Az öngyilkosok himnusza finnül
2013.02.17. 08:51
Az egyik legismertebb magyar dal, a Szomorú vasárnap nem kerülhette el a sorsát, a melankóliára hajlamos finnek is saját nyelvükön búsonghattak rá. Arra nincs adat, hogy hányan dobták el az életüket miatta.
A dal finn változatát az alábbi felvételen Eila Pellinen (1938-1977) adja elő. Az 1950-es, 1960-as években rendkívül népszerű énekesnő 1959-ban énekelte kamera előtt a finn verziót. A dal finn szövegét Reino Helismaa (1913-1965) írta, aki igazi szórakoztatási polihisztor volt, mert dalszövegeken kívül írt filmet, zenét és színészként is ismerték. Íme, a Surullinen sunnuntai:
A Szomorú vasárnap és egynémely következményei
Seress Rezső, a kottát sem ismerő zseni zeneszerző és Jávor László, szövegíró, aki civilben bűnügyi tudósító volt az egyik budapesti bulvárlapnál, világraszóló sikert aratott a dallal. Egyes források szerint legalább száz nyelvre fordították le és adták elő azokon az 1935-ben született számot. (Mások 1933-ra teszik a keletkezését.)
A világgazdasági válság és az első világégés után az egyébként is sírva vigadó magyarok lelkét megérintette a halálvágytól átitatott nóta. Az öngyilkosok mellett rendre megtalálták a dal kottáit, így lassan gyilkos dalként, az öngyilkosok himnuszaként kezdte emlegetni a média. A The New York Times oda merészkedett, hogy megírta, a dal hatására tömegesen vetik a Dunába magukat a magyarok. Párizsban pedig úgy adták elő, hogy a dalt játszó zenekar tagjai eljátszották, ahogy egyenként megölik magukat. Végül a hegedűs is felkötötte magát, így ért véget a produkció.
Rossz nyelvek szerint a hírnév úgy indult útjára, hogy a bűnügyi tudósítóként egy-egy öngyilkosság helyszínére elsőként érkező Jávor László a halottak mellé vagy a ruházatukba csempészte a dal kottáját. Ezt persze senki sem bizonyította, de legendák életképesebbek, mint a valóság. Jávor Lászlóról a születési dátumán (1903) kívül nem sok mindent sikerült kiderítenem. Aki tudja, mikor, hol és miképp ért véget az élete, írja meg kommentben!
Szegény Seress Rezsőn beteljesült a dal átka, ő 78 évesen, 1968-ban átvetette magát annak a bérháznak az emeleti korlátján, ahol lakott. Nem halt meg, de a kórházban a gipszét tartó drótkötélre végül sikerült felkötnie magát. Szomorú történet, de a dalhoz pontosan illik ez a sors.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.