Csirkék albérletben

2017.04.25. 21:24

Finnországban a tyúktartás eléggé macerás dolog. Télen, de általában tavasszal és ősszel is fűtött helyet kell biztosítani a baromfiknak, ami eléggé megdrágítja a csirkézést. Akik mégis szeretnének kotkodácsolást és kukorékolást maguk körül, azok nyárra bérelhetnek pár háziszárnyast.

 

kepatmeretezes_hu_tyuk02.jpg

Kettős portré fenyőággal. Kép: Munanetti / Mari

 

Az interneten több magángazdaság is hirdeti az úgynevezett „vuokrakana” szolgáltatást, amit magyarul talán a „tyúkbérlés” szóval lehet a leginkább visszaadni. Bérelt tyúk. Agyament ötlet, de feltételezem, ha nem lenne rá kereslet, nem is lenne ekkora kínálat sem.

Én a Kuusikorpi nevű magángazdaság hirdetését néztem át komolyabban, de a többiek is hasonló feltételekkel adják bérbe a tyúkjaikat. Az Urjala településen található farm helyes kis formanyomtatványt is alkotott, amely segítségével a csirkék után vágyakozók könnyen és gyorsan leadhatják megrendelésüket a neten.

A szolgáltatás leírásából kiderül, hogy a kölcsönzési díj 100 euró / 3 tyúk. Minden további tyúk plusz 15 euró, s amennyiben egy kakast is szeretnének vinni, ő is ugyanannyiba kerül, vagyis 15 euró. A kakasok száma azonban erősen korlátozott, így férjet a tyúkoknak csak az tud szerezni, aki időben leadja a rendelését.

kepatmeretezes_hu_tyuk03.jpg

Együtt a banda. (A kakas mintha kicsit fáradt lenne.) Kép: Munanetti / Mari

 

A kölcsönzési idő június elsején kezdődik és az első éjszakai fagy érkezéséig tart, ami lehet akár már augusztusban is, de általában szeptemberben dermeszti meg a tájat. Az árban benne van a teljes bérlési időszak alatti telefonos vagy e-mailes tanácsadás. Beletartozik egy kisadag takarmány és mész, utóbbi a tojástermelésben a tojáshéj létrehozásához kell a madaraknak. Jár továbbá minden állatra életbiztosítás. Vagyis, ha baleset vagy betegség árnyékolja be a nyarat, a gyógykezelés költsége a bérbeadót terheli és az elhullott állat árát sem kell megtéríteni. Kikötés azonban, hogy ez a biztosítás a tudatos levágásra és megevésre nem vonatkozik. (A csalás a finnek legtöbbjére nem jellemző, így az ellenőrzésre nem is gondoltak a szabályok megfogalmazói.) Amennyiben őszre a bérlő szívéhez nő a baromfi, meg is vásárolható, méghozzá a bérleti díj és az eladási ár közötti különbség kiegyenlítésével. Egy madár ára 30 euró.

A kölcsönzési rendelés leadásakor foglalási díjat, 80 eurót kell átutalni a gazdaság számlájára, ezzel jelezheti a bérlő az üzlet komolyságát. Lehetőség van a formanyomtatványon kérni a hobbimadarak kiszállítását, de ezt önmaga is megoldhatja az ideiglenes gazda. A Kuusikorpi felhívja a figyelmet arra, hogy minden állattartónak be kell tartania az állattartásra vonatkozó törvényeket és a helyi rendeleteket, de természetesen ennek ellenőrzését sem vállalják.

kepatmeretezes_hu_tyuk04.jpg

Tyúklak, valahol a finn nyárban. Kép: Tuohimutkan kanala

 

Több hasonló oldal átnézése során találtam egy érdekes szlogent, de sajnos azt már nem jegyeztem fel, hogy hol. Utólag nem sikerült visszakeresnem, így kénytelen vagyok fejből idézni, vagyis a magyar fordítását visszaadni. Valahogy így szólt: „Miért mennék Thaiföldre pihenni, ha mehetek a tyúkólba is?”

Télűző thrash metál

2017.04.21. 18:15

Amikor a legszebb tavasz változik havas rettenetté, az sokakat megvisel. Finnországban hatványozottan ez a helyzet, hiszen ott egyes vidékeken a tél fél évig is eltarthat. Hathónapnyi fagyoskodás után hatalmas öröm, ha kizöldül a táj. Amikor ebbe a kellemes, felszabadult érzésbe belerondít Tél tábornok, a fél ország kiborul. Vagy a kétharmada, de nem akarok politizálni.

A finneknek külön szavuk is van a visszatérő télre, ez a „takatalvi”. Abból, hogy saját elnevezése van a jelenségnek, látszik, élő probléma a télbe történő visszazuhanás. A Mokoma nevű metálbanda 2003-ban meg is énekelte, vagyis inkább meghörögte az északi depresszió egyik kiváltó okát, a takatalvit. A szám annyira híven tükrözi azt a lelkiállapotot, amit a már eltűntnek hitt évszak visszatérése okoz, hogy egy csöppnyi, stílusos képzavarral akár örökzöldnek is tekinthetjük.

 

kepatmeretezes_hu_mokomaegy.jpg

Mokoma, középen az alapító énekes, Marko Annala. Kép: YouTube

 

A Mokoma együttest Marko Annala alapította 1996-ban, aki egyben a csapat énekese, bocsánat, hörgője is. A banda neve Marko Annala egy korábbi barátnőjének, vagyis inkább az ő karjalai származású nagymamájának köszönhető. A nagyi ugyanis karjalai nyelvjárásban morgott kis unokájára és annak barátaira, ha valami rosszat tettek. Szavajárását a hivatalos finnt használók és a szlengben beszélő fiatalok sem nagyon értették, de Annalának megtetszett a „mokoma” szó, így ez lett a zenekar neve. (Az 1970-ben kiadott Finn-magyar szótár szerint a „mokoma” a hivatalos finnben jelentheti: „ilyen-amolyan, derék, kitűnő, jelentéktelen, hitvány, semmirekellő”. Vagyis igazán ellentmondásos, és még nem is tudom, hogy a karjalaiak egykor mit is érthettek alatta.)

