Narancsízű Budapest

2017.11.10. 10:59

A finnek vagy beleharapnak Budapestbe és egy kicsit megcsócsálják, majd a másik felét is behajítják a szájukba, vagy bekapják egyben és elrágódnak rajta. Az év végi ünnepek közeledtével ugyanis ellepik a finn élelmiszerboltokat a Budapest márkanéven ismert bonbonok. A magyar főváros neve Finnországban 1936 óta egyet jelent az édes karácsonnyal.

 

kepatmeretezes_hu_budapest01.jpg 

A klasszikus Budapest bonbon rumos. Kicsit a Rigó Jancsi nevezetű cukrászsüteményre emlékeztet az íze. Talán nem véletlen, hogy a dobozán egy hegedű van, a bonbonkockák csomagolásán pedig egy hegedűs zenél. Feltehetően a romantikus és egzotikus magyarságkép adhatta az inspirációt 81 évvel ezelőtt a korabeli marketingeseknek, amikor nevet választottak a terméknek. Kerestem az interneten ezzel kapcsolatban valami konkrétumot, de sajnos nem találtam.

 

kepatmeretezes_hu_budapest02.jpg 

Az új Budapest bonbon narancsos. A doboz és a csomagolóanyag alapmotívumai változatlanok, csak a doboz kékült be, oldalai pedig narancssárgák lettek. Nekem nem igazán ízlik, a csokoládé semmilyen, a töltelék túl édes és az állaga sem kifejezetten kellemes. Engem a közepes minőségű, hazai szaloncukrokra emlékeztet. Nem állítom, hogy ehetetlen, elfogy, de többet nem választanám, ha van helyette valami más.

 

kepatmeretezes_hu_budapest03.jpg(A képek sajátok.)

 

Itt egy kis videó pár évvel korábbról, amikor először csodálkoztam rá Budapest finnországi jelenlétére.

Nemrégiben alakult egy Facebook csoport, amiben finnországi magyarok osztják meg egymással különleges fényképeiket. Fényképeiket elhagyott kesztyűkről. (Félkezű ország, avagy gazdátlan kesztyűk Finnországban) Tudom, semmi értelme az egésznek, de jó móka. Most egy nyereményjáték is kapcsolódik ehhez a furcsasághoz.

 

kepatmeretezes_hu_cygnaeuksenkatu.jpg 

Akik november során megosztanak ott legalább egy, a csoport szabályainak megfelelő fényképet, azok között kisorsolom A Csontváry-kód, avagy nem esik messze a macska a fájától című könyv egy példányát. Szerényen megjegyzem, hogy ezt a szatirikus-misztikus krimit én írtam még az óhazában. A nyertesnek természetesen dedikálom. Sorsolás december 1-jén, közjegyző nem lesz jelen és a nyereményt postán juttatom el a szerencsés fotóshoz.

 

kepatmeretezes_hu_kauppakatu.jpg 

A csoport nyitott más nemzetiségűek előtt is, de nekik nem tudok könyvet felajánlani. Ha valaki esetleg rendelkezne angol, finn vagy bármely más nyelvű könyvvel, amit elküldene egy esetleges nyertesnek, aki nem beszéli a gyönyörű, magyar nyelvet, az írjon nekem. Vagyis örömmel várom a felajánlásokat, hogy kiszélesíthessük a nyereményjátékot.

A csoport szabályzatának lefordítását is köszönettel venném. Eddig csak magyarul és angolul van meg. Jöhet bármilyen más nyelven finntől az arabon át a kínaiig.

Hajrá!

 

kepatmeretezes_hu_2015aprilis03.jpg (A képek sajátok.)

 

Ideírom a szabályzatot is, hátha valakit érdekel, de nincs kedve átkattintani:

„Néhány magyar nagyon meglepődött, hogy Finnországban milyen sok gazdátlan kesztyű és más ruhadarab hever az utcán, lóg kerítésen, bokrokon, faágakon. Egyesek nem voltak restek lefotózni ezeket az utcadíszeket és közzé is tették azokat a neten. Ez a csoport nekik nyújt széles nyilvánosságot.


A csoport szabályzata tehát csak annyi, hogy itt megosztható minden fénykép, ami finnországi elhagyott kesztyűkről készült. Időnként elfogadunk sapkákat, sálakat, pulóvereket ábrázoló fotókat is. Elhagyott biciklikről, rollerekről és irodai székekről nem kérünk fotókat. Aki durva, ízléstelen, vagy csak simán politikai színezetű dolgokat mond vagy jelenít meg bárhogyan, azt azonnal, indoklás nélkül kizárjuk. Kemények leszünk, mint a finn időjárás a kesztyű nélkül flangálókkal.


Kesztyűt elmozdítani, vagy csak fotó céljából ledobni nem ér! Minden képen abban a természetes helyzetében legyen lekapva az egyed, ahogy meglátta a fotós.”

Takarékos elnökök

2017.10.29. 20:52

Az idén 100 éves Finnországban a köztársaság elnökeit kiemelkedő tisztelet övezi. Eddig tizenkét elnök volt hivatalban, ami száz évhez képest nem is olyan nagyon sok. Az első nyolcat az egyik helyi bank ajándékérmékre pakolta még az 1960-as években, s osztogatta az ügyfelei között. Habár euróban kifejezett értéke ma sem nagy ezeknek a tokeneknek, a gyűjtők körében népszerűnek nevezhetők. Nemrégiben nekem is sikerült teljessé tennem az alapsorozatomat, most a változatok összeszedegetése következik.

 

kepatmeretezes_hu_ypolettik.jpg

 

A Säästöpankki, vagyis Takarékbank néven létezett pénzintézeti hálózat a magyar Takarékszövetkezetekhez volt hasonlatos. (Ma már megújult felépítésben működik tovább.) Ők igyekeztek takarékoskodásra bírni a népeket jutalmazással, az elnöki képmások ajándékozásával. 1960-67 között, a minden év októberében megrendezett takarékoskodási héten (Säästöpankkiviikko) kaptak ilyen meglepetést a banki ügyeiket intézők.

