígér mindent, amit ilyenkor ígérni szoktak. A valódi üzenet azonban a hirdetés végén van, ahol a „Vállalkozók pártja” biztatja a szavazókat, hogy támogassák a valódi vállalkozókat a választáson.

Nekem erről egy Churchill idézet jutott az eszembe, ami így szól: „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.” Cinikus volt az öreg, de szellemes. Egyébként én sem tudnám racionálisan megindokolni, hogy miért arra szavaztam, akire.

A finnek szeretik a betűket. Személyes tapasztalatom, hogy rengeteget olvasnak, meglepően sok itt a könyvesbolt és az antikvárium. Jyväskylä-ben mindezeken felül minden tavasszal van egy vásár a városi könyvtárban, ahol helyi és környékbeli antikváriusok kínálják az árujukat. Itt botlottam bele a Tuntematon maa című mesekönyvbe, amelynek szerzőjeként a György Jánosi név szerepelt. Nem teketóriáztam sokat, öt papírpoharas kávé áráért megvettem.

 

kepatmeretezes_hu_sekonyvbor.jpg

A szerző nem lett Janosi, ott az ékezet, még, ha nem is pirossal, hanem fehérrel

 

A mesekönyv eredetije Seholsincsország címmel jelent meg 1935-ben Magyarországon, s két évvel később a Gummerus Kiadónak köszönhetően már Finnországban is olvasható volt a Tuntematon maa. (A magyar kiadás borítóján Seholsincs ország a cím, a finn kiadásban eredeti címként Seholsincs-ország szerepel, míg a szerző több újságcikkben így írja: Seholsincsország.) A kötetben tizennégy, pár oldalas mese található, amelyet Jánosi György, református lelkész írt. A kedves és kifejező rajzokat Nemes Török János készítette, a fordításért a szép nevű Helmi Helminen (helmi = gyöngy) volt a felelős. Gyorsan utánanéztem a neten az alkotóknak, mert korábban egyikük nevét sem hallottam.

kepatmeretezes_hu_seszakall.jpg

Idős házaspár és az ő reménységük

 

Jánosi György Beregszászon született 1889-ben, szegény családban. Édesapja korán meghalt, így anyja egyedül nevelte kilenc testvérével együtt. Jánosi György jó tanuló volt, sikerült gimnáziumba mennie, de a tanulás mellett dolgoznia kellett. Nyaranta napszámosként keresett némi pénz, vagyis nem unatkozhatott sokat a vakációk alatt. Tanulmányainak befejezése után előbb református segédlelkész, majd lelkész lett. 1914-ben megnősült, az évek során négy gyermeke született.

kepatmeretezes_hu_sefutas.jpg

Két szegény rászoruló gyerek fut valahová

 

Az I. világháborúban Jánosi György tábori lelkészként vett részt, majd a Tolna megyei Váraljára került, ahol az 1954-es kényszernyugdíjazásáig szolgált. A közösség életében tevékenyen vett részt, számos újságcikket, elbeszélést, verset jelentetett meg különféle lapokban. A kommunizmust megvetette, de egészen sokáig sikerült elkerülnie a felelősségre vonást, végül mégis akkorát hibázott, ami miatt öt hónapig az ÁVH-nál „vendégeskedett”. 1953 márciusában, amikor Sztálin meghalt, a református templomról bevonatta az oda már kitett gyászlobogót. A zászlótlanítás márciustól augusztusig terjedő fogságot jelentett számra, majd 1954 januárjában kénytelen volt nyugdíjba vonulni. 1966-ban Szekszárdon hunyt el 77 éves korában.

kepatmeretezes_hu_sekiralyipar.jpg

Hatalmasságok és apróságok

 

