Az idei nőnapra jelent meg a finnek kedvenc ékszergyártójának legújabb kollekciója, amelynek húzódarabján egy földre köpő lány látható. A Kalevala Koru cég vándorkiállítása pár napja nyitott meg Jyväskylä-ben, ahol a saját szememmel láthattam a becses ékszer egy példányát.

 

kepatmeretezes_hu_kopolany3.jpg

Köpő kislány (Sylkevä tyttö) – Kép: Kelevala Koru

 

A hagyományok tisztelete és az állandó megújulás egyszerre jellemzi az idén 80 éves Kalevala Korut. A finn, népi eposz, a Kalevala vad világa ugyanúgy felfedezhető munkáikban, mint a jelenkori lázadás szelleme. Az ékszereket kizárólag Finnországban állítják elő, így a távol-keleti munka hanyagolása miatt az áruk eléggé borsos. Mindezek ellenére a legtöbb finn háztartásban akad néhány Kalevala Koru ékszer, amelynek értékét a nemzeti büszkeség és a családi legendák is növelik.

kepatmeretezes_hu_kovesnyaklanc.jpg

Börje Rajalin által az 1960-as években tervezett nyaklánc. Az ezüst és aranyozott ezüst csillogását harmonikusan egészíti ki a finnországi spektrolit visszafogott fénye. (Nem sok értelme van ennek a mondatnak, de legalább költői.) – Kép: Anneli Hemmilä-Nurmi

 

A gyár alapításának története 1935-re nyúlik vissza, amikor Finnországban a Kalevala századik évét ünnepelték. Az ünnepségek alkalmával a hölgyek és urak mindenhol estélyi ruhában és frakkban jelentek meg, úri módon éltették a népi kultúrát. Egyetlen kivétel volt csak, Elsa Heporauta írónő, aki következetesen népviseletben ment a fogadásokra. Az európai műveltséggel rendelkező – Magyarországon is járt – asszony ekkor határozta el, hogy valamit tesz a kalevalai örökség hétköznapivá tételéért, mai frázissal élve: „Kicsavarja az elit kezéből és visszaadja a népnek.” Első lépésként egy szobor felállítását tűzte ki célul, amely a Kalevala verseit életben tartó nőknek állít emléket. A szobor témája Louhi lett, aki a Kalevalában az északi népet vezérlő nő, mondhatni, az „északi boszorkány” volt.

kepatmeretezes_hu_louhi.jpg

Elsa Heporauta (1883-1960) és a megvalósult Louhi szobor – Kép: Kalevalaisten Naisten Liitto

 

Az adakozás az első fellángolás után – ahogyan az ilyenkor lenni szokott – gyorsan megrekedt, így Elsa Heporautának gyorsan ki kellett találnia valamit. Az ügy felkarolásnak érdekében létrehozott Kalevalai Nők Szövetsége elkezdett ékszereket gyártani bronzból és ezüstből. Az ékszerek mintájául a Kalevala versek keletkezésének idejéből származó régészeti leletek szolgáltak. Az üzlet beindult, annyira, hogy érdemes volt saját vállalatot létrehozni 1937-ben, amely a finnesen egyszerű Kalevala Koru (Kalevala Ékszer) nevet kapta.

kepatmeretezes_hu_csatok.jpg

Mindkét csat eredetijét finn földből ásták ki a régészek. A kisebbik csat a keresztes hadjáratok, a nagyobbik a népvándorlás korából származó lelet alapján készült. – Kép: Anneli Hemmilä-Nurmi

 

Napjainkban aranyból is készülnek termékek, de a kezdetekkor használt fát manapság már nem tartják elég sikkesnek. Fa dísztárgyak is láthatók azonban a jyväskylä-i kiállításon. A gyümölcsöstálak, kupák külön érdekessége, hogy azokat a háborúban megsérült, más, nehéz munkát nem bíró veteránok alkották. Gyűjtők körében manapság ezeknek csaknem akkora értékük van, mint az ékszereknek.

kepatmeretezes_hu_veinemoinen.jpg

Väinämöinen, a Kalevala főalakja muzsikál – kantelén játszik – ezen a faragványon –