A Takatalvi című szám az együttes Kurimus (Örvény) című stúdióalbumán jelent meg 2003-ban. A thrash metál rajongók azonnal a szívükbe zárták, videoklipjét a közszolgálati televízió többször is játszotta. Most mindenki megtekintheti és így azonnal meg is értheti, milyen elképesztően laza dolog volt a TV-től, hogy a műsorára tűzte.

Szeretettel küldöm a magyarországi tavaszváróknak és mindenkinek, aki szereti! Kellemes szórakozást! (Csak saját felelősségre!)

Állati buli a szomszédban

2017.04.19. 12:08

A húsvét Finnországban is négynapos ünnep, hiszen a dolgozók legtöbbjének már pénteken elkezdődik és legközelebb csak kedden kell munkába menni. Sokan elutaznak otthonról, kihasználva a hosszú hétvége nyújtotta lazítási lehetőséget. Akik otthon maradnak, azok is pihenni szeretnének.

Feltehetően így voltak ezzel történetünk szenvedő alanyai is, a kelet-finnországi Mikkeli városában lévő egyik emeletes ház lakói. Ők azonban vasárnap éjjel, 23 óra körül éktelen hangzavarra lettek figyelmesek. Az egyik lakásban teljes erővel tombolt a buli, helyi slágerek üvöltöttek, ahogy a hangszórón kifért.

A szomszédok először csöngettek, aztán dörömböltek az ajtón, de semmi sem történt, végül kihívták a rendőrséget. Az eset azért is volt furcsa, mert az egyébként bérelt lakásban nem fiatalok, hanem egy hatvan év körüli házaspár lakik a macskájukkal. Próbálták őket hívni telefonon, de senki sem vette fel. A kiérkező közegek is eljátszották ugyanazt, amit a szomszédok, csöngettek, dörömböltek, de semmi sem történt. Nem tudom, milyen szabályok vonatkoznak Finnben az ilyen helyzetre, de az újság szerint, mivel belülről nem hallatszott veszekedés vagy verekedés hangja, a rendőrök szépen távoztak, a zene meg ment tovább. A szomszédoknak sikerült elérni telefonon a lakást kiadó tulajdonost, aki azonban szintén nem volt a városban, vagyis ő sem tudott mit tenni.

Másnap reggel, amikor a Helsinkiben pihengető házaspár megnézte a lenémított telefonját, volt rajta néhány nem fogadott hívás. Hamarosan kereste őket a lakás tulajdonosa és kérdőre vonta a meglepődött víkendezőket a hangos húsvét miatt. Kiderült, hogy ők pár száz kilométerre vannak az otthonuktól és csak a hatéves macskájuk, Nona őrzi a lakást.

 

kepatmeretezes_hu_macsur.jpg

Macska az úr a házban. Kép: Minttu Tamski

 

A feleség gyorsan telefonált annak a barátjuknak, akit megbíztak a macska etetésével, amíg távol vannak. Ő elmondta, hogy vasárnap délelőtt járt ott, mindent rendben talált, csend volt és béke. A barát kapta magát és elrohant a lakáshoz, ahol kikapcsolta az üvöltő sztereót. Csak Nona volt otthon, aki kissé fáradtnak tűnt, mint aki keveset aludt, mert átmúlatta az éjszakát.

kepatmeretezes_hu_macsalszik.jpg

Nehéz éjszakám volt, hagyjatok! Kép: Minttu Tamski

 

A házaspár arra gyanakszik, hogy Nona unalmában elszórakoztatta egy kicsit önmagát. Természetesen nem zenét akart hallgatni, hanem a berendezésen világító fényt szerette volna levadászni. Kedvelt szórakozása ugyanis, hogy lézerfény után szaladgál, amit a gazdái vetítenek ki neki. A házaspár most macskabiztossá igyekszik tenni a zenegépeit és a ház minden lakójától egyesével bocsánatot kér.

kepatmeretezes_hu_macsbosszu.jpg

Véletlen? Aligha! Bosszú volt, bosszú! Kép: Jari Rahikainen

Forrás: Iltalehti

Jelenkori falfirkálók kedvelt közhelye, hogy már őseink is szerettek rajzolgatni falakra, sziklákra. Igaz, mindez a rendőrséget vagy az átfestett falak, kerítések, közlekedési eszközök tulajdonosait a legritkább esetben hatja meg. Pedig csak pár ezer évet kellene várniuk és a most zavarónak tartott mázolmányok kultúrtörténeti kinccsé változnak. Egy ilyen primitív, de felbecsülhetetlen értékű, ősi alkotásra bukkant Anssi Toivanen egy finnországi szigeten, Pöyhönsaarin.

 

kepatmeretezes_hu_kokorkisebb.jpg

Mint aki jól végezte a dolgát. Anssi Toivanen üldögél a sziklán. Kép: Iltalehti

 

A grafikusként dolgozó, 49 éves Anssi Toivanen hobbija a természetjárás. A Leppävirtában lakó férfi nem csak vaktában bolyong a finn fenyvesekben, hanem igyekszik felfedezni a különleges természeti képződményeket. Mindezek mellett bátor ember is, mert a közelmúltban azt vette a fejébe, hogy medvebarlangokat fog felkutatni. Lakóhelye közelében található az Unnukka tó, amelyben közel 400 különböző nagyságú sziget van. Érdekes tó ez az Unnukka, hiszen mindössze 80 négyzetkilométer a területe, legmélyebb pontja azonban 41 méterrel van a víz szintje alatt és az alaposan tagolt partvonala 478 kilométer hosszúságú. (A Balaton 598 négyzetkilométer, legnagyobb mélysége csupán 11 méter körül van, partvonala pedig mindössze 200 kilométer.)

