Az egyik legismertebb magyar dal, a Szomorú vasárnap nem kerülhette el a sorsát, a melankóliára hajlamos finnek is saját nyelvükön búsonghattak rá. Arra nincs adat, hogy hányan dobták el az életüket miatta.

 

 ep.jpg

 

A dal finn változatát az alábbi felvételen Eila Pellinen (1938-1977) adja elő. Az 1950-es, 1960-as években rendkívül népszerű énekesnő 1959-ban énekelte kamera előtt a finn verziót. A dal finn szövegét Reino Helismaa (1913-1965) írta, aki igazi szórakoztatási polihisztor volt, mert dalszövegeken kívül írt filmet, zenét és színészként is ismerték. Íme, a Surullinen sunnuntai:

 

 

 

 

A Szomorú vasárnap és egynémely következményei

 

Seress Rezső, a kottát sem ismerő zseni zeneszerző és Jávor László, szövegíró, aki civilben bűnügyi tudósító volt az egyik budapesti bulvárlapnál, világraszóló sikert aratott a dallal. Egyes források szerint legalább száz nyelvre fordították le és adták elő azokon az 1935-ben született számot. (Mások 1933-ra teszik a keletkezését.)

 

A világgazdasági válság és az első világégés után az egyébként is sírva vigadó magyarok lelkét megérintette a halálvágytól átitatott nóta. Az öngyilkosok mellett rendre megtalálták a dal kottáit, így lassan gyilkos dalként, az öngyilkosok himnuszaként kezdte emlegetni a média. A The New York Times oda merészkedett, hogy megírta, a dal hatására tömegesen vetik a Dunába magukat a magyarok. Párizsban pedig úgy adták elő, hogy a dalt játszó zenekar tagjai eljátszották, ahogy egyenként megölik magukat. Végül a hegedűs is felkötötte magát, így ért véget a produkció.

 

Rossz nyelvek szerint a hírnév úgy indult útjára, hogy a bűnügyi tudósítóként egy-egy öngyilkosság helyszínére elsőként érkező Jávor László a halottak mellé vagy a ruházatukba csempészte a dal kottáját. Ezt persze senki sem bizonyította, de legendák életképesebbek, mint a valóság. Jávor Lászlóról a születési dátumán (1903) kívül nem sok mindent sikerült kiderítenem. Aki tudja, mikor, hol és miképp ért véget az élete, írja meg kommentben!

 

Szegény Seress Rezsőn beteljesült a dal átka, ő 78 évesen, 1968-ban átvetette magát annak a bérháznak az emeleti korlátján, ahol lakott. Nem halt meg, de a kórházban a gipszét tartó drótkötélre végül sikerült felkötnie magát. Szomorú történet, de a dalhoz pontosan illik ez a sors.

 

Szerző: Vejnemöjnen12

2 komment

Címkék: zene dal

A bejegyzés trackback címe:

https://ekozbenfinnben.blog.hu/api/trackback/id/tr585084158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BigPi 2013.02.18. 06:49:17

Azért a finnek nem vették elég depressziósra.Főleg a zenészek.
süti beállítások módosítása