Kép: Anneli Hemmilä-Nurmi

 

A Finn Kézműves Múzeumban (Jyväskylä, Kauppakatu 25.) 2017. május 7-ig megtekinthető kiállításra érdemes ellátogatnia a finnországi magyaroknak és mindeninek, aki ekkortájt vendégeskedik az országban. A bámészkodáson túl lehetőség nyílik kipróbálni az ékszerkészítők munkáját is. Én két kis fogó segítségével igyekeztem láncszemeket összefűzni, de bal kezeimnek köszönhetően ez lehetetlen küldetésnek bizonyult. Kisebbik fiamnak pedig nagyon tetszett a VR szemüveg, hiszen azt feltéve ott állhatott a műhelyben. Feltételezhetően őt a virtuális valóság foglalkoztatta inkább, nem a szorgosan dolgozó ékszerészek munkája.

kepatmeretezes_hu_kiallitaskep.jpg

Csupa ezüst, csupa arany, csupa finn. Hangulatkép a kiállításról – Kép: Anneli Hemmilä-Nurmi

 

Legfrissebb kollekciójával a Kalevala Koru az anarchista hajlamú, öntudatos, de egyben játékos finn nők igényeit igyekszik kiszolgálni. A gyár főtervezője, Kirsti Doukas készítette a köpő kislányt ábrázoló medált Kim Simonsson, finn képzőművész azonos címet viselő szobra alapján. Még nem tudni, mennyire lesz népszerű a vadóc lánykát megjelenítő ékszer, de a média figyelmét ismét sikerült felkelteni. Marketingértékét tekintve tehát valódi világsiker.

koposzoboris.jpg

A medál és az eredeti szobor – Kép: Kalevara Koru

Hibás euró

2016.12.07. 16:39

Kedden hozta a Mikulás a kisebbik fiamnak. Az még csak hagyján, hogy csokiból van, de az tuti, hogy akik készítették, nem ismerik az eurókat.

 

kepatmeretezes_hu_finncsokieuro.jpg(A fotó saját.)

Ez a kéteurós érme egyszínű, nem foglalkoztak a két különböző fém megjelenítésével. A másik oldalon pedig a finn eurón röpülő ludak és egy tavacska elnagyolt képe található. Csakhogy azok a szegény libák nem a finn kéteuróson, hanem a finn egy euróson röpködnek! Pancserek!

 

(Az lehet, hogy kínai? Mert akkor nem hagyom, hogy megegye.)

 

Összehasonlításul itt vannak a finn eurósok.

kepatmeretezes_hu_finnegyeuro.jpg

 

kepatmeretezes_hu_finnketeuro.jpg

(Fotók: SNY)

Festőművész finn medve

2016.11.27. 21:55

Vannak országok, ahol elefántok festenek, máshol majmok, esetleg cuki cicák. A finneknek medve jutott. Juuso, a 483 kilós, lomha, kissé bamba, kortárs festőművész.

 

kepatmeretezes_hu_medve5.jpg(Fotó: Aamulehti, E. A.) 

 

Joonas Berghäll és Mika Hotakainen 2010-ben készített egy dokumentumfilmet a finn férfiakról. A Miesten vuoro című alkotás magyarul a Férfiak a szaunában címet kapta. A filmben férfiak mesélik el megható vagy vicces, örömteli vagy tragikus történetüket. Mindezt finnekhez méltó módon a szaunában teszik. Mintegy megtisztulva testileg, lelkileg is.

Ebben a filmben tűnik fel az idősödő Sulo Karjalainen, aki befogadott és felnevelt egy elárvult medvebocsot. A kis bocs a Juuso nevet kapta és a filmnek köszönhetően hatalmas népszerűségre tett szert Finnországban. A ma már Kuusamóban, a nagyvadaknak fenntartott állatotthonban élő Juuso valódi óriás lett. A tohonya mackó az állatotthon fenntartását is segíti, ismertségét kihasználva különféle termékeket reklámozó filmekben tűnt fel az évek során. Gondozói Juuso kíváncsiságára építve úgy döntöttek, hogy a festészet területére is bevezetik.