 

yhatlap.jpg 

Az érmék hátoldalán a Säästöpankki címere látható, az aktuális évszámmal. A címeren belül elhelyezett 1822-es szám a bank alapítási évét jelzi. Közel 2 millió 400 ezer darab készült a sárgaréz érmékből a nyolc év alatt. Finnországban a svéd is hivatalos nyelv, így svéd változat is napvilágot látott mindegyikből, amelyek napjainkban értékesebbek, lévén nagyságrendekkel kevesebb van belőlük. 1959-63 között a Säästöpankki fiókintézményei is kiadtak emlékérméket, amelyek előoldalán nem csak az elnökök, hanem művészek is szerepeltek. Ezeknek az érméknek a hátoldalán a bank címere helyett az adott városban működő bankfiók épülete található. Vagyis van még mit gyűjtenem.

Mivel nem szeretném untatni azokat, akiket az érmék hidegen hagynak, minden egyes elnököt ábrázoló érme képe alá teszek egy-egy érdekességet az adott elnökről.

 

Kaarlo Juho Ståhlberg (1865-1952)

 

ystahlberg.jpg 

A köztársaság első elnöke jogtudós volt, akit több, karizmatikus politikus vetélkedésétől kísérve választottak meg erre a posztra, mintegy nevető harmadikként. Az alapjában véve visszahúzódó természetű, s enyhe beszédhibás Ståhlberg nem szeretett utazni, így elnökségének hat éve alatt egyetlen hivatalos, külföldi úton sem járt. Teljes mértékben a külügyminiszterre bízta a külkapcsolatok ápolását.

Mandátumának lejárta után nem jelöltette magát az elnökválasztáson. Bölcsessége, jelleme miatt azonban tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, több utóda is példaképének tekintette, tanácsait rendre kikérte. Haláláig a „szürke eminenciás” szerepét játszotta, rossz nyelvek szerint nagyobb befolyása volt a finn politika alakítására elnöksége után, mint a hivatali idejében.

 

Lauri Kristian Relander (1883-1942)

 

yrelander.jpg 

Negyvenegy évesen választották meg Lauri Kristian Relandert Finnország elnökének. Temperamentuma szöges ellentéte volt elődjének, hivatali ideje alatt több külföldi utat tett. Sokoldalúságát mutatja, hogy filozófusi és agronómusi végzettséget is szerzett. Elnöksége előtt írt nyúlápolási útmutatót valamint egy könyvet a skandináv országok mezőgazdaságáról. Doktorátusa a vetőmag csíráztatásról szólt. Hiába foglalkozott azonban magas szinten a növénynemesítéssel, egyetemi állást nem kapott, így a politikával kezdett el foglalkozni. Épp csak 35 éves volt, amikor a parlament elnöke lett, köztársasági elnökké választását megelőzően megyei kormányzói posztot töltött be.

Pártjának több vezetőjével is vitába keveredett, ezért – habár szerette volna – nem jelölték őt újra a következő választáson. 6 éves elnöki mandátumát követően a tűzoltóság fejlesztésén dolgozott haláláig.

 

Pehr Evind Svinhufvud (1861-1944)

 

ysvinhufvud.jpg 

1931-ben, a világgazdasági válság közepén egy már korábban visszavonult politikust, Pehr Evind Svinhufvudot választották finn elnöknek. Ő 1907-13 között – még az orosz fennhatóság idején – a parlament elnöki tisztét töltötte be és két alkalommal olyan radikális beszéddel nyitotta meg az ülést, hogy a cár képviselője azonnal fel is oszlatta azt. Később megtagadta orosz állampolgárok finn hivatalokba való kinevezését, ezért Szibériába száműzték. A legenda szerint az oroszországi forradalom kitörése után bement a száműzöttek helyi parancsnokságára és bejelentette, hogy: „Aki engem letartóztatott, azt letartóztatták, ezért én most hazamegyek.”

1917 novemberében otthon kormányfővé választották, ebben a minőségében Leninnel is tárgyalt Finnország függetlenségéről. A finn polgárháború idején – 1918-ban – ideiglenes államfő, majd kormányzó volt. Köztársasági elnökként hat évig, 1937-ig irányította hazáját.

 

Kyösti Kallio (1873-1940)

 

ykallio.jpg 

Finnország egyetlen olyan elnöke Kallio volt, aki nem rendelkezett egyetemi diplomával. Gazdag paraszti családba született, így politikai pályafutását megelőzően gazdálkodással foglalkozott. Fő célkitűzésének a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklését tekintette, nevéhez fűződik az általános iskolakötelezettség és a vallásszabadság törvénybe iktatása. Sikereit elhomályosította a háború kitörése. Kallio egészsége gyorsan romlani kezdett, ezért 1940. december 19-ével lemondott elnöki tisztségéről. A fővárosból a családi birtokra utazni készülő, lemondott elnök a főpályaudvaron rosszul lett és meghalt.

 

Risto Ryti (1889-1956)

 

yryti.jpg 

Az egykori pénzügyminiszter és a Finn Nemzeti Bank vezetője háborús időben került az ország élére. A németekkel kötött szövetség jegyében vállalta, hogy Finnország addig nem lép ki a háborúból, amíg a Német Birodalomnak szükségük van a finnekre. A harci szerencse fordulása után Ryti belátta, hogy közeleg az összeomlás, ezért 1944-ben lemondott ez elnökségről, hogy személye ne akadályozza a Szovjetunióval való megegyezést. A háború után bíróság elé állították és tízéves börtönbüntetésre ítélték, de 1949-ben elnöki kegyelemből szabadult. Hazájában soha nem tartották bűnösnek, ami abból is látszik, hogy temetésén hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára.

