Paavo Nurmi (1897-1973) ma már legenda, a kitartás, lelki erő, küzdeni tudás legendája. Napjainkban kevesen élnek azok közül, akik saját szemükkel látták versenyezni a finn sportolót, de a korabeli tudósítások, fényképek és filmfelvételek megőrizték egyéni stílusát, emberi tartását. Szobra Helsinkiben, az Olimpiai Stadion előtt áll, vagyis inkább úgy tűnik, hogy még bronzba öntve is inkább fut.

Wäinö Aaltonen (1894-1966) 1925-ben készítette el az akkor mindössze 28 éves Nurmi szobrát. Naturalista ábrázolásmódjával a görög hősökhöz hasonlítja a fiatal futó alakját, meztelenségével is hangsúlyozva az ókori szellemiség folytatását. Nurmi ekkor már nyolcszoros olimpiai bajnok, hiszen 1920-ban, Antwerpenben három, majd 1924-ben Párizsban öt aranyérmet szerzett. A kilencedik olimpiai aranyát már a szobor elkészülte után, 1928-ban, Amszterdamban nyeri 10 ezer méteres hosszútávfutásban.

A szobornak jelenleg öt példánya létezik, ezek közül a legismertebb az Olimpiai Stadion előtt látható. Már az 1930-as évek végén szerették volna ott elhelyezni, hiszen az olimpiai játékokat eredetileg 1940-ben tartották volna Helsinkiben. A II. világháború miatt azonban ez nem valósulhatott meg, így csak az 1952-es versenyek előtt került a szobor a mai helyére.

A legtöbb magyar olimpiai aranyérmet hozó 1952-es Helsinki Olimpiai Játékok megnyitóünnepségén, az addigra már visszavonult Paavo Nurmi gyújtotta meg az olimpiai lángot. Különös érzés lehetett neki elfutni a saját szobra előtt, amelyik az olimpiai hivatalos plakátjára is felkerült.

Nurmi egyébként mogorva, zárkózott ember hírében állt, sportkarrierje után üzletemberként dolgozott az építőiparban és részvénykereskedelemmel is foglalkozott. Visszafogottságáról az a sztori terjedt el, hogy 70. születésnapján is csak azért adott interjút, mert az ország elnöke, Urho Kekkonen volt a riporter, és őt nem akarta megsérteni. Szótlansága ellenére az egykori sportoló sokat tett a hazájáért, anyagi támogatásával mentőautókat szerzett be Finnország, és egy alapítványt is létrehozott, amely a szív- és érrendszeri betegségek kutatását támogatja.

Paavo Nurmi 1973-ban hunyt el, és a halála alkalmából kiadott finn bélyegen szintén a híres szobor jelenik meg.

A „repülő finnek” nevezett Paavo Nurmi az először 1987-ben kiadott 10 márkás bankjegyre is felkerült. A becenevét, amelyet a finn hosszútávfutók rendre megkaptak a médiától, ma már számtalan finn sportolóra is használják, Forma-1-es pilótáktól kezdve síelőkig. A legismertebb „repülő finn” azonban Nurmi volt. (Habár először szintén egy futót, Hannes Kolehmainent neveztek így.)

Bélyegeken máskor is feltűnt Nurmi, és nem csak finn kiadásúakon. Jöjjön most három ezek közül!

1997-ben, születésének 100. évfordulóján, hazája ezzel a bélyeggel emlékezett Nurmira:

A Dominikai Köztársaság tisztelgése a finn futó előtt:

Mongólia is megemlékezett a repülő finnről:

Forrás: finn Wikipedia

*

A bejegyzés remélhetően segítette az „Irány Finnország! Irány Lahti!” című vetélkedőre jelentkezett csapatok munkáját. Hajrá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.