 

kepatmeretezes_hu_medve6.jpgSulo Karjalainen, Juuso és Pasi Jäntti, állatgondozó (Fotó: Kuusamon Suurpetokeskus) 

 

Juuso egy kis gyümölcs kedvéért könnyedén feldobja hatalmas testét egy festékkel összekent asztalra, ahol jókedvűen fetreng egy kicsit. Az így összekent kartont, papírlapot aztán hitelesíti az állatotthon és értékesíti a medvefestészet rajongóinak. A befolyt összeg Juuso és lakótársai kényelmét szolgálja. Az alkotás folyamata ezen a videón követhető nyomon.

 

A medveviszonylatban remekműveknek számító mázolmányok lenyűgözték a műértő közönséget. A festményvásár után 8000 euró került az állatotthon számlájára. A megkérdezett vásárlók elmondták, hogy főleg a medvemancsok voltak rájuk nagy hatással, de a színek kavalkádja is elbűvölte őket. Íme, három medvetalp műremek:

kepatmeretezes_hu_medve1.jpg

 

kepatmeretezes_hu_medve2.jpg

 

kepatmeretezes_hu_medve4.jpg(Fotók: Kuusamon Suurpetokeskus, Pasi Jäntti) 

 

Végezetül itt a Miesten vuoro című filmből Sulo Karjalainen és Juuso epizódja. (Angol felirattal.) A szaunában üldögélő Sulo maga is kicsit medveszerű. Engem Juuso belépője (2:57) fogott meg, ahogy feltűnik a semmiből és belenéz a kamerába. Azon mindig mosolyognom kell, ahogyan Sulo magyaráz Juusónak, és végtelen nyugalommal kommentálja, hogy a kis drága monstrum tönkreteszi a kerti bútort.

A beton is lehet lélekemelő

2016.11.20. 21:03

A Tamperében található Kaleva templom a kedvenc modern, finn templomom. Már sokat olvastam róla, volt sok képeslapom is, ami ezt ábrázolta, de a közelmúltban személyesen is megcsodálhattam. Megosztó épület, aki nem kedveli a „szocreált” annak nem tetszik, de abban mindenki egyetért, hogy elképesztő alkotás.

kepatmeretezes_hu_t1b_1.jpg

 

A következő képen látszik, hogy a templomot egy lakótelep közepén emelkedő, kis dombra építették. A lakótelepi házak eltörpülnek mellette. Az előtte rozsdásodó absztrakt szobor tulajdonképpen egy Kalevala emlékmű. A 4,5 méter magas, Terho Sakki által tervezett művet 1973-ban állították fel. A címe: Az első versszak. A Kalevala első versszaka a világ teremtéséről szól. Ugyanabban a parkban, egymás közelében áll a finn ősvallást jelképező szobor és a keresztény templom.

kepatmeretezes_hu_t2.jpg

 

Az 1966-ban, Reima Pietilä tervei alapján elkészült Kaleva templom külseje is monumentális, de a belső tere az igazán lélegzetelállító. A csúszózsaluzással emelt betonfalak 36 ezer légköbmétert ölelnek körbe. Senki se kérdezze meg, hogyan fűtik ki! A templom berendezése fenyőből készült, az oltárszobor pedig egy „megrepedt nádszál”.

kepatmeretezes_hu_t4.jpg

 

A bejárat mellett, a turistáknak szóló ismertetők között volt magyar nyelvű is! Ebből tudtam meg, hogy a templom építkezését a magyarul jól beszélő, Paavo Viljanen (1904-1972), lutheránus esperes irányította. Úgy tűnik, hogy az egykori építtető halála után is kedvelik itt a magyarokat, ha már gondolnak rájuk egy magyar nyelvű ismertető kinyomtatásával. Igaz, Tamperében élénk a finn-magyar egyesületi élet, így valójában nem is meglepő ennek a kétoldalas tájékoztatónak a léte.

kepatmeretezes_hu_t5.jpg

(A fotók saját művek.)