Az Unnukka egyik szigete a Pöyhönsaari, amelynek nyugati partvonalát a népnyelv Medvehegynek nevezi, habár valójában csak egy szürke sziklafal az egész. Hősünk joggal gondolhatta, hogy ott lehet vagy lehetett egykor medvelak, ha már a mézkedvelő bundásról nevezték el. Februárban neki is vágott a kalandnak, körülnézett a szigeten. A nagy hideg ebben az esetben nem hátráltató, hanem segítő körülmény, ugyanis ilyenkor minden csonttá van arrafelé fagyva, így nincs szükség csónakra a szigetvilág bejárásához.

kepatmeretezes_hu_kokorsziget.jpg

Medvehegy a Pöyhönsaari nyugati oldalán februárban. Kép: Anssi Toivanen / Iltalehti

 

Toivanen barlangot sajnos nem talált, de körülbelül öt méter magasságban egy furcsa, vöröses pálcikaembert vélt látni az egyik sziklán. Grafikus lévén érdekelni kezdte a dolog, készített néhány fényképet és otthon utánanézett a szakirodalomban a látottaknak. Miután bizonyítottnak vélte, hogy eddig ismeretlen, őskori rajzot fedezett fel, bejelentette a dolgot a Kuopióban lévő múzeumnak. A múzeum szakértője, Tanja Tenhunen régész a helyszínre utazott és igazolta a felfedező sejtését.

kepatmeretezes_hu_kokorfestmeny.jpg

Egy kis hunyorítás után belelátható a sziklába a kb. kétméteres pálcikaemberke. Kép: Anssi Toivanen / Iltalehti

 

Tanja Tenhunen az Iltalehti című lapnak elmondta, hogy Észak-Savo tartomány tekintetében ez a sziklarajz nagy jelentőségű, hiszen ott ezen kívül csak egyetlenegy másikra bukkantak eddig. Finnország más területein összesen 150 sziklára festett alakról van tudomása a régészeknek. A Pöyhönsaarin fellelt rajz körülbelül 5200-3600 évvel időszámításunk előtt keletkezhetett. A pálcikaembernek jól látszanak a lábai, amelyek közül az egyik be van hajlítva. A figura a kezében is tart valamit, talán fegyvert. A rajz a Finnországban sok helyen megtalálható vasoxid felhasználásával készült, amelybe a korabeli tagger zsírt vagy vért kevert. Munkáját dicséri, hogy az anyag még ennyi ezer év elteltével is ott van, ahová egykor felkente. További érdekesség, hogy feltehetően nem kellett sziklát másznia azért, hogy dolgozhasson, mert a kőkorszakban az Unnukka vízszintje lényegesen magasabban volt. Vagyis akár a jégen, akár egy csónakban állva is alkothatott a művész.

A régész szerint elképzelhető, hogy további rajzok bukkannak elő a környéken, hiszen hatalmas területről van szó, amit ilyen szempontból nem kutattak még át. A sziklákat benövő növényzet is rejthet további érdekességeket. Fontos azonban, hogy aki ilyen, őskori freskókra talál, az ne bolygassa meg a lelőhelyet és jelentse be a múzeumnak a felfedezését, ahogyan azt tette Anssi Toivanen is.

Forrás: Iltalehti

Madárdal karaoke

2017.04.11. 16:16

Madárlesen ücsörögni Finnországban menő dolog. Sokak hobbija a madármegfigyelés, rengeteg faépítmény várja országszerte a kukkolókat. A túrabakancs biznisz ugyanolyan jól megy, mint a távcsőüzlet, és a szakirodalom is remekül fogy. Utóbbiak között a Suomen Luonto (Finn Természet) című képes magazin – színvonalas írásaival –, jelentős rangot vívott ki magának. Internetes oldalán ráadásul a madárhang specialisták is hosszan elidőzhetnek.

 

kepatmeretezes_hu_madarszem.jpg

Mi figyeljük őket, vagy ők minket? Kép: pixabay.com

 

Valakik vették a fáradtságot és a Suomen Luonto oldalán feliratozták néhány madár énekét. Ahogyan az a karaoke bárokban lenni szokott, a képernyőn látszik az adott énekes képe, a dalszöveg üres betűkkel olvasható ugyanott, majd szépen színt vált, ahogyan a „művész” az adott részhez ér. Aki együtt szeretné zengeni az éneket a tollas előadókkal, annak alapos felkészültséggel kell rendelkeznie, vagy sok vodkát szükséges előtte fogyasztania. Próbálkozni természetesen lehet, például itt és most.

Kezdőknek mindenképp a szakállas bagoly huhogása, vagyis inkább bvuugása ajánlott. Baglyunk nem rohan sehová, hosszú szünetet tart két megszólalás között. A gondos karaokevideó-készítők ezt kis kockákkal jelezték, amik ugyanúgy színesek lesznek az idő múlásával, mint egyébként a betűk. Van tehát lehetősége a dalra fakadónak, hogy átérezze a bagolyköltészet lényegét. Finnesen egyszerű az egész.

 

Az örvös galamb mondanivalója sem túl bonyolult, bár itt már oda kell figyelni a ritmusra. A hangok nyújtása szintén koncentrációt igényel, de talán segíthet az, hogy Magyarhonban is hasonló szövege van a galambféléknek. Nyelvrokonok, vagyunk, vagy mi a csuda.