 

Carl Gustaf Emil von Mannerheim (1867-1951)

 

ymannerheim.jpg 

Bármikor volt eddig szavazás Finnországban arról, hogy ki a finn történelem legmeghatározóbb alakja, azt mindig Mannerheim marsall nyerte. Az ő élete annyira kalandos és változatos, hogy a róla szóló különleges történetek több könyvet is megtöltenének.

Az ország számára kritikus időszakban, 1944-46 között elnökként is tevékenykedő hadvezető jól taktikázott a II. világháború végén. A németeket önerőből űzték el a finnek, így elkerülték a szovjet megszállást. A marsall pedig azonnal lemondott, amint megkezdődtek a béketárgyalások, nehogy a szovjetek miatta állítsanak teljesíthetetlen feltételeket a finnek elé. Önkéntes száműzetésben, Svájcban hunyt el.

Egyik kedvenc történetem vele kapcsolatban a dohányzásáról szól. Hitlerrel tárgyalt éppen a finnek háborús részvételéről, amikor látványosan szivarra gyújtott. Tudta, hogy a Führer ki nem állhatja a dohányfüstöt, de le akarta mérni, mennyire fontos a németeknek a finnek szövetsége. Mivel a dühkitöréseiről ismert Hitler nyugalmat erőltetett magára, Mannerheim megértette, hogy ezúttal nincs alárendelt szerepben a megbeszélések során.

 

Juho Kusti Paasikivi (1870-1956)

 

ypaasikivi.jpg 

Ő volt a megfelelő ember a kényes feladatra, 1946-56 között vezette az országot. A jogi diplomával rendelkező Paasikivi közigazgatási jogot tanított, dolgozott az államkincstárban, volt diplomata, három alkalommal a kormány élén is állt. Az 1930-as és 40-es években többször is vezetett finn delegációt Moszkvába, a szóbeszéd szerint előtte gondosan elkészítette a végrendeletét. Ismerhette Sztálin tárgyalási módszereit.

Félelmei ellenére hatékonyan egyeztetett a diktátorral, Finnország megőrizhette viszonylagos függetlenségét. Külpolitikai sikerei alapozták meg az ország gazdasági sikereit, s a világháború után hét évvel ő nyithatta meg Helsinkiben az olimpiát. Hatalmas teljesítmény ez egy vesztes, kivéreztetett országtól.

 

Urho Kaleva Kekkonen (1900-1986)

 

ykekkonen.jpg 

Sokan Finnország aranykorának tekintik Kekkonen 26 évig tartó uralmát. A Kádár János által is nagyra becsült Kekkonen 1956-82 között, három kitöltött és egy megkezdett elnöki ciklus alatt volt a „jó király”. Az alkotmányt megváltoztatva lehetett ennyiszer megválasztani és csak nagy nehezen sikerült rávenni a lemondásra. Távozásra végül az elhatalmasodó betegsége vette rá, de még ma is rengetegen nosztalgiával gondolnak elnökségére.

Elegendő csak egy vastag, fekete keretes szemüveget felvenni és már mindenki tudja, hogy Kekkonent utánozza az illető. Fényképe napjainkban divatos hipszterkellék, ott mosolyog pólón, kötényen, tarisznyán, hűtőmágnesen. Nem mellesleg Kekkonen volt az első elnök, akit megszereztem a Säästöpankki ajándékérmék közül.

 

(Képek: JM)

Köszönet az ajándékérmékről szóló információkért Saija Sillanpää-nak (Hämeenlinnan kaupunginmuseo)! Kiitos!

Az elnökök életrajzával kapcsolatos információk forrása a finn és a magyar Wikipedia.

Finnország harmadik legnépesebb települése, Tampere egykor ipari központ volt. Mára a gyárak vagy eltűntek, vagy jó esetben kulturális terekké alakultak. Ilyen új arculatot kapott a textiliparban érdekelt Finlayson cég valamikori épületegyüttese, amely a várost átszelő Tammerkosi folyó partjára épült. Itt bukkantam rá egy fura tehénre, amit távolról birodalmi lépegetőnek néztem.

 

kepatmeretezes_hu_tehen01.jpg

 

Hatalmas divat az újrahasznosítás. Igaz, bolygónkat nem ez menti meg a pusztulástól, de legalább a kreativitást növeli. Akik pedig régi anyagokból új dolgokat hoznak létre, menő művészeknek tekinthetik magukat. Szerintem sok gagyi készül az újrahasznosításra hivatkozva, de a tamperei tehén kifejezetten jól sikerült.

 

kepatmeretezes_hu_tehen02.jpg

 

A Toyota Hiace testű barom egy időszaki kiállítás keretében érkezett a valaha volt gyár udvarára, s eredetileg már augusztusban távoznia kellett volna. Egy általam rejtve maradt ok miatt azonban maradt, így sikerült vele összefutnom.

 

kepatmeretezes_hu_tehen03.jpg

 

A fejét büszkén az égre emelő fémállat a Szent borjú címet viseli és Miina Äkkijyrkkä művésznő alkotása. A 68 éves, de örökifjú szobrásznő eléggé ellentmondásos személyiség, akár megosztó egyéniségnek is nevezhetjük. Megszállott tehénmániás, tervezett már postabélyeget és ágyneműgarnitúrát, étkészletet és függönyöket is, valamennyin tehenek néznek bizakodva a vásárlókra. Pár éve perben állt Helsinkivel, mert a várostól bérelt területen vágóhídról vásárolt, így megmentett teheneket tartott. A pert elvesztette, állatait levágták és a boltokban Äkkijyrkkä nevével reklámozva árulták a húsukat.

 

kepatmeretezes_hu_tehen04.jpg

 

Miina Äkkijyrkkä valóban furcsa teremtés, például állatimádata nem akadályozta meg abban, hogy a képen látható bádogtehén tamperei bemutatására hatalmas bundában érkezzen. Különös, hacsak nem műszőrme volt rajta. Már a neve is sokatmondó, ugyanis művésznév. Korábban Riitta Loiva néven élt, majd 1976-ban váltott. Az äkkijyrkkä szó jelent meredeket, túlzót, szélsőségest is. A Miina létező keresztnév, a Vilma finn megfelelője, de a szótáram szerint katonai használatban aknát is jelent. Szélsőséges Akna. Ehhez már nem is tudok mást hozzátenni…

 

kepatmeretezes_hu_tehen05.jpg

 

(A képek sajátok.)