Vannak rossz dolgok is Finnországban. Itt sincs kolbászból a kerítés, télen hideg van és sötét, nyáron hideg van és éjjel is világos. Húsvétkor pedig mämmit esznek.

kepatmeretezes_hu_mammiyle.jpgFotó: yle.fi

Én szeretek itt élni. A hideg nem zavar, sőt, jobban bírom, mint a kánikulát. A fényviszonyok nincsenek nagy hatással rám, talán csak annyira, hogy napsütésben jobban alszom. A mämmi viszont még nekem is sok (sokk) volt. Bármivel próbáltam elnyomni az ízét, nem tudtam megenni.

 

Ezt a hagyományos, ünnepi édességet magyarul finn, húsvéti pudingnak is nevezik, ami rendkívül megtévesztő. Igaz, hogy finn és húsvéti, de az általunk ismert pudinghoz semmi köze. Sem ízben, sem állagban nem hasonlít rá. Feltehetően évszázadokkal ezelőtt a rideg éghajlaton lakók abból készítettek maguknak édességet, ami a kezük ügyébe akadt. Szegény ember vízzel főz. Szó szerint.

 

A mämmi fő alapanyaga a rozsliszt és a rozsmaláta. Ezeket melasszal ízesítik és vízzel keverik el. Manapság tesznek bele különféle fűszereket, például gyakran narancshéjat is. Úgy tűnik, másképp még a finnek sem tudják legyűrni. Hosszas főzés, sütés és hűtés után tálalják tejjel, vaníliaszósszal vagy bármivel, ami szemre mutatós és erős íze van.

kepatmeretezes_hu_mmmi_finnish_easter_dessert.jpgFotó: Wikipedia

Kisebbik fiam az iskolai napközi főzős szakkörében mämmi fagylaltot készített. Egy keveset evett is belőle, de nem vitte túlzásba. Ismerek olyanokat, akik a mämmit kenyérre kenik. Rozskenyérre. Ez annyira rozs, hogy már jó.

 

A közfelfogás ellenére a finneknek van humorérzéke, de, ahogyan régebben írtam is, ez eléggé sajátos. Öniróniájuk fejlett, a biztos. Bizonyíték erre egy kétkockás képregény (kép egyperces) amit a helyi újságban (Suur-Jyäskylän Lehti) találtam a minap. Ez a kis remekmű egyszerre szól a finnekről és a bevándorlókról. Legfőképp pedig a mämmiról. Talán megérhetjük belőle, hogy miért hagyta el önként olyan sok bevándorló ezt a gyönyörű országot.

 

kepatmeretezes_hu_mammikepr01.jpg

– Kér mämmit? Most kedvező az ára.

– Köszönöm, nem - Más kultúra!!!

 

kepatmeretezes_hu_mammikepr02.jpg

– Különben is, ez olyan, amit ingyen is találok az út szélén…

Én vagyok a fej!

2016.03.16. 06:48

„Fej vagy írás?” – hangzik el a kérdés, amikor pénzfeldobással igyekeznek valakik valamit eldönteni. Gyerekként nem értettem ezt a mondatot, sokáig ugyanolyan badarságnak gondoltam, mint beteg embernek azt mondani tüsszentéskor, hogy: „Egészségedre!” Később aztán feltárult előttem az illemszabályok és a szerencsejátékok bonyolult világa, így nem csodálkozok már semmin, csak elfogadom a szokásokat. Most pedig, amikor az én profilom is érmére került, már büszkén mondhatom, hogy én vagyok a fej. Ez meg itt egy komolytalan írás. (Sokak szerint a számérték a fej, a jelkép az írás. Csakhogy itt nincs számérték, csupán a fejem.)

 

Finnországban is van Csodák Palotája, amit Heurekának neveznek. Vantaa városban található, Tikkurila városrészben. Helsinki pár perc vonatút, így a fővárosból, de az ország más részeiből egyaránt érkeznek ide családok, iskolai osztályok. Egy hete mi is felkerekedtünk, hogy immár második alkalommal rácsodálkozzunk az itt kiállított furcsaságokra.

kepatmeretezes_hu_heureka2012.jpgSaját kép, még 2012-ből

 

A rengeteg fizikai kísérlet, téli sportokat szimuláló gép, közlekedésbiztonsági és orvosi ismereteket adó játék mellett van itt patkánykosárlabda és planetárium is. Előbbi pontosan az, ami a neve, vagyis a gondozójuk irányítása mellett kosárlabdázó patkányok mérkőzése. Utóbbi pedig Európa egyik legmodernebb planetáriuma, amelyben lélegzetelállító filmeken ámulhatnak a kicsik és nagyok.