 

Fontos, hogy a dankasirályok kiáltásait semmiképp se gyakoroljuk tömegközlekedési eszközön. Amennyiben mégis erre ragadtatnánk magunkat, legyünk felkészülve utastársaink furcsa tekintetére és ne lepődjünk meg, ha valamelyik megállóban vár minket egy mentőautó.

 

A feketerigót követni már csak az igazán profi karaokézóknak sikerülhet. Annyira cifrázza a madárka, hogy a videót megalkotók még a képet is mozgatták egy kicsit, hogy segítsék a dal hiteles előadását. Ne legyünk elkeseredve, ha elsőre nem sikerül szöveghűen reprodukálni a hallottakat, ezredikre sem fog.

 

Végezetül a széncinke és a szarka duettjére hívom fel a figyelmet. Nálunk ez a két hang hallható a legtöbbet. A cinke nem zavar kifejezetten, de hajnali négykor a szarkák beszélgetése már csöppet idegtépő. Ez a fekete-fehér tolvaj banda annyira bátor mifelénk, hogy csöppet sem zavarja őket, ha rájuk kiabálok. Egy pillanatra felfüggesztik a cserregésüket, rám pillantanak, hogy meggyőződjenek, ki az a lúzer, akinek az álmát szétordították, aztán folytatják ott, ahol abbahagyták.

Te kit választanál?

2017.04.09. 15:13

Szavaztam! Első alkalommal, amióta Finnországban élek. Nem vagyok még finn állampolgár, de jött értesítő, hogy helyi lakosként én is alakítgathatom az önkormányzati testület összetételét. Ha már megtehetem, akkor fogtam magam és a reggeli hóesés ellenére nekivágtam a húszperces sétának, ami a szavazóhelyiségig vezetett.

 

kepatmeretezes_hu_tablak.jpg

Fejek, pártok, nevek, számok. Választási hirdetések a városban. (Saját fotó.)

 

Hihetetlen, hogy 2017. április 9-én havazásban indultam leadni a szavazatomat az önkormányzati választásokon. Nagy tolongás nem volt az iskolában, ahol az urna állt. Néhány egyszerű felirat eligazított arról, hogy melyik terembe kell menni, sőt, a jelöltek listája is ki volt ragasztva egy nagy üvegajtóra. Az iskola aulájában, ahonnan a szavazóhelyiség nyílt, egy asztalra süti, kávé volt kipakolva. Mellette a felirat, hogy az iskola egyik osztálya olaszországi kirándulásra gyűjt. Lehetett fogyasztani némi adományért cserébe. Egy másik asztal mögött egy idős bácsi üldögélt, valamelyik jótékonysági egyesületnek gyűjtött. Az ő perselyébe bedobott pénz ellenében nem járt enni vagy innivaló, de lelkesen kívánt minden szavazónak kellemes virágvasárnapot.

kepatmeretezes_hu_nevsor.jpg

Lehetett böngészni. Nem lett volna érdemes kinyomtatni egy ekkora lepedőt egyetlen X-ért. (Saját fotó.)

 

A szavazás gyorsan ment. Először az értesítést kellett leadni, majd az alapján ellenőrizték a névsorban, hogy jogosult vagyok-e szavazni. Megkaptam a szavazólapot, amin egy nagy kör volt. Ebbe a körbe kellett beírni annak a jelöltnek a számát, akire szavazni akarok. Vagyis nem nyomtatták ki az egész jelöltlistát, nem kellett a nevek mellé ikszelni. A fülképen ott volt a teljes névsor a sorszámokkal, lehetett ellenőrizni, hogy jó számot magoltam-e be. A mérhetetlen bizalom jelének értékeltem, hogy a számot a körbe ceruzával kellett beírni. Ezek nem ismerik a radírt? El sem tudják képzelni, hogy valaki csalni akar?

kepatmeretezes_hu_ceruza.jpg

A ceruza nem azért van odakötözve, mert esetleg ellopnák, hanem, hogy ne essen le. (Saját fotó.)

 

A szavazólapot a számozás után összehajtottam és az urnához léptem. Itt be kellett mutatnom valami iratot, ami alapján megállapították, hogy én vagyok én. Miután ez megtörtént, a lapot lepecsételték és már dobhattam is be a faládába. Nem volt tehát a magyarországi szokásoknak megfelelő borítékolás, gondolom, így könnyebb a felbontás és egy kis környezetvédelem is vegyül a praktikummal. Kevesebb szemetet termel ugyanis a választás. (Szép ez a mondat, de senki se értse félre, ezúttal nem átvitt értelmű.)

Ennek a választásnak egyébként szerintem nincs túl nagy tétje, talán csak az, hogy a népek gyakorolhatják a demokráciát. A pártok a szélsőségeseket leszámítva nagyon egyformák és a jelöltek karaktere között sincs nagy eltérés. Bár az is lehet, túl kevés ideje élek az országban és a nyelvi szintem sem elég még ahhoz, hogy a leheletnyi eltéréseket érzékeljem. Megnéztem pár rettenetes választási videót és tényleg nem értem, mi alapján választ az, aki nem húz szélsőjobbra vagy szélsőbalra.

Mindenki nagyjából ugyanazt mondta, ígérte. (Több figyelmet a gyerekeknek, időseknek, fiataloknak, több munkahelyet, nagyobb közbiztonságot, kevesebb adót, tisztább környezetet, az egészségügy, közlekedés javítását, a bürokrácia csökkentését.)

Ezt a közhelyparádét felhasználva készült az alábbi hirdetés, aminek főszereplője egy kitalált jelölt és egy egész sorozatot gyártottak belőle. A szerepet játszó színész ígér mindent, amit ilyenkor ígérni szoktak. A valódi üzenet azonban a hirdetés végén van, ahol a „Vállalkozók pártja” biztatja a szavazókat, hogy támogassák a valódi vállalkozókat a választáson.

