Finnország idén ünnepli független államiságának 100. évfordulóját. Azért fogalmazok ilyen nyakatekerten, mert amikor egyszerűen azt mondom, hogy Finnország idén százéves, sok magyartól lesajnáló mosoly a reakció. Mi ez a száz év a magyar ezerhez képest?

Épp az egytizede, de ettől függetlenül eseménydús száz év volt ez. Ráadásul már az előtt is éltek finnek ezen a bolygón, hogy saját államot hoztak volna létre. Jöjjön most bizonyságul néhány érdekes fénykép a finnek múltjából! A válogatás teljesen szubjektív, ahogyan a sorrend is.

 

kepatmeretezes_hu_01vakenekmondok.jpg

Poavila és Triihvo Jamanen énekmondók, Uhtua falu, 1894.

Az írástudatlanság felszámolásáig énekmondók őrizték a finn legendákat és meséket, adták azokat át nemzedékről nemzedékre. A Kalevala ennek a gazdag, finn legendáriumnak az összegyűjtött, szerkesztett változata. A fotón egy idős testvérpár látható, akik a fényképész kérésére megmutatták, hogyan zajlott a verselés. Egymással szemben ültek, a kezüket megfogták, előre-hátra hajlongtak az ének ritmusára. Aki hallgatta a történeteket, ekképp érezte is azt, így idővel hitelesebben tudta továbbadni a tanultakat. (Kép: I. K. Inhan)

 

kepatmeretezes_hu_02aleks1899.jpg

II. Sándor (1818-1881), orosz cár szobra Helsinkiben, virágtengerben, 1899-ben

Helsinkiben, a főszékesegyház előtt állították fel 1894-ben II. Sándor cár szobrát. Furcsa lehet, hogy egy megszálló hatalom vezetője ilyen előkelő helyen kap szobrot a leigázott nép lelkes ünneplése mellett. Ennek az a magyarázata, hogy a finnek II. Sándorban a jó cárt látták. Az ő uralkodása alatt születtek azok a reformok, amelyek Finnország felemelkedéséhez, viszonylagos szabadságához vezettek. 1899-ben, a kép készítésének idején már nem volt ilyen rózsás a helyzet, az orosz elnyomás erősödött. A finnek ki akarták valahogyan fejezni rosszallásukat és tüntetést szerveztek. II. Sándor halálának évfordulóján hatalmas tömeg koszorúzta meg a jó cár szobrát. Az oroszok nem merték szétverni a tüntetést, hiszen furcsán vette volna ki magát, ha II. Miklós katonái belelőnek abba a tömegbe, amelyik a jelenlegi cár nagyapjának emlékművéhez visz virágot. Ügyes! (Kép: Wikipedia)

 

kepatmeretezes_hu_03leninfinnben.jpg

Egy egyszerű munkásember portréja Finnországból, 1917-ben

Dehogyis, ő Vlagyimir Iljics Lenin parókában, bajusz és szakáll nélkül. A Szovjetunió alapítója több alkalommal is bujkált Finnországban, sőt, első alkalommal Tamperében találkozott későbbi utódjával, Sztálinnal. A nyugati értékrendű világban egyetlen Lenin múzeum működik napjainkban, s ez Tamperében található. A finnek körében Lenin megítélése nem egyértelműen negatív. Ő írta ugyanis alá a Finnország elszakadásáról szóló dokumentumot, bár igazából soha nem gondolta komolyan, hogy az Oroszországtól különálló Finnország sokáig megmarad. Mindegy, aláírta és ez remek! (Kép: Wikipedia)

 

kepatmeretezes_hu_04autoszalon.jpg

Autószalon az autóbuszban, Helsinki, 1927

Reklámozni tudni kell. Az autógyártók már az 1920-as években sem bíztak semmit a véletlenre, építtettek egy akkora autóbuszt, ami biztosan nem kerülte el a járókelők figyelmét. A műjárgány méreteiről nincsenek információim, de a képen mellette álló emberek és autó alapján tiszteletet parancsoló volt. (Kép: vintage everyday)