Üdvözlet a hősöknek

2017.10.13. 21:49

Háborúzni csúnya dolog, folyik a vér, szakadnak a végtagok, sérülnek a lelkek is jócskán. Finnország a három részletben letudott II. világháborúban a vesztesek oldalán harcolt. A történelem szeszélye voltán – habár területeket veszített –, függetlenségét, társadalmi berendezkedését korlátozottan, de megtarthatta. Magyarországgal ellentétben katonáit illendően meggyászolhatta, veteránjait pedig a mai napig tiszteli.

 

kepatmeretezes_hu_veteranok.jpg(Forrás: posti.fi) 

 

A finn posta idén is megszervezi képeslapküldő akcióját, amely során a még élő, közel 17 ezer veteránnak köszönhetik meg a későbbi nemzedékek tagjai a szabadságot. A háborúban részt vett finn férfiak és nők átlagéletkora napjainkban 93 év. Őket számos veteránszövetség képviseli, akikkel a posta együttműködik a képeslapok célba juttatásakor. A lapokat egy központi címre kell küldeni, ahol átnézik azokat és a veteránszövetségek címlistája alapján egy díszes borítékban eljuttatják egy-egy idős, egykori katonának vagy lottának. (Lotta volt a neve annak a különleges, segítő alakulatnak, ahol a nők szolgáltak.) Tehát az üzenetek nem egy konkrét veteránnak szólnak, hiszen a lapokat véletlenszerűen osztják el. Feladóként elegendő csupán a keresztnevet, esetleg a várost feltüntetni, mert választ senkitől sem lehet elvárni.

 

A képeslapokat december 6-ig, a finn függetlenség napjáig juttatja el a posta a címzetteknek. Ez a nap idén épp az ország századik születésnapja lesz, vagyis kiemelt jelentőségű ünnep az ország életében. Legkésőbb november 16-ig kell postázni Finnország területéről a lapokat, hogy időben továbbítani tudják azokat. (Külföldről értelemszerűen korábban kell feladni a képeslapokat.)

 

Leírom a címet, hátha valaki Magyarországról is szeretne küldeni üdvözletet. A veteránok korosztálya még nem igazán tanult angolul, így a lapokat finnül, svédül, esetleg németül érdemes írni. A cím tehát:

 

Posti Oy
Kortti veteraanille 
PL 7230 
00002 HELSINKI

 

Vajon a Finnországban szolgált magyar önkéntesek kapnak ilyen köszönő képeslapot?

Az ablakpárkányon szotyolázó mókus elkergette a lopakodó szarkát.

(Az eset nálunk történt, a felvétel saját.)

Horogkereszt finn sírokon

2017.09.10. 19:47

Természetesen nem az lesz ennek a bejegyzésnek a lényegi mondanivalója, hogy rácsodálkoztam a finn sírkövekre ragasztott horogkeresztekre, de hatásos címet kell választanom, ha olvasókat szeretnék. A közelmúltban egy finn, vidéki temetőben bolyongtam. Örülök, hogy nem vagyok kísértet, s onnan visszatérve megoszthatom fotóimat és gondolataimat a látottakról.

Säynätsalo első lakóházát 1897-ben építették, így az épp csak 120 esztendős, egykori falu temetőjében nincs túl sok régi sírkő. A ma már Jyväskylä-hez tartozó, körülbelül 3000 fős település azért különleges, mert a Päijänne nevű tó egyik szigetére épült. (Igaz, mára már a két szomszédos szigetre is átterjeszkedett.) A Päijännéről annyit érdemes tudni, hogy Finnország második legnagyobb tava, közel kétszer akkora, mint a Balaton. (Finnországban hét olyan tó van, amelyik nagyobb a magyar tengernél.)

 

kepatmeretezes_hu_temetolatkep.jpg

Aki még holta után is fel akarja hívni önmagára a figyelmet, annak itt elég, ha nem fekete sírkövet választ. A finn egyszerűség ugyanis a temetői látképben is megnyilvánul. Hatalmas fenyők, gondozott, zöld gyep és sötét márványtömbök jelzik, hogy ez a nép nem szereti túlbonyolítani a dolgokat.

 

kepatmeretezes_hu_katonajel.jpg

Érdekes megfigyelni, hogy mit tartanak annyira fontosnak a finnek, hogy feltüntetik azt a sírkövön. A néven és évszámokon kívül nem sok dolog tartozik ide, kivéve a haza védelmét. A képen látható fém dombormű férfiak neve mellett szerepelt több helyen, és azt jelzi, hogy az illető harcolt Finnország függetlenségéért. Első ránézésre valamely vár bástyájáról a heti piacot szemlélő idős asszony portréjának véltem a plakettet, de aztán rájöttem, hogy az egy katonát ábrázol, aki a téli, fehér álcázó kabátjának kapucniját a sisakjára húzta. Nem egy-két ilyen jellel találkoztam, hanem egészen sokkal.

 

kepatmeretezes_hu_lotta.jpg

A címben emlegetett horogkereszt nők neve mellé került. A magyarázata ennek a Lotta mozgalom címere, amelyben megtalálható ez a jelkép. A Lották a háború idején, a fronton vagy a hátországban teljesítettek szolgálatot, ezzel is segítve hazájuk védelmét. Tevékenységük, szervezettségük elismerést vívott ki világszerte, s az egykori Lották ma is nagy megbecsülésben részesülnek. Nem csoda tehát, hogy az elhunyt hölgy, vagy az ő családja lényegesnek tartotta a Lotta címer szerepeltetését a sírkövön.