Nekem erről egy Churchill idézet jutott az eszembe, ami így szól: „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.” Cinikus volt az öreg, de szellemes. Egyébként én sem tudnám racionálisan megindokolni, hogy miért arra szavaztam, akire.

A finnek szeretik a betűket. Személyes tapasztalatom, hogy rengeteget olvasnak, meglepően sok itt a könyvesbolt és az antikvárium. Jyväskylä-ben mindezeken felül minden tavasszal van egy vásár a városi könyvtárban, ahol helyi és környékbeli antikváriusok kínálják az árujukat. Itt botlottam bele a Tuntematon maa című mesekönyvbe, amelynek szerzőjeként a György Jánosi név szerepelt. Nem teketóriáztam sokat, öt papírpoharas kávé áráért megvettem.

 

kepatmeretezes_hu_sekonyvbor.jpg

A szerző nem lett Janosi, ott az ékezet, még, ha nem is pirossal, hanem fehérrel

 

A mesekönyv eredetije Seholsincsország címmel jelent meg 1935-ben Magyarországon, s két évvel később a Gummerus Kiadónak köszönhetően már Finnországban is olvasható volt a Tuntematon maa. (A magyar kiadás borítóján Seholsincs ország a cím, a finn kiadásban eredeti címként Seholsincs-ország szerepel, míg a szerző több újságcikkben így írja: Seholsincsország.) A kötetben tizennégy, pár oldalas mese található, amelyet Jánosi György, református lelkész írt. A kedves és kifejező rajzokat Nemes Török János készítette, a fordításért a szép nevű Helmi Helminen (helmi = gyöngy) volt a felelős. Gyorsan utánanéztem a neten az alkotóknak, mert korábban egyikük nevét sem hallottam.

kepatmeretezes_hu_seszakall.jpg

Idős házaspár és az ő reménységük

 

Jánosi György Beregszászon született 1889-ben, szegény családban. Édesapja korán meghalt, így anyja egyedül nevelte kilenc testvérével együtt. Jánosi György jó tanuló volt, sikerült gimnáziumba mennie, de a tanulás mellett dolgoznia kellett. Nyaranta napszámosként keresett némi pénz, vagyis nem unatkozhatott sokat a vakációk alatt. Tanulmányainak befejezése után előbb református segédlelkész, majd lelkész lett. 1914-ben megnősült, az évek során négy gyermeke született.

kepatmeretezes_hu_sefutas.jpg

Két szegény rászoruló gyerek fut valahová

 

Az I. világháborúban Jánosi György tábori lelkészként vett részt, majd a Tolna megyei Váraljára került, ahol az 1954-es kényszernyugdíjazásáig szolgált. A közösség életében tevékenyen vett részt, számos újságcikket, elbeszélést, verset jelentetett meg különféle lapokban. A kommunizmust megvetette, de egészen sokáig sikerült elkerülnie a felelősségre vonást, végül mégis akkorát hibázott, ami miatt öt hónapig az ÁVH-nál „vendégeskedett”. 1953 márciusában, amikor Sztálin meghalt, a református templomról bevonatta az oda már kitett gyászlobogót. A zászlótlanítás márciustól augusztusig terjedő fogságot jelentett számra, majd 1954 januárjában kénytelen volt nyugdíjba vonulni. 1966-ban Szekszárdon hunyt el 77 éves korában.

kepatmeretezes_hu_sekiralyipar.jpg

Hatalmasságok és apróságok

 

A rajzoló, Nemes Török János születési évszáma az interneten általam talált helyeken kérdőjelesen szerepel, vagyis feltehetően 1900-ban született. A grafikus, karikaturista első rajzai a Fidibusz című szatirikus folyóiratban láttak napvilágot 1919-ben, majd haláláig, 1980-ig rengeteg lapban publikált. Többek között a Ludas Matyi és a Füles is igénybe vette tehetségét. A Seholsincsországban minden mese címe felett van egy rajza, és néhány meséhez egész oldalas illusztrációt is készített.

kepatmeretezes_hu_setojasnagy.jpg

Egy tojás mind felett

 

A Tamperében, 1905-ben született Helmi Helminen Helsinkiben járt egyetemre, történelem szakra. Több néprajzi gyűjtőkörúton vett részt a ma már Oroszországhoz tartozó Karjalában, de járt Észtországban és Magyarországon is. 1948-71 között a Helsinki Városi Múzeum igazgatója volt. A helyi könyvtárban utánanéztem, két magyar műfordítása kölcsönözhető, méghozzá Kodolányi János: Feketevíz és Jókai Mór: Az új földesúr című munkája. Helmi Helminen 1976-ban hunyt el.

kepatmeretezes_hu_sevarazslo.jpg

Varázsolj nekünk valami szépet!

 

A Seholsincsország az első könyv, ami egykor magyarul született meg, én azonban egy másik nyelven olvastam. Jó lenne egyszer az eredetibe is belenézni, kíváncsi vagyok, hogy mindent jól értettem-e és arra is, hogy a fordító hogyan oldotta meg a két nyelv kifejezései közötti eltéréseket. Amikor először belelapoztam, még nem vettem észre, csak otthon lettem rá figyelmes, hogy egy száraz, töredezett, négylevelű lóherét is rejt a könyv. Ki tudja, mióta pihent már a lapok között és ki tette oda? Nem vagyok babonás, de benne hagytam, hátha egyszer szerencsét hoz valakinek.

kepatmeretezes_hu_selohere.jpg

A képek a könyv rajzai plusz a lóhere. A fotókat én készítettem, és ez meg is látszik.

Meztelenkedés a bankón

2017.04.03. 13:58

Az északiakat – köztük a finneket –, visszahúzódó, introvertált népeknek tartják. Ezért is érdekes, hogy kilencvenöt évvel ezelőtt egy csapat meztelen nő, férfi és gyerek került a nagy címletű finn papírpénzekre.