A rajzoló, Nemes Török János születési évszáma az interneten általam talált helyeken kérdőjelesen szerepel, vagyis feltehetően 1900-ban született. A grafikus, karikaturista első rajzai a Fidibusz című szatirikus folyóiratban láttak napvilágot 1919-ben, majd haláláig, 1980-ig rengeteg lapban publikált. Többek között a Ludas Matyi és a Füles is igénybe vette tehetségét. A Seholsincsországban minden mese címe felett van egy rajza, és néhány meséhez egész oldalas illusztrációt is készített.

kepatmeretezes_hu_setojasnagy.jpg

Egy tojás mind felett

 

A Tamperében, 1905-ben született Helmi Helminen Helsinkiben járt egyetemre, történelem szakra. Több néprajzi gyűjtőkörúton vett részt a ma már Oroszországhoz tartozó Karjalában, de járt Észtországban és Magyarországon is. 1948-71 között a Helsinki Városi Múzeum igazgatója volt. A helyi könyvtárban utánanéztem, két magyar műfordítása kölcsönözhető, méghozzá Kodolányi János: Feketevíz és Jókai Mór: Az új földesúr című munkája. Helmi Helminen 1976-ban hunyt el.

kepatmeretezes_hu_sevarazslo.jpg

Varázsolj nekünk valami szépet!

 

A Seholsincsország az első könyv, ami egykor magyarul született meg, én azonban egy másik nyelven olvastam. Jó lenne egyszer az eredetibe is belenézni, kíváncsi vagyok, hogy mindent jól értettem-e és arra is, hogy a fordító hogyan oldotta meg a két nyelv kifejezései közötti eltéréseket. Amikor először belelapoztam, még nem vettem észre, csak otthon lettem rá figyelmes, hogy egy száraz, töredezett, négylevelű lóherét is rejt a könyv. Ki tudja, mióta pihent már a lapok között és ki tette oda? Nem vagyok babonás, de benne hagytam, hátha egyszer szerencsét hoz valakinek.

kepatmeretezes_hu_selohere.jpg

A képek a könyv rajzai plusz a lóhere. A fotókat én készítettem, és ez meg is látszik.

Meztelenkedés a bankón

2017.04.03. 13:58

Az északiakat – köztük a finneket –, visszahúzódó, introvertált népeknek tartják. Ezért is érdekes, hogy kilencvenöt évvel ezelőtt egy csapat meztelen nő, férfi és gyerek került a nagy címletű finn papírpénzekre.

 

kepatmeretezes_hu_50markka.jpg

Távolban egy gőzhajó. Kép: setelit.com

 

II. Sándor, orosz cár 1860. április 4-én írta alá azt a dokumentumot, amely megengedte a finneknek, hogy a birodalmon belül saját pénzt hozzanak létre. A rubel a Krími háborúnak köszönhetően elvesztette stabilitását, így ezt az alkalmat használták ki a finnek a saját valuta létrehozására. A cár belement a játékba, de természetesen ezt a saját nyereségét szem előtt tartva tette. A rubel és a finn pénzegység egymáshoz viszonyított árfolyamát rögzítették, méghozzá 1:4 arányban. Az átváltás során remekül tudtak nyerészkedni az orosz urak. Hiába, velük csak így lehet üzletelni!

1markkab.jpg

Negyed rubel, azaz egy finn márka. Kép: kerailyraha.fi

 

A finnek szerették volna, ha az új pénz bevezetését mindenki szívügyének tekinti az országban, ezért kiváló marketingfogásként megpályáztatták a nevét. Jöttek is az érdekesebbnél érdekesebb ötletek, felmerült például az orava (mókus) vagy az omena (alma) elnevezés is. A váltópénzt muru (morzsa) vagy rahtu (szemernyi, szikrányi) néven illették volna a kreatív elmék. Végül a márka és penni szavak győzedelmeskedtek. A márka középkori nemesfém mértékegység volt, és a penni eredete is hasonló, bár többen vitatkoznak a származásán.

kepatmeretezes_hu_100markkaa.jpg

A háttérben termelnek a gyárak. Kép: setelit.com

 