 

kepatmeretezes_hu_elsolakokereszt.jpg

A manapság divatos, fekete márványtól elütő sírjeleket külön is megnéztem, hiszen annyira szokatlanok voltak. Ez a díszesnek mondható fémkereszt szinte vonzotta a tekintetemet. Látszott rajta, hogy régi, és feltételeztem, fontos emberé lehet. A feliratot elolvasva nem is csalódtam, bár a finneknél a „fontos ember” fogalma kicsit más, mint a magyaroknál.

 

kepatmeretezes_hu_elsolakofelirat.jpg

Az 1837-ben született és 1924-ben elhunyt Juho Herman Kultunen sírkeresztje arról tájékoztatja a temetőjárót, hogy az ott eltemetett személy volt Säynätsälo első lakója. Kíváncsi voltam, hogy a neten mi olvasható róla. Az, hogy nem is ő volt az első. Mindezt csak a szorgalmas munkásember szerettei és barátai találták ki és íratták a sírkeresztjére. Akárhogyan is volt, a legendagyártással elérték, hogy fennmaradt ez a sír és a benne nyugvó, gyári munkás emléke is.

 

kepatmeretezes_hu_hosiszobor.jpg

Az előbbiekben írtam azokról a szerencsésekről, akik sírköveiken jelezhetik, hogy részt vettek benne, de túlélték a háborút. Sokan azonban csak holtukban térhettek meg szülőfalujukba. Róluk sem feledkezett meg a közösség, a mai napig példásan rendben tartják sírjaikat. A templom mellett áll Wäinö Aaltonen, a kor sztárszobrászának alkotása, amely a hősi halottakra emlékeztet. 1948-ban állították a szobrot a település 32 elesett hősének tiszteletére.

 

kepatmeretezes_hu_hsikavics.jpg

Az emlékmű előtt és mögött a Päijänne partjáról hozott, hatalmas kavicsok – közöttük piros virágok – jelzik az áldozatot, amit az elhunytak hoztak hazájuk, honfitársaik védelmére. Több katona kavicsokra írt neve alatt szerepel halálozási dátumként 1940. február 20-a. Kemény harcok lehettek akkoriban Északon.

 

kepatmeretezes_hu_templom.jpg

Sajnos, a templomba nem tudtam bemenni, ezért csak kívülről fotózhattam. Ez sem volt könnyű feladat, mert a lutheránus templom tornya olyan magas, hogy folyton kilógott a képből. Hazaérve begyűjtöttem róla néhány információt a netről. 1927-ben vette birtokba a helyi közösség, amely a megépítését egy hölgynek köszönheti. Hanna Parviainen egyike volt az első női gyárosoknak Finnországban. A säynätsalói fafeldolgozó üzem gazdag tulajdonosnőjeként kötelességének érezte, hogy munkásai hitéletével is törődjön. Minden tiszteletem az övé.

 

(A fotók sajátok.)

Lenin és Sztálin randevúja

2017.08.27. 12:48

Történelmi jelentőségű találkozó zajlott 1905. év végén a finnországi Tamperében. Az itteni munkásszövetség székházában futott össze ugyanis először a későbbi Szovjetunió két vezére, Lenin és Sztálin. A rövid eszmecsere emlékére a jó finnek már 1946-ban múzeumot alapítottak, amely 2014 óta megújult tárlattal csalogatja a vendégeit. Itt jártunk a hétvégén.

 

kepatmeretezes_hu_l01.jpg 

A II. világháború végén a finnek megtetettek mindent, hogy normalizálják a viszonyukat a nagy szomszéddal, de ne kelljen teljesen átvenni az ottani politikai berendezkedést. Ennek az ügynek az előmozdítására született meg a Lenin múzeum ötlete, ha már Lenin náluk bujkált a cári rendőrség elől. A megvalósítást segítette, hogy a szomszéd aktuális diktátorának, Sztálinnak is hízelegni lehetett ezzel, aki örömmel üdvözölte a finnek gesztusát.

 

kepatmeretezes_hu_l02.jpg

Sztálin jelenleg viaszbábuként figyeli a látogatókat. Gyakorlott pszichopataként jóságos tekintettel tűri a sok szelvizős, vihogó turistát, akiket képzeletben már rég a Gulágra küldött. Háta mögött az ablakra ragasztott matricán Moszkva épületei magasodnak.

 

kepatmeretezes_hu_l03.jpg

Már az utcán is emléktáblák és domborművek hirdetik, hogy az adott helyen történelmet írtak. Egykor koszorúzások is zajlottak a falak mentén és ez még mindig jobb, mintha kivégzések zajlottak volna. Ez a finn politika igazi diadala. Előszeretettel hozták ide a magas rangú, szovjet vendégeket nézelődni. Járt itt Hruscsov, Brezsnyev, de még Gagarin is.

 

kepatmeretezes_hu_l04.jpg

Napjainkban a kiállítás szervezői már kissé poénra veszik az egykor véresen komoly diplomáciai randihelyszínt. A ruhatárban a táskák megőrzésére rendszeresített, zárható ládikók ajtaján ugyanis finn és szovjet-orosz személyiségek arca és neve is helyet kapott. Én Mannerheimbe tettem a hátizsákomat, a fiam Gagarint választotta, a feleségem Brezsnyevet favorizálta.

 

kepatmeretezes_hu_l05.jpg

Az emlékfényképet készítőket Lenin egy motorkerékpár oldalkocsijában ülve várja. Viaszfigurája sürgetően tekint a tétovázó turistákra, mintha azt kérdezné: „Indulhatunk már végre a forradalomba?” Feltehetően mindenki jobban járt volna, ha marad migránsként Tamperében. Mintegy mellesleg, a motorkerékpárhoz közel, a parkettán egy piros pötty jelezte, hogy azon a helyen került először közel egymáshoz Vlagyimir Iljics és Joszif Visszarionovics.