 

kepatmeretezes_hu_50markka.jpg

Távolban egy gőzhajó. Kép: setelit.com

 

II. Sándor, orosz cár 1860. április 4-én írta alá azt a dokumentumot, amely megengedte a finneknek, hogy a birodalmon belül saját pénzt hozzanak létre. A rubel a Krími háborúnak köszönhetően elvesztette stabilitását, így ezt az alkalmat használták ki a finnek a saját valuta létrehozására. A cár belement a játékba, de természetesen ezt a saját nyereségét szem előtt tartva tette. A rubel és a finn pénzegység egymáshoz viszonyított árfolyamát rögzítették, méghozzá 1:4 arányban. Az átváltás során remekül tudtak nyerészkedni az orosz urak. Hiába, velük csak így lehet üzletelni!

1markkab.jpg

Negyed rubel, azaz egy finn márka. Kép: kerailyraha.fi

 

A finnek szerették volna, ha az új pénz bevezetését mindenki szívügyének tekinti az országban, ezért kiváló marketingfogásként megpályáztatták a nevét. Jöttek is az érdekesebbnél érdekesebb ötletek, felmerült például az orava (mókus) vagy az omena (alma) elnevezés is. A váltópénzt muru (morzsa) vagy rahtu (szemernyi, szikrányi) néven illették volna a kreatív elmék. Végül a márka és penni szavak győzedelmeskedtek. A márka középkori nemesfém mértékegység volt, és a penni eredete is hasonló, bár többen vitatkoznak a származásán.

kepatmeretezes_hu_100markkaa.jpg

A háttérben termelnek a gyárak. Kép: setelit.com

 

Nekem személy szerint az orava (mókus) név tetszik, amely nem is olyan légből kapott cukiskodás, mint amilyennek látszik. A régi időkben ugyanis szegény mókusok bőre volt finn földön a kereskedelmet megkönnyítő, közvetítő áru. Valahol olvastam, hogy a középkorban egy tehén ára 100 mókus bőre volt. Igaz, az információ forrására már nem emlékszem, de nem tartom elképzelhetetlennek ezt a számot. Nem mellesleg a finn raha (pénz) szó eredetileg azt jelentette: mókusbőr. Megérdemelték volna tehát szerencsétlen, nyúzott rágcsálók, hogy így tisztelegjenek a közgazdaság oltárán hozott áldozatuk előtt.

kepatmeretezes_hu_mokus.jpg

Az ő bőrére ment a vásár. Kép: pixabay.com

 

A mókusok szerencséjére a finnek tehát 1860-tól márkával fizettek, s ezt a jó szokásukat megtartották az 1917-ben kivívott függetlenségük után is. Az addig használt érméiket és bankóikat nemzeti szimbólumaikkal díszítették, néhány nevezetes épületükkel, és természeti képekkel elegyítve. 1922-ben azonban új papírpénzeket vezettek be, amelyeket – a korábbi sorozatot is jegyző –, Eliel Saarinen (1873-1950) tervezett meg. A Helsinkiben található vasúti pályaudvar épületét is megálmodó Saarinen azonban úgy tűnik, nem szerette önmagát ismételni, így valami egészen újszerű dologgal állt elő. Aktokkal dobta fel kicsit az unalmas bankjegyeket.

kepatmeretezes_hu_500markkaa.jpg

A parasztoknak sincs ruhája. Kép: setelit.com

 

Az első megdöbbenést néhány kritikus újságcikk követte, majd a botrány lassan a semmibe veszett. A finnek gyorsan megszokták a csupasz fenekek és mellek látványát, különben is, a szaunákban láttak eleget belőlük. Feltehetően jobban érdekelte őket, hogy mennyi vodkát kapnak a pénzükért, mint a művész és az erkölcscsőszök vitája.

kepatmeretezes_hu_1000markkaa.jpg

Lépjünk a fénybe! (Miért hurcolják azt a kígyót a gyerekek?) Kép: finntimo.com

 

A meztelen sorozat végül egészen sokáig, 1955-ig forgott közkézen, igaz, a világháború után változtattak rajta néhány dolgot, például a színét. A legfurcsább beavatkozás azonban egy műtét volt, közvetlenül a háborút követően. Ekkor Finnországban is elszabadult az infláció, amelyet felezéssel igyekezett az állam kordában tartani. Szó szerint erről volt szó, ugyanis a nagy címletű bankjegyeket egyszerűen meg kellett felezni, az egyik feléért vásároltak, a másik felét kötelező kölcsönként felajánlották az ország újjáépítésre. Ez az intézkedés természetesen nagyobb elégedetlenséggel járt, mint a pucér alakok megjelenése, de a kötelességtudó finnek ezúttal sem zúgolódtak sokáig. A kényszerű kölcsönre az állam még 2% kamatot is adott, habár ezzel a nép nem sokra ment, hiszen az infláció a felezés ellenére jócskán meghaladta a kamat mértékét. (Az állam 1949-ben fizette vissza a kölcsönt a nevetségesen alacsony kamattal együtt. Itt nem a „nevetségesen alacsony” a figyelemreméltó, hanem a „fizette vissza”.)

kepatmeretezes_hu_felpenz_1.jpg

Én elmentem a vásárba fél pénzzel. Kép: kerailyraha.fi

Magyarországon ebben az időben hiperinfláció tombolt, amit a pengőt váltó forint bevezetése állított meg. Külön érdekesség, hogy a finneknek ehhez is volt közük. Az új forintot ugyanis Franciaországból és Finnországból beszerzett papírra nyomtatták. De, ez már egy másik történet.