Nekem személy szerint az orava (mókus) név tetszik, amely nem is olyan légből kapott cukiskodás, mint amilyennek látszik. A régi időkben ugyanis szegény mókusok bőre volt finn földön a kereskedelmet megkönnyítő, közvetítő áru. Valahol olvastam, hogy a középkorban egy tehén ára 100 mókus bőre volt. Igaz, az információ forrására már nem emlékszem, de nem tartom elképzelhetetlennek ezt a számot. Nem mellesleg a finn raha (pénz) szó eredetileg azt jelentette: mókusbőr. Megérdemelték volna tehát szerencsétlen, nyúzott rágcsálók, hogy így tisztelegjenek a közgazdaság oltárán hozott áldozatuk előtt.

kepatmeretezes_hu_mokus.jpg

Az ő bőrére ment a vásár. Kép: pixabay.com

 

A mókusok szerencséjére a finnek tehát 1860-tól márkával fizettek, s ezt a jó szokásukat megtartották az 1917-ben kivívott függetlenségük után is. Az addig használt érméiket és bankóikat nemzeti szimbólumaikkal díszítették, néhány nevezetes épületükkel, és természeti képekkel elegyítve. 1922-ben azonban új papírpénzeket vezettek be, amelyeket – a korábbi sorozatot is jegyző –, Eliel Saarinen (1873-1950) tervezett meg. A Helsinkiben található vasúti pályaudvar épületét is megálmodó Saarinen azonban úgy tűnik, nem szerette önmagát ismételni, így valami egészen újszerű dologgal állt elő. Aktokkal dobta fel kicsit az unalmas bankjegyeket.

kepatmeretezes_hu_500markkaa.jpg

A parasztoknak sincs ruhája. Kép: setelit.com

 

Az első megdöbbenést néhány kritikus újságcikk követte, majd a botrány lassan a semmibe veszett. A finnek gyorsan megszokták a csupasz fenekek és mellek látványát, különben is, a szaunákban láttak eleget belőlük. Feltehetően jobban érdekelte őket, hogy mennyi vodkát kapnak a pénzükért, mint a művész és az erkölcscsőszök vitája.

kepatmeretezes_hu_1000markkaa.jpg

Lépjünk a fénybe! (Miért hurcolják azt a kígyót a gyerekek?) Kép: finntimo.com

 

A meztelen sorozat végül egészen sokáig, 1955-ig forgott közkézen, igaz, a világháború után változtattak rajta néhány dolgot, például a színét. A legfurcsább beavatkozás azonban egy műtét volt, közvetlenül a háborút követően. Ekkor Finnországban is elszabadult az infláció, amelyet felezéssel igyekezett az állam kordában tartani. Szó szerint erről volt szó, ugyanis a nagy címletű bankjegyeket egyszerűen meg kellett felezni, az egyik feléért vásároltak, a másik felét kötelező kölcsönként felajánlották az ország újjáépítésre. Ez az intézkedés természetesen nagyobb elégedetlenséggel járt, mint a pucér alakok megjelenése, de a kötelességtudó finnek ezúttal sem zúgolódtak sokáig. A kényszerű kölcsönre az állam még 2% kamatot is adott, habár ezzel a nép nem sokra ment, hiszen az infláció a felezés ellenére jócskán meghaladta a kamat mértékét. (Az állam 1949-ben fizette vissza a kölcsönt a nevetségesen alacsony kamattal együtt. Itt nem a „nevetségesen alacsony” a figyelemreméltó, hanem a „fizette vissza”.)

kepatmeretezes_hu_felpenz_1.jpg

Én elmentem a vásárba fél pénzzel. Kép: kerailyraha.fi

Magyarországon ebben az időben hiperinfláció tombolt, amit a pengőt váltó forint bevezetése állított meg. Külön érdekesség, hogy a finneknek ehhez is volt közük. Az új forintot ugyanis Franciaországból és Finnországból beszerzett papírra nyomtatták. De, ez már egy másik történet.