 

kepatmeretezes_hu_l06.jpg

Lenin elvtárs több festményen, faliszőnyegen, mozaikon szerepel a falakon, vagy szoborként álldogál a teremben. Megerősödött bennem a gyanú, hogy az egyszeri finnek nem tekintik egyértelműen negatív figurának Lenint. Ő írta ugyanis alá szovjet részről az országnak az Orosz Birodalomból való kiválását jóváhagyó dokumentumot. Igaz, soha nem gondolta komolyan, de engedelmeskedett a történelmi helyzet kényszertő erejének. Mindegy is, megtette és ez sokaknál már épp elég a rokonszenvhez. A képen látható mestermű lakkozott gabonaszemekből és kis kövecskékből formázza meg a bölcs zsarnok portréját.

 

kepatmeretezes_hu_l07.jpg

A másik magyar-finn felfogásbeli különbséget a munkatáborokkal kapcsolatban fedeztem fel. Mi, magyarok, a kommunizmushoz kötjük ezeket a koncentrációs táborokat, míg a finnek megtapasztalhatták, hogy a cári időkben is könnyű volt beutalót nyerni Szibériába. Vagyis orosz nemzeti sajátosságnak tekintik, nem kommunista találmánynak. A távoli, rideg vidéken szenvedőkről egy makett bemutatásával emlékeztek meg a múzeumban. Még így, miniben is vérfagyasztó a látvány, főképp, ha a mínuszokat is hozzáképzeljük.

 

kepatmeretezes_hu_l08.jpg

Felüdülés a Gulág után a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek stílusában berendezett lakást utánzó sarokba érkezni. Érezhető, hogy a kiállítást összeállítók igyekeztek a nyomasztó múltba egy kis nosztalgiát is belekeverni. Arra gondolhattak, hogy a látogatók többsége életkoránál fogva már nem emlékezhet a sztálini időkre, viszont a gyerekkorát szívesen látná, azért pénzt is adna. Így a megújult tárlat már nem csak Leninre koncentrál, hanem némi retró hangulattal a finn baloldalnak és a keleti romantikának is adózik.

 

kepatmeretezes_hu_l09.jpg

Nem maradhatott ki a látványosságok közül Brezsnyev sem. A pangás időszakának vastag szemöldökű hőse ezen a képen az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányát írja alá Helsinkiben, 1975-ben. Vajon milyen aranyórát hordhatott a főtitkár? A festő ránézésre is súlyos darabot pingált a csukójára.

 

kepatmeretezes_hu_l10.jpg

A tárlók a finn balosok utóbbi évekbeli munkáját is bemutatják. Az egyik ilyen megmozdulás az EU-ba való belépés elleni kampány volt. Az elkötelezettséget elutasítók féltek attól, hogy magukra haragítják a nagy szomszédot, így többet veszíthetnek a csatlakozással, mint amennyit nyernek vele. Az ország végül az EU tagja lett, de a mai napig folyik a vita. Mostanában a finneket is kellemetlenül érintő, Oroszország elleni kereskedelmi embargó és a NATO csatlakozás ad okot hasonló ellentétre.

 

kepatmeretezes_hu_l11.jpg

Aki Kaurismäki 1989-es kultuszfilmje, a Leningrad Cowboys menni Amerika ikonikus lábbelije is üvegkalickába került a retró szekcióban. A groteszk filmre való utalás ezen a helyen egyáltalán nem meglepő, hiszen olyan hangulata van a múzeumnak, mintha az egész Aki Kaurismäki fejéből pattant volna ki. Pár üveg Koskenkorva vodka felhörpintése után.

 

kepatmeretezes_hu_l12.jpg

A múltból a múzeum bazárjában térhetünk vissza a jelenbe. Ott még meg lehet vásárolni az egész, egykori központi bizottságot hűtőmágnesként, pólóra nyomtatva vagy képeslapon mosolyogva. Levélnehezéknek használható Marx is beszerezhető, sőt, orosz édességek, szovjet pénzérmék és Lada játékautók is várnak az eurónkra. Nincs mese tehát, ha máshol nem is, itt szembesülhetünk azzal, hogy a kommunizmus veszített, a kapitalizmus mindent visz.

(A fényképek saját alkotások.)

 

Finnország idén ünnepli független államiságának 100. évfordulóját. Azért fogalmazok ilyen nyakatekerten, mert amikor egyszerűen azt mondom, hogy Finnország idén százéves, sok magyartól lesajnáló mosoly a reakció. Mi ez a száz év a magyar ezerhez képest?

Épp az egytizede, de ettől függetlenül eseménydús száz év volt ez. Ráadásul már az előtt is éltek finnek ezen a bolygón, hogy saját államot hoztak volna létre. Jöjjön most bizonyságul néhány érdekes fénykép a finnek múltjából! A válogatás teljesen szubjektív, ahogyan a sorrend is.

 

kepatmeretezes_hu_01vakenekmondok.jpg

Poavila és Triihvo Jamanen énekmondók, Uhtua falu, 1894.

Az írástudatlanság felszámolásáig énekmondók őrizték a finn legendákat és meséket, adták azokat át nemzedékről nemzedékre. A Kalevala ennek a gazdag, finn legendáriumnak az összegyűjtött, szerkesztett változata. A fotón egy idős testvérpár látható, akik a fényképész kérésére megmutatták, hogyan zajlott a verselés. Egymással szemben ültek, a kezüket megfogták, előre-hátra hajlongtak az ének ritmusára. Aki hallgatta a történeteket, ekképp érezte is azt, így idővel hitelesebben tudta továbbadni a tanultakat. (Kép: I. K. Inhan)