Favágók és űrlények

2017.03.31. 10:57

Negyvenhat évvel ezelőtt számolt be a közép-finnországi Jyväskylä-ben megjelenő, Keskisuomalainen című, regionális napilap arról, hogy idegen létformák próbálták felvenni a kapcsolatot az emberiséggel. Vendégeink azonban valamit nagyon elszámolhattak, mert az ENSZ illetékesei vagy a nagyhatalmak politikusai helyett finn favágókkal igyekeztek barátkozni. Csaknem ráfizettek erre a tévedésükre.

 

kepatmeretezes_hu_telierdo.jpg

Csalóka harmónia. Egy ilyen fagyos rengetegben földi farkasokkal sem szívesen találkoznék, nemhogy űrutazókkal. A fotó illusztráció. Kép: Pixabay

 

1971. február 5-én, a Kinnula településhez csatolt Kangaskylä falut körülvevő erdőben két fiatal favágó dolgozott. Ahogyan az Mauno Ihanti újságíró tényfeltáró riportjából kiderült, a huszonegy éves Petter Aliranta és a tizennyolc éves Esko Juhani Sneck már reggel óta kint volt a rengetegben. Februárban arrafelé még eléggé hideg van és a nap is korán nyugovóra tér. Délután három óra körül kezdett szürkülni, ezért az erdei munkások már a szerszámaikat tisztogatták és hazatérni készültek, amikor valami szokatlanra lettek figyelmesek.

A fák lombjai felett feltűnt egy repülő szerkezet, amely hangtalanul ereszkedett alá, épp hőseink elé, az általuk kemény munkával létrehozott tisztásra. A klasszikus repülőcsészealj osztályba sorolható jármű négy, vékony lábra támaszkodva landolt, körülbelül tizenöt méterre a kővé dermedt melósoktól. Pár pillanat múlva megnyílt a szerkezet alja és egy fura figura lebegett ki rajta.

ufo_rajz.jpg

Rekonstrukciós rajz a látogató és járműve méreteiről, megjelenéséről. Kép: cryptopia.us

 

Az egy méternél alacsonyabb látogató szkafanderben volt, így később a két szemtanú nem tudta pontosan megmondani, hogy élőlény vagy robot lépdelt-e feléjük a búvárruhaszerű, zöld öltözetben. Azt mindketten megerősítették, hogy habár lábnyomott hagyott a hóban, de nem süllyedt abba bele. Szintén megegyezett a leírásuk arról, hogy az űrutazónak nem voltak ujjai. Vagy legalábbis nem ötujjas kesztyűt viselt.

Miközben a legbátrabb, bár nem túl elővigyázatos izé a havon lassan közeledett az emberekhez, azok észrevették, hogy az UFO ablakaiból három másik izé lesi a fejleményeket. Petter Aliranta eszmélt először a bénultságból és ösztönösen berántotta az épp a kezében lévő motoros fűrészt, ami nagy robajjal kapcsolt teljes fordulatszámra. Az ufonauta szerencsére helyesen értelmezte a kialakult kultúraközi helyzetet és a kommunikáció megkísérlése helyett a menekülés nem épp dicsőséges, de praktikus taktikáját választotta.

kepatmeretezes_hu_furesz.jpg

Veszélyes élőlények a finn erdőben. A fotó illusztráció. Kép: yle.fi

 

Embereink a megfutamodást látva felbátorodtak és a betolakodó felé vetették magukat. Az üldözést erősen lelassította a motoros fűrész, amit Aliranta el is ejtett a nagy rohanás közepette. Az űrlény eközben visszaért járműve alá és lebegve próbált ismét bejutni az alsó ajtón. Csaknem sikerült is neki mindez, de egy utolsó nekirugaszkodással Aliranta elérte és megragadta a távozni készülő egyik lábát. A csúcstechnológia azonban ezúttal legyőzte a nyers erőszakot, mert Aliranta egy égető érzés miatt kénytelen volt elengedni zsákmányát. A jármű kijárata becsukódott és diszkrét duruzsolással, fényjelenség nélkül felemelkedve távozott a végtelenbe és tovább.

A két favágó úgy ítélte meg, hogy az egész incidens nem tartott tovább három percnél, de utána iszonyatos fáradtság lett rajtuk úrrá, nehezükre esett a mozgás. Aliranta kezén égési sérülések voltak és a hóban is látszott az UFO négy lábának nyoma, sőt, a leszállóhely környékén olvadást tapasztaltak.

Hőseink még pihegtek egy órácskát az erdőben és csak utána érezték annyira erősnek magukat, hogy hazatérjenek. Otthon csupán a családtagjaiknak mesélték el a történteket, így a helyi pletykapostának kellett másfél hónap, mire a kinnulai származású újságíró, Mauno Ihanti fülébe jutott a hír. Akkoriban hatalmas médiavisszhangot kapott az ügy, több finnországi ufó-kutató szentelt neki hosszabb-rövidebb tanulmányt. A szenzáció hullámai rövidesen átcsaptak az országhatárokon, a téma iránt érdeklődők világszerte képesek voltak heves vitákat folytatni a legapróbb részletekről. A kinnulai eseménynek még magyar nyelvű ismertetőjére is ráakadtam az interneten.

ufo_szines.jpg

Kiszínezett történethez kiszínezett rajz illik. Itt jól látszik a zöld szín dominanciája. Kép: YouTube

Sajnos azonban van néhány olyan körülmény, ami erősen megkérdőjelezi a történet valóságtartalmát. Az egyik épp az azóta elhunyt újságíró, Mauno Ihanti, akit a rá emlékezők élénk fantáziával megáldott, színes személyiségnek írnak le. Az eset kisebb logikai buktatóin túl azonban az igazság elleni legfőbb érv az, hogy a tényfeltáró riportot a Keskisuomalainen című lap 1971. április 1-jén közölte.