 

kepatmeretezes_hu_05lovaskocsi.jpg

Fontos az egyensúly! Tammela, Pehkijärvi, 1928

Mint látható, a korabeli közlekedés egészen más volt a vidéki Finnországban, mint Helsinkiben. Létezik is egy olyan mondás, hogy: „Aki csak Helsinkiben járt, az nem járt még Finnországban.” A fotón szereplő mutatványhoz természetesen szükség volt egy nyugodt természetű lóra, de gazdáinak lélekjelenlétére is. (Kép: Esko Aaltonen / Museovirasto)

 

kepatmeretezes_hu_06mannerheimkinaban.jpg

A legnagyobb finn és a keleti nyitás, Kína, valamikor 1906-08 között

Carl Gustaf Emil Mannerheim (1867-1951) minden finn szívének csücske. Bármikor van szavazás arról, hogy ki a finn történelem legnagyobb alakja, azt ő nyeri. Pár napja volt 150 éve, hogy megszületett az a német ősökkel rendelkező, svéd anyanyelvű finn, aki nélkül egészen másként alakult volna a történelem ezen a tájon. Az első világháborút követő polgárháborút Mannerheim vezetésével nyerték a fehérek a vörösök ellen, majd a második világháború alatt szintén az ő irányításával sikerült elérni, hogy a szovjetek ne szállják meg az országot. Területeket veszítettek a finnek, de nem jutottak a kelet-európai országok sorsára. A fotón még, mint orosz, cári megbízott, Kínában vendégeskedik egy helyi úrnál, valamikor 1906 és 1908 között. Ekkoriban hírszerzőként lovagolta végig a Távol-Keletet, adatokat gyűjtve a térségről a cári titkosszolgálat számára. Színes életútja volt, az biztos. (Kép: Suomalais-Ugrilainen Seura)

 

kepatmeretezes_hu_07kallio01.jpg

Az elnök halála, Helsinki, 1940

Ezen a képen is szerepel Mannerheim marsall, de most nem ő a főszereplő, hanem az elöl, levett sapkával lépdelő Kyösti Kallio (1873-1940) elnök. A betegeskedő elnök a fotó elkészülte után pár másodperccel halott volt. A háború által ránehezedő felelősség felgyorsította Kallio elnök egészségének romlását – pedig hat évvel volt fiatalabb, mint a mellette, kissé lemaradva jövő Mannerheim –, ezért lemondott posztjáról. Helsinkiből szülővárosába, Nivalába készült utazni, amikor a főpályaudvaron, a búcsúztatására felsorakozott katonazenekar előtt haladt el. Mielőtt elérte volna a vasúti kocsiját, összeesett és meghalt. Szívroham vitte el, talán már a képen is a kezdődő fájdalom miatt tartja a kezét a kabátja alatt.

A fotón látható utóda is, Risto Ryti (1889-1956), ő a kíséret egyetlen civil tagja, fekete kabátban, sapka nélkül. (Ryti utóda pedig Mannerheim marsall volt, vagyis itt három elnök van egy fényképen.) Kallio mögött, félig takarásban tiszteleg a magyar származású Aladár Paasonen (1898-1974) ezredes. Ő kapta el az összeeső elnököt, aki a legenda szerint a karjaiban hunyt el. (Kép: wikipedia.fi)