 

kepatmeretezes_hu_02aleks1899.jpg

II. Sándor (1818-1881), orosz cár szobra Helsinkiben, virágtengerben, 1899-ben

Helsinkiben, a főszékesegyház előtt állították fel 1894-ben II. Sándor cár szobrát. Furcsa lehet, hogy egy megszálló hatalom vezetője ilyen előkelő helyen kap szobrot a leigázott nép lelkes ünneplése mellett. Ennek az a magyarázata, hogy a finnek II. Sándorban a jó cárt látták. Az ő uralkodása alatt születtek azok a reformok, amelyek Finnország felemelkedéséhez, viszonylagos szabadságához vezettek. 1899-ben, a kép készítésének idején már nem volt ilyen rózsás a helyzet, az orosz elnyomás erősödött. A finnek ki akarták valahogyan fejezni rosszallásukat és tüntetést szerveztek. II. Sándor halálának évfordulóján hatalmas tömeg koszorúzta meg a jó cár szobrát. Az oroszok nem merték szétverni a tüntetést, hiszen furcsán vette volna ki magát, ha II. Miklós katonái belelőnek abba a tömegbe, amelyik a jelenlegi cár nagyapjának emlékművéhez visz virágot. Ügyes! (Kép: Wikipedia)

 

kepatmeretezes_hu_03leninfinnben.jpg

Egy egyszerű munkásember portréja Finnországból, 1917-ben

Dehogyis, ő Vlagyimir Iljics Lenin parókában, bajusz és szakáll nélkül. A Szovjetunió alapítója több alkalommal is bujkált Finnországban, sőt, első alkalommal Tamperében találkozott későbbi utódjával, Sztálinnal. A nyugati értékrendű világban egyetlen Lenin múzeum működik napjainkban, s ez Tamperében található. A finnek körében Lenin megítélése nem egyértelműen negatív. Ő írta ugyanis alá a Finnország elszakadásáról szóló dokumentumot, bár igazából soha nem gondolta komolyan, hogy az Oroszországtól különálló Finnország sokáig megmarad. Mindegy, aláírta és ez remek! (Kép: Wikipedia)

 

kepatmeretezes_hu_04autoszalon.jpg

Autószalon az autóbuszban, Helsinki, 1927

Reklámozni tudni kell. Az autógyártók már az 1920-as években sem bíztak semmit a véletlenre, építtettek egy akkora autóbuszt, ami biztosan nem kerülte el a járókelők figyelmét. A műjárgány méreteiről nincsenek információim, de a képen mellette álló emberek és autó alapján tiszteletet parancsoló volt. (Kép: vintage everyday)

 

kepatmeretezes_hu_05lovaskocsi.jpg

Fontos az egyensúly! Tammela, Pehkijärvi, 1928

Mint látható, a korabeli közlekedés egészen más volt a vidéki Finnországban, mint Helsinkiben. Létezik is egy olyan mondás, hogy: „Aki csak Helsinkiben járt, az nem járt még Finnországban.” A fotón szereplő mutatványhoz természetesen szükség volt egy nyugodt természetű lóra, de gazdáinak lélekjelenlétére is. (Kép: Esko Aaltonen / Museovirasto)

 

kepatmeretezes_hu_06mannerheimkinaban.jpg

A legnagyobb finn és a keleti nyitás, Kína, valamikor 1906-08 között

Carl Gustaf Emil Mannerheim (1867-1951) minden finn szívének csücske. Bármikor van szavazás arról, hogy ki a finn történelem legnagyobb alakja, azt ő nyeri. Pár napja volt 150 éve, hogy megszületett az a német ősökkel rendelkező, svéd anyanyelvű finn, aki nélkül egészen másként alakult volna a történelem ezen a tájon. Az első világháborút követő polgárháborút Mannerheim vezetésével nyerték a fehérek a vörösök ellen, majd a második világháború alatt szintén az ő irányításával sikerült elérni, hogy a szovjetek ne szállják meg az országot. Területeket veszítettek a finnek, de nem jutottak a kelet-európai országok sorsára. A fotón még, mint orosz, cári megbízott, Kínában vendégeskedik egy helyi úrnál, valamikor 1906 és 1908 között. Ekkoriban hírszerzőként lovagolta végig a Távol-Keletet, adatokat gyűjtve a térségről a cári titkosszolgálat számára. Színes életútja volt, az biztos. (Kép: Suomalais-Ugrilainen Seura)

 

kepatmeretezes_hu_07kallio01.jpg

Az elnök halála, Helsinki, 1940

Ezen a képen is szerepel Mannerheim marsall, de most nem ő a főszereplő, hanem az elöl, levett sapkával lépdelő Kyösti Kallio (1873-1940) elnök. A betegeskedő elnök a fotó elkészülte után pár másodperccel halott volt. A háború által ránehezedő felelősség felgyorsította Kallio elnök egészségének romlását – pedig hat évvel volt fiatalabb, mint a mellette, kissé lemaradva jövő Mannerheim –, ezért lemondott posztjáról. Helsinkiből szülővárosába, Nivalába készült utazni, amikor a főpályaudvaron, a búcsúztatására felsorakozott katonazenekar előtt haladt el. Mielőtt elérte volna a vasúti kocsiját, összeesett és meghalt. Szívroham vitte el, talán már a képen is a kezdődő fájdalom miatt tartja a kezét a kabátja alatt.

A fotón látható utóda is, Risto Ryti (1889-1956), ő a kíséret egyetlen civil tagja, fekete kabátban, sapka nélkül. (Ryti utóda pedig Mannerheim marsall volt, vagyis itt három elnök van egy fényképen.) Kallio mögött, félig takarásban tiszteleg a magyar származású Aladár Paasonen (1898-1974) ezredes. Ő kapta el az összeeső elnököt, aki a legenda szerint a karjaiban hunyt el. (Kép: wikipedia.fi)