 

Nekem nagyon tetszett a Planetáriumon kívüli bolygóbemutató, ahol egy gömb volt felfüggesztve a plafonra. Valahogyan erre a gömbre rávetítették a bolygókat, de úgy, hogy közben azok forogtak. Számítógéppel lehetett vezérelni, hogy melyik égitestet szeretnénk látni. A Föld esetében még a szelek, a tengeráramlások irányát is tanulmányozni lehetett.

kepatmeretezes_hu_heurakafold2012.jpgSaját kép, még 2012-ből

 

Mindennél jobban élveztem azonban azt, hogy rákerülhettem egy érmére. A pénzverde kiállításán ugyanis nem csak a pénz kialakulásáról, elkészítéséről lehetett információkat olvasni, hanem egy szerkezet segítségével önmagunkat ábrázoló érmét is megalkothattunk. Ahogy az alábbi kis videóban látható, előbb egy fényképet lőttünk magunkról. A belépőjegyként szolgáló karkötőn van egy kód, ezt kellett beolvastatni a masinával. Ellenőrizhettük a gépen, hogy tetszünk-e magunknak, majd a kép jóváhagyása után mehettünk is a gravírozást elindítani. Egy monitoron megfigyelhető, ahogyan ráégünk az előlapra.

 

A forrón előkerülő érmén kívül még egy ajándékot kapunk a cégtől. A már említett karkötőn ott egy internetes cím, ahol a személyes kódunk megadása után elmenthetjük a saját érménk virtuális, díszcsomagolásos változatát. (Ilyen dobozka nem jár az érméhez, ez csak poén.) A képet aztán küldözgethetjük büszkén az otthoniaknak a neten. Vagy feltehetjük a személyes blogunkra.

meretezdat_hu_sajaterme.jpg

Szép, de miért a fülem a hangsúlyos az érmén?

Egymillió új lakás

2016.03.06. 16:44

A hatékony erdőgazdálkodás és a balesetveszélyes, odvas, városi fák kivágása miatt odúhiány alakult ki Finnországban. A madarak egyre kevesebb olyan fát találnak, amelyben fészket építhetnek maguknak. A finn közszolgálati műsorszolgáltató március elején indította el kampányát, amelynek célja, hogy 2017 májusára egymillió fészekodú kerüljön ki Finnország fáira.

kepatmeretezes_hu_gyerekek.jpg

Finnország jövőre, 2017-ben lesz száz éves. A madárlakáshiány megoldására törekvő közszolgálati rádió és televízió szerint most kell lépni ahhoz, hogy az ünnepi évben ne maradjanak a finnek madárdal nélkül. A következő száz évről nem is beszélve.

 

A szervezők arra is rájöttek, hogy azokra az odúkra figyelnek, vigyáznak igazán az emberek, amelyet saját maguk készítettek, helyeztek ki. Vagyis nem központilag gyártanak le egymillió madárlakot és pakolnak fel a fákra darus kocsik segítségével, hanem mindenkit barkácsolásra és egy kis létramászásra ösztönöznek. Igényes honlap készült minderről, gyakorlati tanácsokat adva az építéshez. Még egy térkép is felkerült az oldalra, ahol nyomon követhető, országszerte hol és mennyi odú létesült. A bejegyzésem megírásakor már 192 ezer darabnál tartott a számláló. Hamar meglesz az egymillió.

 

Az odúkészítésről egy rövid ismertetőt is forgattak, akciófilm stílusban. Van itt dinamikus zene, robbanás, szikrák, füst. Kissé karikatúraszerű, de érdekes.