 

kepatmeretezes_hu_08rovaniemi.jpg

Nem Hirosima vagy Drezda, ez Rovaniemi 1944-ben

A második világháború, amit a finnek három részletben (Téli háború, Folytatólagos háború, Lappföldi háború) vívtak meg, alaposan legyalulta az országot. A képen Lappföld fővárosa, Rovaniemi látható, vagyis az, ami a vásártér körüli belvárosából megmaradt a németek kiűzése után. Az országban állomásozó, kezdetben szövetséges, német csapatok Norvégia felé vonultak vissza a finn-szovjet tűzszünet aláírása után. Amerre elhaladtak, ott a felperzselt föld taktikáját alkalmazták. A kép tanulsága szerint a leégett faházakból csak a téglából rakott kémények maradtak meg, de a kőépületek is használhatatlanná váltak. A finneknek végül szovjet segítség nélkül sikerült kiszorítani a németeket, ami jelentősen hozzájárult a háború utáni függetlenségük fenntartásához. (Kép: SA-kuva)

 

kepatmeretezes_hu_09nurmi.jpg

Paavo Nurmi, a finn csodafutó és az olimpiai láng, Helsinki, 1952

A második világháború után hét – 7!!!!!! – évvel egy kivéreztetett, vesztes ország olimpiának adott otthont. A legtöbb magyar olimpiai aranyérem Helsinkiben született, ezért is kedves nekünk a finn fővárosban rendezett nyári olimpia. A lángot a megnyitón Paavo Nurmi (1897-1973), az 1920-as évek világklasszis futója gyújtotta meg. A képen a nézők üdvrivalgása közepette fut be a stadionba. Nurmi pályafutása alatt három olimpián kilenc arany- és három ezüstérmet szerzett. Visszahúzódó természetű volt, így a szervezőknek hatalmas munkájába került, hogy rávegyék őt az ünnepségen való szereplésre. (Kép: yle.fi)

 

kepatmeretezes_hu_10kadar.jpg

Finn-magyar csere, Helsinki, 1983

A közelmúltban elhunyt egykori finn elnök, Mauno Koivisto (1923-2017) karon fogva vezeti Kádárné Tamáska Máriát (1912-1992), míg Kádár János (1912-1989), magyar pártfőtitkár Tellervo Koivisto (1929-) oldalán mosolyog. A finn-magyar kapcsolatok mindig is szívélyesek voltak, állami és pártvezetők gyakran látogattak egymáshoz. Finnország azon kevés helyek közé tartozik Európában, ahol szeretik a magyarokat, még, ha az adott magyar épp kommunista vezető is. Kádárban a korabeli finn közvélemény és az ország irányítóinak legtöbbje a reálpolitikust látta, aki a nagy Szovjetunió árnyékában a legtöbbet próbálja kihozni a helyzetből. A finnek is hasonló cipőben jártak, egyensúlyoztak Kelet és Nyugat között. Napjainkban is ezt teszi mindkét ország. (Kép: Jorma Komulainen)

 

A Finnországban szolgálatot teljesített magyar katonákról készült képek itt tekinthetők meg.

A bejegyzés trackback címe:

http://ekozbenfinnben.blog.hu/api/trackback/id/tr7512585959

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: 100 év 2017.12.10. 09:02:41

Ünnepi poszt következik: 100 éves a független Finnország. Először is nézzük, mit is ünneplünk. Következzen Promontor Rövid és Velős Összefoglalója a Finn Történelemről. A finn törzsek legjobb tudásunk szerint i.e. 2000 körül érkeztek a mai Finnor...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

legyetek5ó6éú2 2017.06.12. 08:29:50

Szerintem Lenin és Horn Gyula közeli rokonok voltak. Rendkívüli a hasonlóság.

Vejnemöjnen12 2017.06.12. 14:17:25

@gigabursch: Köszi a dicséretet! Sokat dolgoztam rajta, de jó volt felkutatni a részleteket.

Treff Bubi 2017.06.12. 19:45:54

Ez az összekapaszkodva éneklés máshol is létezik, úgy látszik így nem fáznak annyira:)

www.youtube.com/watch?v=CoRK8mgZxbY

Vejnemöjnen12 2017.06.12. 19:51:34

@Treff Bubi: Érdekes! Köszönet a linkért!