 

kepatmeretezes_hu_08rovaniemi.jpg

Nem Hirosima vagy Drezda, ez Rovaniemi 1944-ben

A második világháború, amit a finnek három részletben (Téli háború, Folytatólagos háború, Lappföldi háború) vívtak meg, alaposan legyalulta az országot. A képen Lappföld fővárosa, Rovaniemi látható, vagyis az, ami a vásártér körüli belvárosából megmaradt a németek kiűzése után. Az országban állomásozó, kezdetben szövetséges, német csapatok Norvégia felé vonultak vissza a finn-szovjet tűzszünet aláírása után. Amerre elhaladtak, ott a felperzselt föld taktikáját alkalmazták. A kép tanulsága szerint a leégett faházakból csak a téglából rakott kémények maradtak meg, de a kőépületek is használhatatlanná váltak. A finneknek végül szovjet segítség nélkül sikerült kiszorítani a németeket, ami jelentősen hozzájárult a háború utáni függetlenségük fenntartásához. (Kép: SA-kuva)

 

kepatmeretezes_hu_09nurmi.jpg

Paavo Nurmi, a finn csodafutó és az olimpiai láng, Helsinki, 1952

A második világháború után hét – 7!!!!!! – évvel egy kivéreztetett, vesztes ország olimpiának adott otthont. A legtöbb magyar olimpiai aranyérem Helsinkiben született, ezért is kedves nekünk a finn fővárosban rendezett nyári olimpia. A lángot a megnyitón Paavo Nurmi (1897-1973), az 1920-as évek világklasszis futója gyújtotta meg. A képen a nézők üdvrivalgása közepette fut be a stadionba. Nurmi pályafutása alatt három olimpián kilenc arany- és három ezüstérmet szerzett. Visszahúzódó természetű volt, így a szervezőknek hatalmas munkájába került, hogy rávegyék őt az ünnepségen való szereplésre. (Kép: yle.fi)

 

kepatmeretezes_hu_10kadar.jpg

Finn-magyar csere, Helsinki, 1983

A közelmúltban elhunyt egykori finn elnök, Mauno Koivisto (1923-2017) karon fogva vezeti Kádárné Tamáska Máriát (1912-1992), míg Kádár János (1912-1989), magyar pártfőtitkár Tellervo Koivisto (1929-) oldalán mosolyog. A finn-magyar kapcsolatok mindig is szívélyesek voltak, állami és pártvezetők gyakran látogattak egymáshoz. Finnország azon kevés helyek közé tartozik Európában, ahol szeretik a magyarokat, még, ha az adott magyar épp kommunista vezető is. Kádárban a korabeli finn közvélemény és az ország irányítóinak legtöbbje a reálpolitikust látta, aki a nagy Szovjetunió árnyékában a legtöbbet próbálja kihozni a helyzetből. A finnek is hasonló cipőben jártak, egyensúlyoztak Kelet és Nyugat között. Napjainkban is ezt teszi mindkét ország. (Kép: Jorma Komulainen)

 

A Finnországban szolgálatot teljesített magyar katonákról készült képek itt tekinthetők meg.

Az ember legjobb barátja Finnországban sem járhat élelmiszerboltba. Természetesen kivételek a segítőkutyák, ők a gazdáikkal tarthatnak, ha megfelelő hámmal és jelzéssel közlekednek. A többségnek azonban vagy otthon, vagy a bolt előtt kell bevárnia a finom falatok után szaladgáló kétlábút.

Autóban főtt kutyákról szóló rémtörténetek időről-időre felbukkannak a világhálón, így nem csoda, hogy az állatvédő szervezetek igyekeznek felhívni a figyelmet a problémára. Több helyen is láttam már nagy bevásárlóközpontok üvegajtajára kiragasztva az alábbi rajz matrica változatát. Két civilszervezet próbálkozik ilyen módon a felelőtlen gazdik lelkére beszélni. Vicces a párhuzam a Hot Doggal, bár Finnországban szerintem nagyobb veszély a gépkocsiban fagyasztott kutya lehetősége. Láttam én már itt mínusz tizenöt fokban retro Zastavából vonyító staffordshire bullterriert.

 

kepatmeretezes_hu_forrokutya.jpg

(Kép: sey.fi, kennelliitto.fi)

 

Az igazat megvallva, nem sokszor találkozom olyanokkal Finnországban, akik kutyával mennek bevásárolni. Mintha kevésbé lenne ez itt szokás, mit Magyarországon, bár reprezentatív felmérést nem tartottam a kérdésben. A nagy áruházláncok azonban igyekeznek felkészülni erre a lehetőségre is és kis kutyabörtönöket helyeznek ki a biciklitározók közelébe. Ezek általában fedett helyen vannak és a nap sem süt rájuk. (Értelemszerűen, hó sem hullik rájuk.)

kepatmeretezes_hu_uresborton.jpg

(Kép: saját)

 

Ha kutya lennék, én nagyon utálnék itt várakozni. Feltehetően így lehetett ezzel az az eb is, akit pár napja fotóztam az egyik jyväskylä-i szupermarket előtt. Szomorúan feküdt a cellájában, mintha a sorsán gondolkodott volna. Amikor előkaptam a mobilomat és készítettem néhány képet, bosszúsan morogni kezdett. Személyiségi jogait tiszteletben tartva nem is teszek közzé róla közeli fotót, nehogy szégyenkeznie kelljen a haverok előtt. Amikor végeztem a bevásárlással, már nem volt bent. Biciklivel hamarosan beértem egy babakocsit toló kismamát, aki mellett ott baktatott a már kiszabadult rab.

kepatmeretezes_hu_teliborton2.jpg

(Kép: saját)

 

A jyväskylä-i belvárosban a közelmúltban nyílt kisbolt emberségesebb, azaz kutyaságosabb megoldást alkalmaz. Az épület falába kis, fémkarikákat raktak, feléjük írták, hogy: „Kutyaparkoló”. Igaz, itt nincsen fedél a négylábúak felett, de a lenti kép is azt bizonyítja, hogy az állatok kedélye jobb. Szemmel tarthatják az ajtót, ahonnan előbukkan majd a szeretett gazdi. Talán így a várakozás is elviselhetőbb, és a finn kánikulát is ki lehet bírni pár percig a szabadban.

kepatmeretezes_hu_koiraparkki.jpg

(Kép: Lak-Losonc Ágnes)