 

A honlapon található másik videó a kampány első két madárodújának elkészítését mutatja be. Ezeket nem más, mint a finn köztársasági elnök, Sauli Niinistö és felesége, Jenni Haukio rakta össze, méghozzá egymással versenyezve. Erre a megmérettetésre tényleg elmondható, hogy nem a győzelem, a részvétel volt a fontos. Az elnök félrecsapott bojtú sapkája miatt azoknak is érdemes megnézni a rövid videót, akik nem tudnak finnül.

 Úgy gondolom, jó madárnak lenni Finnországban.

 Forrás és fotó: Yle / Juha Laaksonen

Bevándorló lánya nyert

2016.02.28. 10:33

Második generációs bevándorló, Sandhja nyerte az Eurovíziós Dalfesztivál finnországi válogatóját. A finn-guyanai énekesnő dinamikus előadásmódja meghódította a fagyos Északot.

Érzésem szerint az idei Eurovíziós dalválogatón Finnországban nem volt igazán kiemelkedő produkció. A kritikán aluli versenyszámokról megemlékeztem már egy posztban, most jöjjön a nyertes!

sandhja.jpg 

A 24 éves, Helsinkiben született hölgy, Sandhja Kuivalainen szenvedélyes ember. A verseny alatt adott valamennyi interjúját szétnevette, győzelme bejelentésekor pedig alig kapott levegőt és sírva fakadt. Első reakciója az volt, hogy: „Mindjárt elájulok!” Nem füllentett, tényleg látszott rajta, hogy szédülés környékezi, félő volt, hogy a győztesek ráadásszámát sem tudja majd előadni. Végül sikerült neki, a színpadra érve ismét visszatért kirobbanó ereje.

Dalával alapjában véve nincs semmi gond, egyetlen hátránya, hogy van hozzá hasonló még több millió. Sandhja a vadsága ellenére szimpatikus, természetességében lehet sikerének kulcsa. Bízom benne, hogy Stockholmban túljut a selejtezőn és ott lehet a döntőben.

 

 

A szombat esti műsorban volt minden, aminek egy show-ban lennie kellett. A közönség soraiban ott szurkolt a fellépők családja, közöttük Sandhja finn édesapja és a Guyanából származó, ápolónőként dolgozó édesanyja is. A nézők színes táblácskákat lobogtattak kedvencük nevével, némelyek kis zászlót is hoztak magukkal, sőt valaki egy kötött pulóvert lóbált egész adás alatt.

A vendégfellépők között szerepelt a tavalyi nyertes, a Pertti Kurikan Nimipäivät punkbanda és a 2006-os Eurovíziót letaroló Lordi is. Utóbbiak nemes egyszerűséggel belefűrészeltek a műsorvezetőbe, Krista Siegfrids-be. Nem ám kispályás módon, volt ott kellékvér és röpködtek a műanyag belső szervek! A felemelő jelenet az alábbi videóban 2:15-től megtekinthető.

Forrás: wikipedia.fi, kép: Iltalehti

Megbélyegzett Kalevala

2016.02.27. 13:59

Február 28-án egész Finnországban lobognak a kék-fehér zászlók. Ez a nap a Kalevala napja, a finn nemzeti eposz ünnepe. 1835. február 28-án írta alá Elias Lönnrot az általa gyűjtött versekből összeállított Kalevala első változatát. Az eltelt 181 évben a Finn Posta is több bélyeg megjelentetésével tisztelgett a gyűjtő és a mű előtt.

 

Elias Lönnrot (1802-1884) orvosként járta a fagyos, északi vidéket és betegeinek nem csak a panaszát hallgatta meg, hanem a dalait is. Felismerte, hogy hatalmas kulturális értékre bukkant, lejegyezte a hallottakat és összeállította belőle a Kalevalát. A nemzeti öntudatra ébredő, orosz befolyás alatt élő finnek kaptak egy olyan művet, ami csak az övék volt, büszkék lehettek rá.

