Rodolfo levele

2017.05.28. 22:30

Akit Magyarországon, a huszadik században a bűvészkedés érdekelt, az feltehetően olvasta a lapokban Rodolfo írásait, esetleg valamelyik könyvét. Később a nevével megjelenő bűvészdobozok segítségével próbára is tehette az ügyességét. A bátrabbak tanácsot is kérhettek tőle valamelyik fellépése alkalmával, vagy akár levélben is.

Feltehetően utóbbit tette Peter Schröder, német bűvész is, aki levelezésben állt Rodolfóval. Mindezt abból sejtem, hogy az elmúlt hétvégén, a finnországi Tamperében vásároltam három borítékot, amelyen a címzett Peter Schröder, a feladó pedig Rodolfo volt.

 

kepatmeretezes_hu_rodthan.jpg 

Finlandia 2017 néven Tamperében tartották az európai bélyeggyűjtők éves találkozóját. Feltehetően azért nyerte el Finnország harmadik legnépesebb városa a rendezés jogát, mert az ország idén ünnepli 100. születésnapját, s ez a rendezvény szépen beilleszkedett az ünnepi év programsorozatába. Tampere ki is tett magáért, s két helyszínen, négy napon keresztül remek időtöltést kínált a bélyeggyűjtés szerelmeseinek.

kepatmeretezes_hu_kiallitas.jpg 

Kisebbik fiammal mi szombaton érkeztünk vonattal Tamperébe és azonnal a Tampere Ház nevet viselő konferenciaközpontba mentünk. Itt volt a rendezvény résztvevőinek kiállítása, ami verseny is lehetett egyben, mert néhány tárlónál olvashattunk a tulajdonosoknak járó díjakról. Nem vagyok otthon a bélyegkiállítások lebonyolításában, így nem tudom, kit illetnek a címek és rangok, de egyik ámulatból estem a másikba. A kiállított anyag mennyisége és minősége is elképesztő volt. Egy óriási termet rendeztek be a paravánszerűen elhelyezett tárlóknak, amit a mi pár órás ott tartózkodásunk alatt képtelenség volt bejárni. Körülbelül egy tizedét tudtuk alaposan átnézni, illusztrációként álljon itt egy boríték, akik értenek hozzá, azoknak biztosan sokat mond:

kepatmeretezes_hu_boritek.jpg 

Ugyanezen a helyen volt a gyerekeknek kitalált, játékos bemutató, ahol elég sok időt eltöltöttünk. Itt a bélyeggyűjtés alapjait ismerhették meg a gyerekek, a kellékektől kezdve a postatörténeten át a bélyegáztatásig. Végül egy szerencsekerék forgatásával nyertünk két kis csomag bélyeget, az egyikben az USA, a másikban az egykori Szovjetunió bélyegeivel.

A legnagyobb attrakció azonban a másik helyszínen, a Postamúzeumban volt. Ide egy postabusszal mentünk át, amelyet a kiállításra látogatók vehettek igénybe. A két helyszín között ingázó járat ingyenesen szállította az érdeklődőket, amire nagy szükség is volt, mert az eső kitartóan áztatta a járókelőket. Utánajártam egy kicsit, hogy miért is postabuszok közlekedtek egykor Finnországban és nem autók. Mindennek az a magyarázata, hogy nem csak leveleket és csomagokat szállított valaha a helyi posta, hanem embereket is. Logikus ez, hiszen, ha már úgyis megy valami közlekedési eszköz a távoli falvakba, miért is ne vigyen oda népeket is?

kepatmeretezes_hu_busz.jpg 

A Postamúzeum állandó tárlata is lenyűgöző, de a nemzetközi találkozó időpontjához időzítették II. Erzsébet, angol királynő gyűjteményének bemutatóját is. Sajnos ott már nem lehetett fényképezni, de a fontos úgyis az, hogy saját szemünkkel láthattunk Penny Blacket, ami a világ első, felragasztható postabélyege volt. A tárlókban szerénykedtek még a Kék és Vörös Mauritius néven ismert ritkaságok, amelyeket 1847-ben adtak ki a szigeten, s napjainkban dollármilliókért cserélnek gazdát az árveréseken.

A mi pénztárcánknak azonban jobban megfelelt az a zsibvásár, ami még a Tampere Házban volt. Egész Európából érkeztek olyan kereskedők, akik postai régiségekkel foglalkoztak. Az egyik német eladó portékáját átnézve bukkantam a számomra igazán szenzációs leletre. Három olyan, a hetvenes években futott borítékot vettem pár euróért, amelynek feladója Rodolfo volt.

kepatmeretezes_hu_rodkommunista.jpg 

A címzett Peter Schröder (1928-2011), német bűvész volt, feltehetően az ő hagyatékából kerülhettek az antikoshoz a borítékok. Sajnos a levelek már nem voltak meg, azok feltehetően nem képeztek értéket a német kereskedő számára. Vajon elárult valamilyen trükköt Rodolfo a német kollégának, vagy esetleg valamilyen fellépést szerveztek? Sajnos ezt már soha nem tudjuk meg. Érdekes azonban, hogy Rodolfo milyen borítékokat, bélyegeket használt. Ebben a tekintetben sem volt szokványos az ízlése, még a negyven filléres, kiscímletű bélyegeket is hatásosan alkalmazta.

kepatmeretezes_hu_rodvasvar.jpg 

Rodolfo küldeményein kívül vettem még egy magyar vonatkozású érdekességet, mégpedig az 1955-ben kiadott alumíniumbélyeg elsőnapi bélyegzésével ellátott borítékját. Hazaérve rákerestem a neten és kiderült, hogy nem is olyan nagy különlegesség, mint amilyennek én hittem. Nekem azonban ez is kedves, hiszen egy remekül sikerült kirándulás emléke lesz ezután.

kepatmeretezes_hu_aluboritek.jpg

kepatmeretezes_hu_alubelyeg.jpg

 

(A fotók a saját műveim, elnézést a visszatükröződésért!)

A bejegyzés trackback címe:

http://ekozbenfinnben.blog.hu/api/trackback/id/tr9712546959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Legeslegalja 2017.05.29. 11:44:37

Azt ugye tudod, hogy kint is van internet, nem csak itthon ?

Vejnemöjnen12 2017.05.29. 11:49:26

@Legeslegalja: Ha ezt úgy érted, hogy megnézhettem volna okostelefonon, hogy mi különlegesség, akkor igazad van. Csakhogy nekem butatelefonom van, nem vagyok túl modern.

Meg különben is, nem fizettem érte nagyon sokat. Ha Magyarországról rendelem, akkor kevesebb az ára, de a postaköltség miatt többszörös lett volna a végösszeg. Vagyis anyagilag tulajdonképp jól jártam, még akkor is, ha nem gyűjtöm kifejezetten az alumíniumbélyegeket.

Vejnemöjnen12 2017.05.29. 14:02:36

@NagyVonalakban: Á, ez hétvégén volt, szombaton. Hajnalban keltünk, másfél órát vonatoztunk Tamperébe, aztán délután ugyanennyit haza. Estére már otthon is voltunk.