Az idei nőnapra jelent meg a finnek kedvenc ékszergyártójának legújabb kollekciója, amelynek húzódarabján egy földre köpő lány látható. A Kalevala Koru cég vándorkiállítása pár napja nyitott meg Jyväskylä-ben, ahol a saját szememmel láthattam a becses ékszer egy példányát.

 

kepatmeretezes_hu_kopolany3.jpg

Köpő kislány (Sylkevä tyttö) – Kép: Kelevala Koru

 

A hagyományok tisztelete és az állandó megújulás egyszerre jellemzi az idén 80 éves Kalevala Korut. A finn, népi eposz, a Kalevala vad világa ugyanúgy felfedezhető munkáikban, mint a jelenkori lázadás szelleme. Az ékszereket kizárólag Finnországban állítják elő, így a távol-keleti munka hanyagolása miatt az áruk eléggé borsos. Mindezek ellenére a legtöbb finn háztartásban akad néhány Kalevala Koru ékszer, amelynek értékét a nemzeti büszkeség és a családi legendák is növelik.

kepatmeretezes_hu_kovesnyaklanc.jpg

Börje Rajalin által az 1960-as években tervezett nyaklánc. Az ezüst és aranyozott ezüst csillogását harmonikusan egészíti ki a finnországi spektrolit visszafogott fénye. (Nem sok értelme van ennek a mondatnak, de legalább költői.) – Kép: Anneli Hemmilä-Nurmi

 

A gyár alapításának története 1935-re nyúlik vissza, amikor Finnországban a Kalevala századik évét ünnepelték. Az ünnepségek alkalmával a hölgyek és urak mindenhol estélyi ruhában és frakkban jelentek meg, úri módon éltették a népi kultúrát. Egyetlen kivétel volt csak, Elsa Heporauta írónő, aki következetesen népviseletben ment a fogadásokra. Az európai műveltséggel rendelkező – Magyarországon is járt – asszony ekkor határozta el, hogy valamit tesz a kalevalai örökség hétköznapivá tételéért, mai frázissal élve: „Kicsavarja az elit kezéből és visszaadja a népnek.” Első lépésként egy szobor felállítását tűzte ki célul, amely a Kalevala verseit életben tartó nőknek állít emléket. A szobor témája Louhi lett, aki a Kalevalában az északi népet vezérlő nő, mondhatni, az „északi boszorkány” volt.

kepatmeretezes_hu_louhi.jpg

Elsa Heporauta (1883-1960) és a megvalósult Louhi szobor – Kép: Kalevalaisten Naisten Liitto

 

Az adakozás az első fellángolás után – ahogyan az ilyenkor lenni szokott – gyorsan megrekedt, így Elsa Heporautának gyorsan ki kellett találnia valamit. Az ügy felkarolásnak érdekében létrehozott Kalevalai Nők Szövetsége elkezdett ékszereket gyártani bronzból és ezüstből. Az ékszerek mintájául a Kalevala versek keletkezésének idejéből származó régészeti leletek szolgáltak. Az üzlet beindult, annyira, hogy érdemes volt saját vállalatot létrehozni 1937-ben, amely a finnesen egyszerű Kalevala Koru (Kalevala Ékszer) nevet kapta.

kepatmeretezes_hu_csatok.jpg

Mindkét csat eredetijét finn földből ásták ki a régészek. A kisebbik csat a keresztes hadjáratok, a nagyobbik a népvándorlás korából származó lelet alapján készült. – Kép: Anneli Hemmilä-Nurmi

 

Napjainkban aranyból is készülnek termékek, de a kezdetekkor használt fát manapság már nem tartják elég sikkesnek. Fa dísztárgyak is láthatók azonban a jyväskylä-i kiállításon. A gyümölcsöstálak, kupák külön érdekessége, hogy azokat a háborúban megsérült, más, nehéz munkát nem bíró veteránok alkották. Gyűjtők körében manapság ezeknek csaknem akkora értékük van, mint az ékszereknek.

kepatmeretezes_hu_veinemoinen.jpg

Väinämöinen, a Kalevala főalakja muzsikál – kantelén játszik – ezen a faragványon –

Kép: Anneli Hemmilä-Nurmi

 

A Finn Kézműves Múzeumban (Jyväskylä, Kauppakatu 25.) 2017. május 7-ig megtekinthető kiállításra érdemes ellátogatnia a finnországi magyaroknak és mindeninek, aki ekkortájt vendégeskedik az országban. A bámészkodáson túl lehetőség nyílik kipróbálni az ékszerkészítők munkáját is. Én két kis fogó segítségével igyekeztem láncszemeket összefűzni, de bal kezeimnek köszönhetően ez lehetetlen küldetésnek bizonyult. Kisebbik fiamnak pedig nagyon tetszett a VR szemüveg, hiszen azt feltéve ott állhatott a műhelyben. Feltételezhetően őt a virtuális valóság foglalkoztatta inkább, nem a szorgosan dolgozó ékszerészek munkája.

kepatmeretezes_hu_kiallitaskep.jpg

Csupa ezüst, csupa arany, csupa finn. Hangulatkép a kiállításról – Kép: Anneli Hemmilä-Nurmi

 

Legfrissebb kollekciójával a Kalevala Koru az anarchista hajlamú, öntudatos, de egyben játékos finn nők igényeit igyekszik kiszolgálni. A gyár főtervezője, Kirsti Doukas készítette a köpő kislányt ábrázoló medált Kim Simonsson, finn képzőművész azonos címet viselő szobra alapján. Még nem tudni, mennyire lesz népszerű a vadóc lánykát megjelenítő ékszer, de a média figyelmét ismét sikerült felkelteni. Marketingértékét tekintve tehát valódi világsiker.

koposzoboris.jpg

A medál és az eredeti szobor – Kép: Kalevara Koru