 

A szegény családból orvossá lett Lönnrot a gyógyítás mellett a nyelvművelésben is elmélyedt és élete során sokat tett a finn kultúra terjesztéséért. Az utókor hálás is volt neki, szobrok, színdarabok, filmek őrzik emlékét. A finn posta 1931-ben adta ki az 1 márkás bélyegét Lönnrot arcképével.

belyeg_elias-lonnrot-1931.jpg 

Azért ebben az évben jelent meg a bélyeg, mert ekkor volt 100 éves a Finn Irodalmi Társaság, amelynek Lönnrot alapító tagja volt. 1831 mozgalmas év lehetett Elias Lönnrot számára, mert ekkor ismét gyűjtőútra indult, de közben kitört a kolerajárvány az országban. Minden orvosra szükség volt, így Lönnrot visszatért Helsinkibe és gyűjtés helyett gyógyított.

 

2002-ben, születésének 200 évfordulója alkalmából ismét bélyegre került az irodalmár orvos. Az ekkor már euróval fizető finneknek 60 centet kellett kiadnia érte.

belyeg_lonnrot_2002.jpg 

A bélyeg párja ugyanebben az értékben jelent meg és a Kalevala egy részletét olvashatta rajta, aki jártas a régies írásmódban.

belyeg_lonnrot_2002_reszlet.jpg 

1935-ben, a Kalevala megjelenésének 100. évfordulóján bélyegsorozattal jelentkezett a Finn Posta. Az éneklést ábrázoló darabon látható, hogy egykor hogyan adták át egymásnak az emberek a dalokat. Szemben ültek, megfogták egymás kezét, így az éneket hallgató nem csak a szöveget, a dallamot, hanem az énekes minden rezzenését átérezhette.

belyeg_1935.jpg 

A sorozat második darabja a hajón menekülő Vejnemöjnen és a rá hatalmas madár alakjában támadó ellenség harcát mutatja. Igaz, a csata előtt a vén muzsikás és csapata ellopta ellenségeitől a Szampót, ami tulajdonképp egy gazdagságot adó csodaszerszám. A javak elosztása miatti perpatvar mindig is csúnya öldökléshez vezetett.

belyeg_1935_hajo.jpg 

A harmadik bélyegen Kullervo fújja kürtjét, amikor harcba indul. A részletek kibontása nélkül annyit érdemes megjegyeznünk róla, hogy a diadalmas indulás tragikus befejezésbe torkollott.

belyeg_1935_kullervo.jpg 

Ugyanebben az évben, vagyis 1935-ben, karácsonyi bélyegen pengette hangszerét (kantele) Vejnemöinen, az eposz nagy szakállú énekmondója.

belyeg_karacsony_vagott.jpg 

Az öreg dalos a Kalevala 150. születésnapi bélyegére is rákerült, csak itt szomorúan üldögélt a vízparton, míg a kantelén - a másik bélyegen - egy fiatalabb férfi játszott.

belyeg_150_eves_vagott.jpg 

2006-ban egy bélyeg segítségével arra is fény derült, hogy miből készült a híres kantere húrja. Természetesen szűzlányhajból. Na, jó, lányhajból.

belyeg_kantele_vagott.jpg 

A 150 évfordulóról a szovjet posta is megemlékezett. Karjala, ahol Lönnrot előszeretettel gyűjtötte a dalokat, ma jórészt Oroszországhoz tartozik. Vagyis így nem meglepő, hogy a jogelőd Szovjetunió is bélyegre tette Vejnemöjnent.

belyeg_orosz_vagott.jpg 

A Kalevala több művészeti ág képviselőit ihlette meg. Az egyik legismertebb közülük a festő, Akseli Gallen-Kallela (1865-1931), aki a Kalevala számos részletét illusztrálta. Az 1997-ben megjelent bélyegsorozaton az a szárnyas oltárhoz hasonlító műve látható, amelyen Vejnemöjnen afférja leshető meg Ainóval. Szegény Aino nem akart a dédnagypapakorú Vejnemöjnenhez feleségül menni, inkább a vízbe ölte magát.

kepatmeretezes_hu_belyegkallelablokkvagott.jpg

 

Régészeti feltárások során, ősi sírokból érdekes ruhadíszek, medálok kerültek elő Finnországban. Feltehetően a világ bármely más pontján is találnak ehhez hasonló tárgyakat a kutatók, csakhogy ott nem teremtenek ezzel divatot. Finnországban ugyanis ezek a holmik inspirálták a Kalevala ékszereket, melyekről 1999-bn jelentetett meg bélyeget és blokkot is a helyi posta.

kepatmeretezes_hu_belyegkalevalakorunvagott.jpg
 

Végezetül jöjjön a legkülönösebb kép, vagyis Vejnemöjnen és Donald kacsa egy bélyegen. A Kalevala a mai gyerekek számra már nehéz olvasmány, azért felmerült az igény, hogy valamiképp közelebb kellene hozni hozzájuk a történetet. Így születhetett meg a könyv, amelyben kacsáékkal esnek meg a kalevalai kalandok. Ennek a műnek a „reklámja” az alábbi postabélyeg.

belyeg_aku-ankka_vagott.jpg 

 Forrás: wikipedia.fi, posti.fi

Az Eurovízió Finnországban is megmagyarázhatatlanul népszerű. Európa színe előtt az képviselheti hazáját, aki megnyeri a finnesen egyszerű, UMK (Uuden Musiikin Kilpailu – Új Zenei Verseny) nevet viselő helyi válogatót. Az elmúlt három hét során kialakult a döntő mezőnye. Szerintem nincs kiemelkedő dal a továbbjutottak között, de a vert mezőnyben akadt néhány elképesztő produkció.

 

 

Egyetlen alkalommal, 2006-ban nyerek a finnek Eurovíziós Dalfesztivált, méghozzá a szörnyrockot játszó Lordi együttes jóvoltából. A meglepő, őrült és megbotránkoztató előadás óta többen is próbálkoznak a siker említett három komponensével, hátha őket is világhírnévhez segítik. Így lehetett ezzel a Pää-äijät nevű formáció is, akiknek azonban nem sikerült még a döntőbe sem bejutni.

 

kepatmeretezes_hu_paaaijat.jpg

            Forrás: yle.fi

 

Az első elődöntőben hatalmas bulit csapó két öreg srác arról énekelt, ami a finneknek fontos. Az alkoholról. Közelebbről: a pezsgőről. Merthogy drága északi testvéreink nem csak vodkát, sört, bort isznak előszeretettel, a pezsgőt sem vetik meg. A fiúk dalának címe ugyanis Shamppanjataivas, azaz Pezsgőmennyország volt.

 

Egy hatalmas, habbal teli dézsában pancsolt a két szakállas muksó, a táncosok különféle jelmezben asszisztáltak a mámorhoz. Volt ott róka, pizza futár, fotóriporter lány, minden, ami a TV kelléktárában ráment a tánckarra. A végén még a mennybe is emelkedett a főszereplőpáros, ami várható volt, mert a rájuk kötött zsinegekbe belegabalyodtak néha a bohóckodásuk közepette.

 

 

 A második elődöntő ízlésgyilkos számát két, ikernek öltözött lányka adta elő. Érzésem szerint itt megelevenedett egy rózsaszín szemüvegen keresztül olvasott képregény. Az Attention 2 fantázianevű izé angolul mosolyogta a világba a Ready For The Show című remekművét. Volt itt minden, zászlólengetés, görkorcsolyázás, karate rúgás a nagy semmibe. A két tenyeres-talpas menyecske végighadonászta a fellépési időt, de ritkán jött ki tiszta hang a torkukon. Fiatalok még, kicsit gyakorolnak és talán érettebben, húsz-harminc év múlva lesz esélyük.

 

 

 Mindennek a teteje azonban a harmadik elődöntőben várt az elszánt poprajongókra. Lieminen már maga a röhögőgörcsben fetrengő kategória. Fiaim szerint arcra Jézus, testalkatra jégkorongozó. Rendezetlen, hosszú haját a győzelem reményében bevetett szélgép élvezettel lobogtatta. A búrafejű tánckar koreográfiája és a zenekar megjelenése is védhetetlen, de Lieminen mozgása ígéretes burleszk karriert vetít elő. Nincsenek szavak, ezt látni kell! Egészségünkre!